Az érzés, ami úrrá lett rajtam annyira mély és intenzív volt, hogy nem tudtam máshogy reagálni, csak ültem csendben. A hálószoba padlóján ücsörögtem, fogalmam sincs, mennyi ideig és bámultam a semmibe. Olyan érzelmek törtek rám, amelyeket addig nem ismertem. Fájdalmas, de egyértelmű volt: elutasított.
Fotó: iStock.com/kieferpixÖsszetörted a szívem!
Meg sem fordult a fejemben, hogy ezt kapom majd tőle. A férfitól, akihez időről időre egyre jobban ragaszkodtam. A férfitól, akiről azt hittem, hogy közös jövőnk lesz és együtt éljük majd le az életünket. Ő volt az, aki miatt meg tudtam szabadulni a félelmeimtől és rengeteg hezitálás után ki mertem nyitni a szívem, hogy lehetőséget adjak egy komoly kapcsolatnak. Addig a pillanatig a gondolataim körülötte forogtak, nem tudtam elképzelni az életem nélküle, így a vallomása olyan volt, mintha egy tehervonat ütött volna el.
Üzenem neki, hogy azt hittem, te vagy az igazi! Tökéletesnek tűntél, magabiztos voltál, de nem beképzelt, vicces voltál és elbűvölő, ragaszkodtál, de nem tapadtál rám. Annyira jónak tűntél… Olyan kémiát éreztem kettőnk között, amit még korábban nem tapasztaltam. Úgy gondoltam, hogy ezt neked is érezned kell. Amikor megerősítetted az érzéseim, akkor szépen lassan beléd szerettem. Előtted független voltam és érinthetetlen. A korábbi kapcsolataim rossz tapasztalatai hideggé és óvatossá tettek. Falakkal vettem körül magam, amiket lassan leromboltunk együtt. Napról napra jobban ragaszkodtam hozzád, aztán jött a változás.
Aztán jöttek a hívások és az SMS-ek
Folyton a telefonodon lógtál és a lángoló szerelemből maratoni csend lett. Én elbizonytalanodtam, te elhidegültél. A boldog időket felváltották a harcos hétköznapok. Mindenközben te már másnak tettél ígéreteket. A hitem újra szertefoszlott. Azt mondtad, nem tartozol nekem magyarázattal, de ez nem igaz. Szükségem van a magyarázatra és a bocsánatkérésre. Nem igazságos, hogy hagytad, hogy elhiggyem, minden rendben van köztünk és a nehézkesen megszerzett bizalmam széttépted. Nem igazságos, ha meg akarod ismerni a családom, ha romantikus randevúkat tervezel, ha arról beszélsz, hogy azt akarod, hogy ez működjön közöttünk. Ezek után nem teheted ezt meg! Legalábbis nem így! Darabokra törted a szívem és fel sem fogod, hogy mit tettél.
Nem ez az első eset, hogy fel kell dolgoznom egy szakítást. Nem ez az első eset, hogy borba és jégkrémbe fojtom a bánatom. Élhetnék azzal a klisével, hogy ez a „te veszteséged”, de nem teszem. Már csak azért sem, mert semmi kétség afelől, hogy te veszítettél. Egy olyan nőt dobtál el magadtól, aki harcolt érted és a kapcsolatért. Elvesztettél valakit, aki több szempontból is tökéletes lett volna hozzád. Elvesztetted a kedvességem és a nagylelkűségem. Nem főzök neked vacsorát és nem élünk át közös kalandokat az életünk során. Elvesztetted a vállat, amin kisírhattad magad, és a legnagyobb drukkeredet. Megszabadultál attól, aki osztozik a hülyeségeidben, de az anyukádnak is bátran bemutathatod.
Fotó: iStock.com/kieferpixMit vesztettem én?
Már tudom, semmi pótolhatatlant. Egy játékost, egy kapcsolatfóbiást, egy szexpartnert. Valakit, aki alig értékelt. Minden más, amit rólad hittem, csak a képzeletem szüleménye volt. Az új lány valószínűleg minden, ami én sosem voltam. A csendestárs, aki mindig egyetért, a cuki lány, aki nem okoz feltűnést. A lány, akivel jó a szex, de fejben mindig máshol jársz majd. Lehet, hogy azt hiszed, benne mindent megtaláltál, ami belőlem hiányzott, de jobb, ha tudod, hogy ezzel együtt mindent el is vesztettél, amit bennem vonzónak találtál. Nem vagyok eldobható, sem helyettesíthető.
Nem leszek már itt, amikor rájössz, hogy mit vesztettél.
