Az egyik legnehezebb feladat, legyen szó iskolás fogalmazásról, egyetemi szakdolgozatról vagy egy női magazin cikkéről, arról írni, hogy mi az öröm, mi a boldogság, hogy van-e különbség a kettő között, és ha igen, akkor vajon mi. Mert még az is lehet, hogy van róla sejtésünk… De hogyan tudnánk ezt megfogalmazni – már önmagunknak is nehéz, nemhogy másnak, ismeretleneknek.
Honnan tudjuk, hogy az, amit éreztünk egyszer, vagy érzünk most, az öröm? Vagy boldogság? És hogy más is ugyanazt érzi ilyenkor? Ugyanúgy ver a szíve, ugyanúgy mosolyog, mintha muszáj lenne, és ugyanúgy szinte nem is lépked, hanem repked örömében?
Fotó: Unsplash/Melissa ChabotAnnyi gondolkodó, filozófus és bölcs ember próbálta már ezt megfogalmazni – nem célunk beállni a sorba. Nem is tudnánk, hogyan is tehetnénk, másnak egy élet sem elég ahhoz, hogy leírja az öröm és a boldogság szerinte pontos meghatározását, mi meg csak körülbelül egy hete gondolkozunk rajta úgy igazán.
Szerintünk az öröm…
Kezdjük az örömmel, na nem mintha ez könnyebb lenne. Szerintünk az öröm olyan rövidebb, kisülésszerű állapot, amit általában valami külső inger vált ki. Örülünk annak, hogy süt a nap, hogy prémiumot kaptunk, hogy vettünk egy új csizmát, hogy ránk mosolygott az a helyes srác, hogy előléptettek, hogy sikerült a vizsgánk, hogy a gyerek jó jegyet kapott, hogy megkérték a kezünket, hogy egy hét múlva elutazunk valami távoli országba, ahová már olyan régóta szerettünk volna eljutni. Örülünk a hétköznapokban megtapasztalt kisebb-nagyobb dolgoknak, mosolyt csalnak az arcunkra, amolyan letörölhetetlent, amitől egyszerűen nem tudunk megszabadulni talán órákon keresztül sem. Az érzés emléke megmaradhat másnapra is, de halványul, aztán elmúlik egészen addig, amíg nem jön egy újabb, egy másik csizma, egy másik utazás, egy másik siker, egy másik napsugár.
Fotó: Unsplash/Haley Phelps…és a boldogság
A boldogság már egy fokkal nehezebbnek tűnik. Nem csak megfogalmazni, megélni is. A boldogság szerintünk egy hosszabb, mélyebb, megfontoltabb tudatállapot. Nincsenek igazán testi tünetei, mintt a mosoly vagy a föld felett repkedés, de nem múlik el egyik napról a másikra, vagy legalábbis nehezebben vesszük észre az elmúlását, ahogyan a jelenlétét is. A boldogság inkább egy nyugalmi állapot, amikor úgy érezzük, minden jó úgy, ahogy van. Mintha hosszabb ideje nyaralnánk azon a bizonyos hőn áhított távoli helyen, ahol mindig süt a nap, ahol mindig mosolyog a lelkünk, még akkor is, ha néha bekúszik egy felhő vagy elered az eső. A boldogsághoz nem feltétlenül szükséges egy külső inger, inkább a belső nyugalom, az elfogadás, a lét könnyűségének érzése. Mint amikor egy emberektől távoli, hegyoldalban elterülő erdő szélén fekszünk a fűben egy tál finom gyümölccsel és egy pohár borral. És semmi dolgunk nincs, csak hogy a madarak csicsergését hallgassuk. Nem zavarja meg a (külső és belső) nyugalmat és csendet semmi, sem egy oda nem illő gondolat, sem egy arra tévedt zajos tömeg. És ezt a nyugalmat és csendet éljük meg a hétköznapokban is, minden egyes nap, otthon és a munkahelyünkön – valami ilyesmi lehet a boldogság.
Talán nem pontos a megfogalmazás, vitatkozni lehet vele, ahogyan mindig mindenki vitatja, átfogalmazza és pontosítja a másik az örömről és boldogságról alkotott véleményét. De akárhogy is gondoljuk vagy érezzük, a lényeg talán mégis az, hogy ha örülünk, főleg, hogy ha boldogok vagyunk, azt tudatosan tegyük és éljük meg. Éljük meg minden egyes molekulánkkal, mert ki tudja, meddig élvezhetjük ezt a csodálatos állapotot.
A témával bővebben Öröm címmel és sztárvendégekkel foglalkozik a Ridikül mai adása 17:10-től a Duna TV-n. A vendégek Kovács Kati, Lengyel Nagy Anna és Szász Emese lesznek, valamint természetesen meglepetés-férfivendég is érkezik a stúdióba.
A tegnapi adást pedig ezen a linken nézhetjük vissza.
