Stílus

Az igazi ridikülcikk: a női táskák titkai

A nő számára a táskája olyan, mint egy túlélőcsomag: minden benne van, amire egy átlagos hétköznap szüksége lehet – de hogy mik ezek, azt csak a táska tulajdonosa tudja, ha tudja. Mert a ridikül alján annyi minden megbújhat, ami alkalomadtán még nekünk is meglepetést okoz…

Egyetlen olyan alkalomról tudunk, amikor egy nő szembesül azzal, hogy mi minden van valójában a táskájában – abban, amit nap mint nap magával hord munkába, vásárláshoz, utazáshoz, szórakozáshoz, bármilyen alkalomra –, ez pedig az a különleges pillanat, amikor új táskát vesz, és a régiből átpakol az újba. Sokan megfogadjuk ilyenkor, hogy ebben, a gyönyörű újban, már rendet fogunk tartani (például Judit, lásd lentebb), mert legalább eggyel több zseb vagy rekesz van rajta, ami segítségével még praktikusabban tudjuk tárolni a dolgainkat, majd néhány nap múlva szembesülünk saját személyiségünk nemtörődömségével, mert a rend már két nap alatt felborult, és hiába hozunk új szabályokat a tárolásra vonatkozóan, azok szinte óránként felülírják egymást.

Fotó: iStock.com/ visoook

Fotó: iStock.com/ visoook

De talán ebben rejlik és rejlett mindig is a nő táskájának izgalmas szépsége. Mert kívülről mindegyik olyan ártatlannak tűnik, de sosem lehet tudni, mit rejt, mi van benne. Hogy tud-e bárki olyasmit kérni, amiből nincs legalább egy abban a ciprárral lezárt ridikülben, egy titkos zsebben, egy eldugott kis zugban.

A kérdés körbejárt a szerkesztőségben, egy amolyan majdnem reprezentatív közvélemény-kutatásként: árulja el mindenki, hogy az ő táskája mit rejt. Mik azok a dolgok, amiket mindenképpen maguknál tartanak, és mik azok, amiket csak úgy, mert sosem lehet tudni – ezek azok a személyspecifikus terhek, amiket mindennap magunknál hordunk, és már-már úgy érezhetjük, hogy feleslegesen, aztán fél év múlva egyszer csak szükségünk lesz rá, és akkor diadalittasan nézünk körbe, hogy „na ugye”.

Ami általában mindenkinél megtalálható (kivéve Luca, lásd lentebb)

  • pénztárca, telefon, fülhallgató, kulcs, személyi, toll, füzet (bár ez utóbbiak lehetnek a munkánkból adódó specialitások);
  • papír zsebkendő, kézfertőtlenítő, kézkrém, hajgumi, hajcsat, tampon vagy betét, gyógyszer(ek);
  • innivaló, általában félliteres ásványvíz, esetleg müzliszelet vagy valami S.O.S. éhségcsillapító;
  • alapvető sminkkészlet, mint például szemceruza, ajakápoló, kistükör, szájfény, rúzs.

Fotó: iStock.com/visoook

Fotó: iStock.com/visoook

És ami személyspecifikus (a fenti, alapvető dolgok mellett; ezt táskánként közöljük)

  • Zsófi (újságíró): Bicska, irattartó, dió (ő sem érti), gyufa, sebtapasz, szemüvegtok, tartalék toll, babatörlőkendő; extraként esetleg banán, szendvics, kontaktlencse, póló.
  • Luca (újságíró, hírszerkesztő): Ő azon különlegesen egyedülálló(nak tűnő) nők halmazába tartozik, akiknél nincsenek felesleges(nek tűnő) dolgok. Elmondása szerint a pénztárcán, telefonon és kulcson kívül nincs szüksége semmire, ha dolgozni jön, még nála van a laptopja és a töltő.
  • Anna (szenior szerkesztő): Forgalmi, az egész család személyi-lakcím-taj kártyája, homeogolyó, arckrém, matchbox, fogkefe, fogkrém, dezodor, pótzokni; talált egy pókemberes pólót is, de ez nem átlagos; telefontöltő, tengervizes orrspray és gyógyszeres orrcsepp, testápoló ekcémás bőrre, szemüvegtörlő kendő, néha napszemüveg tokkal, cigi (hónapok óta ugyanaz), öngyújtó, aprópénztartó szütyő; talált egy almát, de fogalma sincs, mióta lehet a táskájában; csekkek, rágó, korrektor, firkapapír; parfüm és biztosítótű, mert sosem lehet tudni, de sokáig hordott magánál egy készlet műanyag kanalat is, hátha a gyerekek valamikor joghurtot akarnak enni, ám időközben rájött, hogy nem túl higiénikus, ezért most az autóban tartja azokat, de ott van teljes étkészlet pohárral, papírtörlővel, szemeteszacskóval, mindennel.
  • Judit (újságíró): Esernyő, öngyújtó, napszemüveg; parfümösüveg, amiből már napok óta kifogyott a parfüm, de azért hadd legyen ott, hátha vészhelyzetben még egy-két cseppet kisajtol belőle; bérlet, vörös rúzs, mert sosem lehet tudni – de új táskája van!
  • Manuéla (hírszerkesztő): Alma, naptár, egy szütyő bevásárláshoz, bérlet, munkába laptop és töltő.
  • Tini (főszerkesztő): Két táskával jár, mert folyton utazik. A hátizsákban: laptop, töltő, határidőnapló, váltóbugyi, zokni, textilpapucs, egy régi póló pizsinek; egy óriási, vékony kendő, ami például takarónak, derékmelegítőnek, sapi helyett, vállkendőnek is jó (sosem tudja, hogy hazaér-e aznap). A ridiküljében: telefonok, telefontöltők (3 darab, két gyári és egy spéci, ami mindenhez jó, és lehet vele szivargyújtóról is tölteni), napszemüveg tokkal, egy másik szemüvegtok, benne tollak, zsepi, változó mennyiségű S.O.S. pénz, mini varrókészlet, mini manikűrkészlet; egy nagy neszesszer, amiben az aktuális kedvencei vannak, meg amit húsz év óta nem dobott ki; parfüm, nedves törlőkendő, sebtapasz, pénztárca (kettő: egy óriási, benne minden irat, pénz, kuponok, és a lánya óvodáskori kis erszénye tele aprópénzzel), könyv (vonatra), zseblámpa, egy késsé hajtogatható fémlap (Made in China), termosz, müzliszeletek, nápolyiszeletek, kölesgolyó, laktózbogyó, dobozos gyümölcslé – végszükség esetére, ki nem dobott blokkok, bevásárlócetlik, szeretleküzenetek a párjától, szeretleküzenetek a lányától, mozijegyek, gyűrött papír zsebkendők, tollak az alján, és zacskók, reklámtáskák, szétszakadt gyöngysor, morzsa…
  • Kriszta (újságíró, hírszerkesztő): Púder, hajráf, pici csavarhúzó (lapos, mert az végül is jó az összes csavarhoz…), mentolos cukorka, diétás karamellás cukor, nem diétás csoki, ceruzahegyező, bérlet, iratok (útlevéllel, mindennel), sok toll, ceruzák, gyűrött papírlapok; „must have”, „must to do” és ötletlisták, amiket aztán soha többé nem vesz elő, és gyűrött papírlapokká válnak; új és használt papír zsebkendők, öngyújtó, szemüvegtok, kontaktlencsetartó, kontaktlencse-folyadék, két könyv (mert ki tudja, mikor, melyikhez lesz kedve); neszesszer, többek között fogkrémmel (de nem tudja, miért nincs benne fogkefe), szájvízzel, sebtapasszal, tűvel és (fekete és fehér) cérnával, körömlakkal; munkába laptop és töltő.