Ma van a csontritkulás világnapja. Sokan csak legyintenek e betegség hallatán, de fontos, hogy ne vegyük félvállról. A legtöbb ember talán nem is tudja, hogy mi is ez a betegség pontosan. „Az oszteoporózis, azaz csontritkulás a csontrendszer mennyiségi és minőségi romlásával összefüggő betegség – magyarázza dr. Váczi Gábor ortopéd sebész főorvos. – Ebben az állapotban a csontanyagcserében a bontó és építő szakaszok közötti összhang felbomlik, és a csontokat alkotó szerves és szervetlen alkotórészek mennyisége csökken. Ennek a következménye, hogy a csontokat felépítő gerendák vastagsága lecsökken, a gerendák közötti távolság is megnő, ezért a csont terhelhetősége csökken. Súlyos következményként már kis erőbehatásra is csonttörés következhet be. A csontok alapanyagát nagyrészt szervetlen ásványi anyagok (mint pl. a kalcium), míg kisebb részét szerves anyagok alkotják. A csontszövetben csontépítő és csontfaló sejtek helyezkednek el, ezek biztosítják a csontszövet állandó átépülését. Az egészséges csontszövetben a két sejtcsoport munkája egyensúlyban van, tehát ugyanannyi épül fel, mint amennyi lebomlik. Az egészséges szervezetben összehangoltan működő folyamatok közül mindig a csontfaló sejtek bontanak először, majd ezt követi a csontújraépítés. A csontritkulás ezen egyensúlyi rendszer megbomlása miatt alakulhat ki, amely lehet önálló betegség, de kialakulhat más betegség következtében is.”
Fotó: iStock.com/seoterraA nőknél a csigolyatörés jellemző
Az elsődleges csontritkulás a nőknél a változókorba jutáskor néhány év alatt létrejövő csontvesztés. A hormonális változás következtében a csontleépülés folyamata túlsúlyba kerül. „Elsősorban a szivacsos csontállomány csökken, és emiatt a csigolyatörések a jellemzőek, főként a háti és az ágyéki csigolyák területén – mondja dr. Váczi Gábor. – A férfiakon előforduló, időskor előtti csontritkulás lényegesen ritkábban fordul elő, mint nőkön. Ennek oka az eleve nagyobb csonttömeg, valamint hogy a férfiakban lassabb ütemű a hormontermelés csökkenése. A másodlagos csontritkulás általában valamilyen tartósan fennálló mozgásszervi betegséghez, belgyógyászati betegséghez és a belső elválasztású mirigyek betegségeihez társulhat. Előfordulhat asztmás betegeknél, gyulladásos bélbetegségeknél, és egyéb olyan bélműködési zavarok esetén, amikor a kalcium felszívódása nem megfelelő. Tartósan ágyban fekvőknél, mozdulatlanságban is kialakulhat, s ezt a folyamatot látjuk akkor is, ha egy-egy végtag törés után tartósan gipszben van.”
Néma kórnak nevezik, hiszen a legtöbb esetben a tünetek jelentkezésekor csak legyintünk, mert azt hisszük, hogy a fellépő fájdalmakra létezik egy egyszerű magyarázat, és némi pihenéssel a panasz orvosolható is. „A legkorábbi tünet a terheléskor fellépő, pihenésre szűnő hát- és derékfájdalom, ami talán annyira hétköznapi panasznak tűnik, hogy gyakran oda sem figyelnek rá. Mivel állandó panaszokat a csontritkulás csak a későbbi időszakban okoz, így szinte észrevétlen alakulhat ki maradandó elváltozás. Az előrehaladott szakaszban jellegzetes egyrészt a hirtelen kis erő behatására létrejövő éles fájdalom deréktájon vagy a háti gerinc területén. A háti domborulat fokozódik, a testmagasság csökken – pl. meghosszabbodik a betegek ruhája, kabátja. Előrehaladott esetben a járás is bizonytalanná válik. Következményként kis erőbehatásra csonttörések jöhetnek létre, leggyakoribbak a csigolyák, a combnyak és a csukló törése.”
Túl sok kávé, mozgáshiány, dohányzás
Vannak olyan rizikótényezők, melyek elősegíthetik a csontritkulás kialakulását. Ilyen a családon belüli halmozott előfordulás, a korán bekövetkezett természetes vagy művi változókor, az elégtelen kalcium- és D-vitamin-tartalmú táplálkozás, a mozgásszegény életmód, a sovány testfelépítés, a dohányzás, a mértéktelen kávéfogyasztás, a jelentős mennyiségű, tartós alkoholfogyasztás, és más idült betegség (például krónikus sokízületi gyulladás), egyes gyógyszerek (például szteroidkészítmények) tartós szedése. Ezekben az esetekben fokozottan kell figyelni, illetve vizsgálni a csontritkulás lehetőségét.
Kezelni lehet, de megelőzni könnyebb
A csontritkulás kezelésében a legfontosabb szempont a csontszövet szilárdságának helyreállítása. Ez természetesen függ a csontritkulásban szenvedő korától, nemétől és az aktuális állapottól. „Kezdeti szakaszban vitamin- és ásványianyag-pótlás elegendő, de ha bekövetkezett egy csonttörés, akkor annak kezelése esetleg műtéti ellátása szükséges – mondja a szakember. – A kezelések során és természetesen a megelőzésben is elsődlegesen fontos a mozgásterápia. A csontok szilárdsága szempontjából kiemelten fontos a megfelelő terhelés, a mozgás. A gyógyszeres kezelés megtervezése alapos szakértelmet kívánó szakorvosi feladat. Ortopéd orvos, reumatológus, nőgyógyász, radiológus közös szakértelmének eredményeképpen állhat össze egy alapos gyógyszeres kezelés.”
Fotó: iStock.com/seoterraHa alaposabb ismereteket szerzünk a témával kapcsolatban, rájöhetünk a veszélyekre, és komolyan vesszük őket. A csontritkulás igenis megelőzhető. „A csontritkulás kockázata megfelelő mozgással teli életmóddal, táplálkozással az esetek jelentős részében csökkenthető, a betegség akár meg is előzhető. A már kialakult csontritkulás kezelése napjainkban egyre fejlettebb és hatékonyabb. A megelőzés és a csontritkulás-ellenes kezelés célja nemcsak az elérhető életkor meghosszabbítása, hanem a hosszú, egészséges és fájdalommentes, független életmód biztosítása.”
