Otthon

Mama pici fiát találtam, vagy férjet?

Bohózatokban, könyvekben és filmekben találkozhattunk már azzal a furcsa helyzettel, hogy a házasság nem kettő, hanem három emberről szól. Előfordul, hogy az erős anya-fia kapocs rányomja a bélyegét a párkapcsolatokra is, és észrevétlenül, de hármasban zajlik az élet. Ez a fajta kapcsolat meddig egészséges, és hol húzódik a határ?

Alapvetően vonzó, ha egy férfi jó kapcsolatot ápol a családjával, különösen az édesanyjával. Ebből mi azt szűrjük le, hogy az illető családcentrikus, igazi támaszunk lesz, és a gyerekeknek is féltő, gondoskodó apja. De előfordul, hogy az anya-fia telefonbeszélgetések gyakoriak, az anyós is mindennapi vendég, és szépen lassan ráeszmélünk, hogy anyuci szeme fényét választottuk.

Fotó: iStock.com/KatarzynaBialasiewicz

Fotó: iStock.com/KatarzynaBialasiewicz

Szélsőséges helyzetben nincs mit tenni

Anikó jól ismeri ezt a helyzetet, sőt saját bevallása szerint jobban is, mint kellene, mert kétszer is ilyen férfi mellett találta magát. Bár a szituációkban voltak hasonlóságok, azért akadtak óriási különbségek is. „Az első szerelem hamar rám talált. Fiatal voltam, nem láttam a rózsaszín ködtől, és nem meglepő módon gyorsan össze is házasodtunk – meséli Anikó. – Voltak már intő jelek a kapcsolat elején is, de nem vettem észre, vagy csak nem akartam tudomást venni róluk, nem tudom. Folyamatosan téma volt köztünk, hogy az anyósom hogyan főz, milyen rendszer szerint mossa a ruhákat, hogyan mosogat, és még sorolhatnám. A férjem mindenhez fűzött valami megjegyzést. Engem ez alapvetően nem zavart, hiszen ő ezt szokta meg, én pedig voltam olyan hülye, hogy nemcsak csendben tűrtem, hanem meg is próbáltam változtatni a saját szokásaimon, és az anyós példáját akartam követni. Gyakori vendég volt nálunk, folyton dicsérte a kisfiát, én pedig csak mosolyogtam bambán. Aztán megszületett a kislányunk. Ekkor borult minden. Én azt hittem, hogy ezentúl hárman leszünk, a férjem számára is mi leszünk a legfontosabbak, és az anyósom majd a kedves nagymama szerepét tölti be. Tévedtem. A látogatások és a telefonhívások egyre sűrűsödtek, és azon kaptam magam, hogy ha a gyerekkel kapcsolatban kellett döntést hozni, akkor a párom inkább hallgatott az anyjára, mint rám. Próbáltam beszélni erről, finoman jeleztem, hogy el kellene már távolodni kissé anyukától, és élhetnénk a saját, független életünket. Ezzel csak rontottam a saját helyzetemen, végül pedig elváltunk. A párom szívében az édesanyja volt a legfontosabb, és úgy tűnt, hogy sem én, sem a lányunk nem jelent számára annyit, mint a mama.”

Tisztázni kell a szabályokat

A nő második kapcsolata szintén hasonlóan indult, de a végkifejlet más lett. Anikó másodjára már hamarabb kiszúrta, hogy milyen típusú férfival van dolga, és okulva az előző rossz tapasztalatokból, tudott változtatni a dolgokon. „Másodjára is hasonlóan jártam. Szerintem én az ilyen típusú pasikat vonzom. De ezúttal nem hagytam, hogy elfajuljanak a dolgok. Tudtam, hogy Roland imádja az édesanyját, és ez nem is elítélendő, de nem akartam újra ugyanazokat a köröket futni. Így amikor láttam, hogy az anyósom továbbra is irányítani szeretné a fiacskáját, döntöttem. Leültettem Rolandot, elmeséltem neki a korábbi tapasztalataimat, és vázoltam neki a lehetőségeket. Nem azt vártam el, hogy tagadja meg az édesanyját, csak azt, hogy ne szoruljak hátra a fontossági sorrendben. Átbeszéltük, és igazat adott nekem. Tudom, hogy őt is óvni próbálja, ezért kompromisszumokat kötöttünk. A legnagyobb meglepetés mégis az volt, hogy az anyósom simán megértette a kéréseinket. Ma már felhív minket, ha át szeretne jönni, vigyáz a gyerekekre, ha kettesben szeretnénk lenni, de cserébe én is átjárok hozzá egyedül is, segítek főzni és takarítani.”

A szeretet és a rajongás között óriási a különbség

Ha ilyen helyzetbe csöppenünk, az rendkívül kellemetlenné tud válni egy idő után. „Kérdés az, hogy észrevesszük-e a jeleket, továbbá hogy ki az, akit zavar ez a dolog – teszi fel a kérdést Horváth Gabriella pszichológus. – Elképzelhető, hogy az illető fiatal szenved ebben a helyzetben, amelynek az előnyeiről azonban nehezen mond le. A látszólagos kényelem egy idő után valószínűleg kényelmetlenné válik. Gondoljunk csak arra a 30-as évei elején lévő házaspárra, akiknél az édesanya küldi rendszeresen a meleg vacsorát (persze minden ételt úgy készítve, ‘ahogy a kisfia szereti’), vagy mossa a lakásban a függönyöket. És ha nem feltétlenül szorítkozunk az anyákra, olykor az édesapa lehet az, aki ‘jobban tudja’, milyen téli gumi kell az autóra, milyen lakást válasszon a fiatal pár, milyen zene szóljon az esküvőn… és mire nem figyelnek, mindez már el is van intézve, netán ki is van fizetve. Ki tudna visszautasítani egy ilyen bár kedvező, de mégis kéretlen ajánlatot? Mindezek a hétköznapi vagy akár jelentős életesemények (például az esküvő különösen) a szülőkről való leválás valódi próbatételei. Az ilyen esetek viszont a párkapcsolat próbatételeivé válhatnak. Lojalitáskonfliktusokhoz vezethetnek a szülő és a partner között, melyben az egyén egy ‘választanod kell’ szituációba kerül. Fontos viszont látnunk, hogy egy ilyen helyzet valójában nem a partner választásáról és/vagy a szülők elutasításáról szól, hanem a saját határok kijelölésről. Mindez kezdetben – úgy tűnik – leginkább az önállóságra, harmonikus párkapcsolatra vágyó fiatal érdeke. Az egyes felnőtt életterületeken nehezen választható el, hogy meddig terjed a fiatal önállósága, és honnan kezdődik a szülőktől való függőség. A tisztázást segítheti, ha szüleinkkel lehetőleg nyugodt körülmények között, nyíltan megvitatjuk ezeket a kérdéseket. Megfogalmazzuk, hogy miben kérjük szüleink segítségét, elmondjuk azt, hogy meghallgatjuk a véleményüket, bizonyos kérdésekben továbbra is számítunk a tanácsaikra, a döntéseinket viszont mi magunk hozzuk.”

Fotó: iStock.com/KatarzynaBialasiewicz

Fotó: iStock.com/KatarzynaBialasiewicz

És hogy mit tehetünk nőként, ha ilyen helyzetben találjuk magunkat? Gabriellának erre a kérdésre is van válasza. „Először kérdezzük meg magunktól: mit várunk egy párkapcsolattól? Mit szeretnék adni és kapni? Mindez hogyan valósul meg a jelenlegi kapcsolatomban? Amikor megtaláltuk a választ, megbeszélhetjük ezeket a kérdéseket párunkkal is, innentől gondolkodhatunk közös értékek és célok mentén.”