Egy kreatív apuka ötlete
John D’eri átlagos floridai apuka, aki autista fiát neveli szeretetben, családban. 2011-ben Andrew fia betöltötte a 21. életévét, így kikerült az oktatási rendszerből, munkát viszont nem tudott vállalni. Egy évre rá Johnnak kitűnő ötlete támadt: megalapította a Rising Tide autómosó cégét, ahol már nemcsak fia, de másik 35 autista fiatal dolgozik becsülettel. John legnyomasztóbb érzése az volt kamasz fia láttán, hogy soha nem lesz képes független életet élni – hacsak szülei nem segítenek ebben neki. Persze nem mindegyik gyerek alkalmas erre, de Andrew történetesen szeretett autót mosni, és képes kezelni a gépeket. Persze a körülmények nem teljesen szokványosak, átlátható munkakörnyezetet alakítottak ki színkódokkal, segédeszközökkel, de az eredményért megérte. Végül még több alkalmazottat tudtak felvenni, zömmel autistákat. Elképesztő önbizalmat ad a fiataloknak az, hogy keresetük van, és nem teherként ülnek családjuk nyakán. Jövőjük van, megélhetésük, reményük.
Fotó: iStock.com/mareks7
Dolgozzon vagy ne dolgozzon?
A felügyeletre szoruló gyerekek is kamaszok lesznek egyszer. Ilyenkor az aggódó szülők segíthetnek neki valami olyan dologba belevágni, ami pénzkeresetet, munkát jelent. Persze fel kell mérni az adott ember képességeit, nem szabad azt gondolni, hogy bármit képes elvégezni – de azt sem, hogy semmit sem. Tinédzser korra már a legtöbbjükről meg lehet mondani, alkalmasak-e arra, hogy szakmát tanuljanak, és dolgozzanak valahol, ha csak néhány órát is naponta. Keresetüket a szülők félretehetik, és nyugodtabban gondolhatnak arra az időre, amikor ők már nem lesznek.
Fotó: iStock.com/Mary981
Kire bízzuk a gyereket?
Iszonyú kényes téma, de minden szülő fejében megfordul, mi történik akkor, ha ő előbb hal meg, mint a gyereke? Kire hagyja? Ez még egészséges gyerek esetében is szörnyen bonyodalmas kérdés, hát még egy ápolásra, felügyeletre szoruló csemeténél! Ha még kiskorú, és erről már beszéltünk a családtagjainkkal (kellene!), akkor rendelkezhetünk arról, melyik rokonunk nevelje tovább. Ha ilyen hozzátartozónk nincs, akkor a gyerek nevelőszülőkhöz vagy állami gondozásba kerülhet, de sajnos nagyon kevesen fogadnak örökbe sérült gyerekeket. Ha már felnőtt sérült emberről van szó, akkor maradnak a különböző lakóotthonok, intézetek, alapítványok, ahol ápolják a felnőtt, de felügyeletre szoruló embereket. A jövőben jó lenne, ha több olyan kis lakóközösséget tudnának létrehozni, ahol a felnőtt, vagy árva, és kamaszkornál idősebb sérült emberek élhetnek, dolgozhatnak, szocializálódhatnak, találhatnak örömet a mindennapokban. Erre azonban még várni kell, mert egyelőre az ilyen intézmények befogadóképessége is a maximumon van. Másik alternatíva az eltartási szerződés kötése, amennyiben a gyermek nevén ingatlan van, de ez is bonyolult folyamat, sok buktatóval.
