Csillagok

A hipnózisban nem alszunk, sőt! – aktivitás és módosult tudatállapotok

Sokakban az a tévhit él a hipnózisról, hogy egy mély, alvásszerű állapot, amiben zombi módjára bármit megteszünk, amit a hipnotizőr parancsol nekünk. A valóság nem is állhatna ettől távolabb! A hipnózis egy mélyen relaxált állapot, amikor valóban megváltozik a tudatállapot, ám inkább egyfajta elalvás előtti lebegésként írható le, semmint alvásként. A hipnotizált tud magáról, beszélgetni is lehet vele, egyszerűen jobban hatnak rá a szuggesztiók, és ebben az állapotban a mentális „cenzúra” is kevésbé működik, így mélyebbre lehet ásni a lélekben – így használható terápiás célokra.

Aktív-éber hipnózis

Ráadásul van a hipnózisnak egy kevésbé ismert változata, amit elsősorban a sportpszichológia területén alkalmaznak: az aktív-éber hipnózis. Itt nem ülve vagy fekve történik a hipnotizálás, hanem aktív mozgás közben, általában szobabiciklin tekerve. Ennek kidolgozása hazánkhoz kötődik: Bányai Éva ismerte fel, hogy a nyugalmi állapot nem elengedhetetlen kelléke a hipnózisnak, de a monoton, erőteljes mozgás is módosult tudatállapotba tud vinni. Felismerték ezt már a régmúlt emberei is, a sámánok rituális táncai, vagy a kerengő dervisek mozgása mind ennek az állapotnak az elérésére irányultak. Az így kialakított tudatállapot nem annyira alvásközeli, hanem inkább egyfajta eksztatikus transzra hasonlít, amiben ugyanúgy fogékony az illető a szuggesztiókra, mint a klasszikus hipnózisban. A sportolók számára azért hasznos ez a verzió, mert így tudják szimulálni a versenyhelyzetet: a megfelelő pozitív szuggesztiók használatával magabiztosabbá válnak, jobban bírják a véghajrát, koncentrációjuk sokkal fókuszáltabb lesz. Bár éles verseny közben nyilván nem lehetnek hipnotizált állapotban, a felkészítés során jó szolgálatot tehet.

Fotó: iStock.com/Jacob Ammentorp Lund

Fotó: iStock.com/Jacob Ammentorp Lund

Aktív relaxáció a hétköznapokban

Bár ahhoz, hogy mi is hipnotizőrökké váljunk, először orvosi, fogorvosi vagy pszichológusi diplomát kell szereznünk, majd még plusz képzéseket kell elvégeznünk, de ez nem jelenti azt, hogy egyszerű halandókként meg vagyunk fosztva a relaxáció áldásos hatásaitól. A rendszeres testmozgásnak több pozitív hatása van szervezetünkre, de sokszor elfelejtjük, hogy lelkünknek is legalább olyan hasznos. A monoton mozgással járó sportok, például a futás, úszás, evezés segítségével mi is belekerülhetünk egy olyan meditatív állapotba, amikor fejünk kiürül, a hétköznapok problémái megszűnnek, és maximálisan részt vehetünk a jelen pillanatban. Olyan érzés ez, mintha a felhők fölé emelkednénk, ahol mindig süt a Nap, vagy lebuknánk a háborgó tenger hullámai alá, ahol örök nyugalom honol. Az edzés végeztével, visszacsöppenve a valóságba, sokkal megfontoltabban tudjuk majd kezelni az elénk kerülő akadályokat, ezáltal egész életünk stresszmentesebb lesz, és magabiztosabbnak fogjuk érezni magunkat bőrünkben.

Fotó: iStock.com/Oleksandr Briagin

Fotó: iStock.com/Oleksandr Briagin

Hasonló a helyzet a jógával is, ami eredetileg nem is egy edzésforma, hanem vallási gyakorlat volt. Az ókori Indiában a jógapózok meditációs eszközként szolgáltak, ezáltal kerülhettek kapcsolatba a felsőbb istenséggel, azaz egyfajta imaként működött. A nyugati ember manapság sportként, nyújtógyakorlatokként űzi a jógát, de rendszeres gyakorlásával és egy kis tudatossággal mi is megtapasztalhatjuk pszichés előnyeit. A jóga egyszerre kívánja meg tőlünk az erőnlét, koncentráció és egyensúlyérzék harmóniáját, azaz lehetetlen más problémákon járatni az agyunkat a matracon. Egy idő után mi is belekerülünk a meditációs állapotba, és fáradtan, de sokkal kisimultabban és nyugodtabban fejezzük majd be a gyakorlást.