Pár éve volt egy nagyon hideg tél, repkedtek a mínuszok, nappal is, éjjel is, volt, hogy -17 Celsius-fokkal dacolt a város, s dacoltam én is. Akkoriban épp rossz passzban voltam, s a napjaim nagy részét az utcán töltöttem, gyalogoltam, annak ellenére, hogy keményre megfagyott lábaimon a farmer. De mennem kellett, azt éreztem, jót tesz: legalább történik valami, mozgásban vagyok, s közben kattoghat az agyam. Szerencsére nem kaptam tüdőgyulladást, egy enyhe náthával megúsztam az év leghidegebb napjait. Akkor még persze nem tudtam, csak ösztönösen éreztem, ez a mozgás jót tesz nem csak a testemnek, a lelkemnek is. Amúgy is szeretek gyalogolni, nem sétálni, gyalogolni! Olyan tempóban, hogy ember legyen a talpán, aki tudj velem tartani az iramot. De jobban belegondolva, persze, hogy a gyaloglást választjuk, hiszen ez az egyik legegyszerűbb, legrégibb mozgásformánk, még a futást is megelőzi. A legtöbben képesek vagyunk rá, nem túl nagy megerőltetés, és minden nap csináljuk.
Fotó: iStock.com/oneinchpunch
De miért olyan jó menni?
A gyaloglás gyakorlatilag maga a szabadság: helyet változtathatok, máshol lehetek, szabad akaratomból, kell ennél felszabadítóbb érzés? A beszéd, az önkifejezés után ez az egyik legjobb dolog, ami emberi életünkben történhet velünk, mehetünk. És persze nem utolsósorban oldja a stresszt. A Dél Karolinai Egyetem kutatói pár éve felfedezték, hogy egy negyed órás gyaloglás hatékonyabban képes oldani a szorongást, mint egy enyhe nyugtató! Igen, a szervezetünk tényleg tudja, mire van szüksége, és képes megszerezni azt, amire szüksége van. Bármi áron. Nem hiába szoktuk mondani, hogy kiszellőztetem a fejem, a séta tényleg segít gondolkodni, s nemcsak a friss oxigén, a mozgás miatt javul az agyműködésünk, hanem a helyváltoztatás örömétől is. Ha sétálunk, máshová kerülnek a hangsúlyok, az agyunk egy része a mozgás irányításával lesz elfoglalva, kevesebbet gondolkozunk, másképp, így teljesen új perspektívák tárulnak fel, olyan dolgokat is megláthatunk, amit addig nem.
Fotó: iStock.com/BigDuckSix
Az is kiderült, hogy azok, akik hajlandóak gyalog közlekedni, autó vagy tömegközlekedés helyett, egyszerűen jobb lesz a kedvük és a közérzetük, s képesek kigyógyulni lelki betegségeikből is, hiszen minden nap egy kicsivel kevesebbet szorongnak. Feltehetően az ismétlődő egyenletes, ütemes mozgásformának köszönhetjük azt a jótékony tulajdonságát, miszerint jobb kedvünk lesz, bár a sport amúgy is endorfint szabadít fel a szervezetünkben, csakúgy, mint a csoki, a szex vagy egy jó könyv.
Egészséges is!
Persze egészségünk megőrzésére sem utolsó módszer a gyaloglás. Ha csak naponta 15 percet szánunk rá, de azt rendszeresen, szinte biztos, hogy hosszabb életre számíthatunk, mint azon embertársaink, akik még a WC-re is autóval mennek. A nőket egy bizonyos kor után veszélyezteti a csontritkulás, ám ha mozgásban vannak folyamatosan, csökken a kockázat mértéke. Ugyanakkor azok az idős emberek, akik naponta legalább a boltig gyalog tudnak elmenni, sokkal ritkábban szenvednek demenciától.
