Otthon

Abigéltől Zénóig: Szubjektív retró meseválogatás

A Varjúdombi meséket ki nem állhattam, de a Gyerekrablás a Palánk utcában című filmet azt hiszem, én néztem meg a legtöbbször ebben az országban. Ugyanazon a videokazettán volt, amelyiken a Kincs, ami nincs, a verekedős, amit nem nézhettem, mindig csak az elejét csíptem el. Azt hiszem, ebből a mondatból a fiam egyetlen szót sem értene…

Annyira jó dolguk van a mai gyerekeknek! Azt hiszem, ez az a mondat, amit mindig minden generáció elmondott eddig a történelem során. De tényleg! A gyerekek ma már a nap bármelyik szakában, a világ bármely pontján nézhetik a kedvenc meséiket, egy icipici kütyü segítségével, míg mi naponta egy hosszabb vagy két rövidebb mesét kaptunk, este hét órakor. A szombat és vasárnap reggeli Hagyd aludni a mamát és a papát! című műsorfolyam csak későbbi találmány, én akkor néztem volna inkább már filmeket, mint meséket. (Amúgy sosem értettem a mamát és a papát, amikor ők nem itt laknak velünk, itt anya és apa lakik. Mindegy, átsiklottam fölötte, a gyerek annyi mindent nem ért a világból.) Szubjektív mese- és ifjúságifilm-válogatás következik.

Zénó

Azt hiszem, ez az első meseemlékem, négyéves lehettem, amikor néztem, persze semmit nem értettem belőle, még azt sem, hogy ez gyurma, amit valaki mozgat, és azt kockánként felveszik. Akkor még azt hittem, a gyurma tud mozogni magától. Mágikus tudat.

Leo és Fred

Konkrétan erre a részre emlékszem! Valamikor a ’80-as évek végén adták, kicsit durván van megrajzolva, mégis nagyon érdekes egy kisgyerek számára. Imádtam az oroszlánokat, de hát ki nem?

Szaffi

Mindig megdobban a szívem, ha a játszótéren egy kislányt vagy egy kiskutyát Szaffinak hívnak (bocsánat, de tény: ez a legjobb gyerek- és kutyanév), biztos az ő anyukája/gazdája is imádta a Szaffit. Ezt nem adták olyan gyakran, konkrétan ünnepnap volt, amikor láthattam. Valószínűleg az a misztikus szál vonzotta benne annyira a kislányokat, hogy a főszereplőt ugyanúgy hívják, mint a macskát. Boszorkányság.

Gyerekrablás a Palánk utcában

Mint már említettem, soha senki nem látta ezt a filmet annyiszor, mint én. Tudtam kívülről, szegény öreg videolejátszónk már sikított, mikor közeledtem felé azzal a bizonyos kazettával. Aztán elmúlt a gyerekkorom, valahogy felszívódtak a videokazettáink, s én éveken át kerestem ezt a filmet, nem tartozott sosem a legnépszerűbb ifjúsági alkotások közé, nem tudom, miért, szerintem ez a legjobb mind közül. Egyszer megtaláltam könyvben, elolvastam, de nem tetszett, nem hasonlított a filmre, aztán egyik karácsonyra megkaptam, valamelyik barátom megtalálta DVD-n egy üzlet alsó polcán. Végigbőgtem az egészet. Nagyon tetszett, de elmúlt a varázsa, s mégsem hozta vissza a gyerekkoromat, mint ahogy azt képzeltem.

 Abigél

Habár a filmsorozat maga a ’70-es években készült, én csak kilencvenvalahányban láttam először, de népszerűsége a mai napig töretlen: egy csodálatos regény még csodálatosabb feldolgozása. Tízéves lehettem, amikor először láttam, akkor azt hiszem, csak a második résznél sikerült becsatlakoznunk, az egész család nézte, ez volt a mi családegyesítőnk. Csak apa aludt be rajta olykor, de mikor sikerült ébren maradnia, még őt is érdekelte. Aztán elolvastam a könyvet, az még ha lehet, a filmnél is jobb volt, aztán elkezdtem Szabó Magda többi könyvét is olvasni kíváncsiságból, és rájöttem, hogy ő a legnagyszerűbb író az egész világon és 23 éves koromra már az összes könyvét elolvastam, s azóta még kétszer a teljes életművét!