Stílus

Korzó, promenád, kert és park – Budapest anno

A közparkok és magánkertek különleges szerepet töltöttek és töltenek be a mai napig a város életében, bár az évtizedek során megváltoztak a funkciói. Míg régen, a XIX. században és a XX. század elején főleg a társas érintkezés meghatározó színterei voltak, manapság inkább már csak egyfajta menekülési lehetőség a városi lét elől.

A terek, a parkok egyidősek magukkal a városokkal, a görögöknél még agora, a rómaiaknál már fórum. Legtöbbször itt gyűltek össze a városlakók fontos eseményekkor, ünnepeken, szavazáskor. Ezeket a központi tereket később fákkal ültették be, így lett belőlük az évszázadok folyamán közpark.

Fotó: FORTEPAN/SALY NOÉMI

A Margit híd budai hídfőjénél, 1900. – Fotó: FORTEPAN/SALY NOÉMI

Régen és ma

A tereknek mindig is kitüntetett szerepük volt: itt lehetett igazán érezni a város lüktetését, az urbánus lét sűrűsödött össze ezeken a helyeken. Ha valamire kíváncsiak voltak annak idején az emberek, ide futottak le, itt gyűltek össze, itt áramlott az információ. Manapság a társadalmi életünket már bőven nem a parkokban és a kertekben éljük, már csak futni, kutyát és gyereket sétáltatni megyünk parkba, s helyette éttermekben, kocsmákban, fesztiválokon és a munkahelyünkön élünk társadalmi életet. Pedig az ember szíve mindig is ösztönösen húzott és húz a mai napig a zöld felé, s keresi azokat a lehetőségeket, amikor közel lehet az anyatermészethez, hiszen az maga a lelki felüdülés.

Fotó: FORTEPAN/CHOLNOKY TAMÁS

Hopp Ferenc világutazó kertje az Andrássy út 103 szám alatt, 1902.– Fotó: FORTEPAN/CHOLNOKY TAMÁS

Azonban csak a 18. századtól alakultak ki, s váltak igazán divatossá a parkok, kertek, ahová a társadalom különböző rétegei vonultak ki együtt, s mindenki szabadon élvezhette a zöldet. S mivel Budapest egy roppant divatos és főleg modern európai város volt, számos korzó és liget épült ettől az időszaktól kezdve. Gyakran a felvilágosodás eszméje mentén magántulajdonból vándoroltak át köztulajdonba, így lettek mindenki számára egyformán hozzáférhetők: egy hely, ahol eltűnnek az egyébként rendkívül erősen jelen lévő és a mindennapi életet meghatározó társadalmi különbségek.

A kiegyezés után

Céllövölde a Városligetben, 1906.– Fotó: FORTEPAN/SALY NOÉMI

Céllövölde a Városligetben, 1906.– Fotó: FORTEPAN/SALY NOÉMI

A régi Budapest legfontosabb terei a Margitsziget, a Városliget és az Orczy- és a Füvészkert, melyek egyben mulatságok helyszínei is voltak, sörkertekkel, céllövöldékkel és a híres vurstlival. Budán adta magát a zöld, a hegyek közelsége miatt, ám Pesten meg kellett „építeni” a kerteket és a parkokat, ahová az emberek kiszakadhattak a már akkor is nyomasztó városi létből.

Az 1860-as évektől kezdik fejleszteni a Margitszigetet, illetve a Városligetet, ez az időszak egészen az első világháborúig rendkívül fontos a város életében, sosem látott fejlődésen megy keresztül. Igyekszik felzárkózni a nyugathoz, ezért gyorsan iparosodik, s ennek köszönhetően lakossága 25 év leforgása alatt megháromszorozódik: Budapest igazi világvárossá válik, s nagy erőkkel készül a millenniumra. A századfordulón már 48 köz- és magánparkja volt a városnak.

„Stokvájdli” – azaz a Városliget

Fotó: FORTEPAN/KURUTZ MÁRTON

Városliget, 1906. – Fotó: FORTEPAN/KURUTZ MÁRTON

A történelmi leírások az első köztulajdonban lévő parkként említik, már a 19. században ezt a funkciót töltötte be. Ma már nehéz elképzelni, de valamikor ez már a város széle volt. A terézvárosiak már ekkor használatba vették az akkor még erdős lápot, ők nevezték el Stokvájdlinak, de csak 1817-től kezdték el a funkcionális átalakítását. A főváros életében fokozatosan egyre fontosabb szerepet töltött be, itt kaptak helyet a millenniumi emlékév legfontosabb, máig élő emlékhelyei. De az irodalomban is nyomot hagyott, nemcsak Molnár Ferenc Lilioma, de Kosztolányi Édes Annájának cselédei is itt pihenték ki a házvezetés fáradalmait minden második vasárnap.

Margitsziget – a város legnagyobb szalonja

Fotó: FORTEPAN/SCHMIDT ALBIN

Margitsziget, 1908.– Fotó: FORTEPAN/SCHMIDT ALBIN

Ez a legrégebbi és legfontosabb budapesti park, mivel minden oldalról víz veszi körül, ide nem csak úgy beesik a látogató, ide elzarándokol, épp ezért ünnepélyesebb és különlegesebb hely. Igazából csak a 19. század második felétől vált korzóvá, fontos társasági központtá, bár már előtte is szívesen látogatták a pesti munkások és a budai polgárok egyaránt, bár a Margit-híd megépüléséig, 1876-ig csak csónakkal lehetett megközelíteni. Az eredeti koncepcióját máig őrzi, hiszen elképesztően fontos színtere a városnak, rengeteg különböző funkciónak tesz eleget az év minden szakában: sport, kultúra, gasztronómia és szórakozás.

Füvészkert

Fotó: FORTEPAN/ELTE FŰVÉSZKERT

Fűvészkert, Viktória-ház, 1905.– Fotó: FORTEPAN/ELTE FŰVÉSZKERT

Az első botanikus kert alapításakor még csupán tudományos célokat szolgált, az orvostanhallgatók képzését segítette. 1847-ben kapta meg végleges, mai helyét a 8. kerületben. Egykor vadászkastély volt a központi épülete, s az eltelt másfél évszázad alatt végig a szívén viselte a város a kert sorsát, áldoztak rá, fejlesztették, s egy időben európai hírű és színvonalú növénytani központ volt, aktív oktatási tevékenység mellett látogathatta a nagyközönség is. 1960 óta természetvédelmi területnek számít.

Orczy kert

Báró Orczy Lőrinc vásárolta meg ezt a lápos területet vadászati célokra még 1738-ban, ám fia, László itt alakította ki később Pest legnagyobb angolparkját a 19. század hajnalán, melyet azonnal megnyitott a nagyközönség előtt, s hamar divatos hely lett belőle. Túl sokáig azonban nem élvezhette a köz, ugyanis a katonai Akadémia vette kézbe a kiegyezés után, s gyakorlótér lett belőle.