Csillagok

Több a közös bennünk, mint gondolnánk: a halloween eredete

Már Magyarországon is egyre többen ünneplik a halloweent, persze egyelőre főleg a fiatalok körében népszerű. Lehet szeretni vagy utálkozni miatta, de tény, hogy begyűrűzött hazánkba is a divatja, s előbb-utóbb bizony megveti majd a lábát nálunk is. De talán nem is áll annyira távol a mi hagyományainktól, mint gondolnánk…

Az üzletek mindenesetre már pár hete halloweeni dekorációban pompáznak, hiszen nemcsak a külföldi, de a magyar vendégeket is csalogathatja a töklámpás, a pókháló és a denevérraj. Amúgy meg tényleg nincs ebben semmi, mindenki azt az ünnepet üli meg, amihez épp kedve van, még ha nálunk nem is ez a hagyomány.

De nézzük, mi is ez a hagyomány?

Halloween éjszakája október 31-re esik, azaz pont ma van. A régiek eredetileg Crom Cruachot, a boszorkányok, druidák és démonok istenét ünnepelték. Sokan hiszik, hogy megint egy tipikus amerikai szokás, ám nagyon tévednek, hiszen ennek az ünnepnek kelta gyökerei vannak. A mai Nagy-Britannia területén élő pogány népek szerint ezen a napon kezdődik a sötétség időszaka, elfogynak a napos óráink, s tavaszig egy komor időszak elé nézünk. A kelták két évszakra osztották az évet, ezen az éjszakán kezdődött náluk a tél, és úgy vélték, a napisten ilyenkor a sötétség fogságába esik. A papok felmentek a hegytetőre, új tüzeket gyújtottak, körbetáncolták és mindenkinek adtak a parázsból, hogy az megvédje őket.

Hitük szerint az alvilág idén eltávozott lelkei ezen a napon látogatnak a vissza, s annak érdekében, hogy elriasszák őket, félelmetes maskarákba bújtak, a fényeket pedig eloltották, nehogy kedvük legyen mégis inkább itt maradni. Ilyenkor a legvékonyabb a határ világunk és a túlvilág között, kezdődik a sötétség időszaka, s visszajárnak a kóborló lelkek. Jellemzően ez volt az a nap, amikor az angolszászok ősei betakarították az összes terményt, elraktározták, és kezdetét vehette a mulatság.

Fotó: iStock.com/didesign021

Fotó: iStock.com/didesign021

A halloween és a mindenszentek ünnepe gyakorlatilag ugyanarról a tőről fakad, csupán a szokások másképp alakultak az évszázadok folyamán: a tűz hazánkban is fontos szerepet kap ezekben a napokban, hiszen a mi őseink is hittek abban, hogy a túlvilági lelkek ezen a napon visszalátogatnak a földre, saját otthonukba. A sírjukra azért tettek gyertyákat, hogy a fent töltött éjszaka után visszatérhessenek oda, ahonnan jöttek. Halloween az évszázadok során több népi és vallási hagyomány és ünnep keverékévé alakult, később beleépült a római Pomona, a gyümölcsfák és kertek istennőjének ünnepe és a Parentalia, ami a holtak tiszteletére szánt nap volt.

De miért pont a tök?

A töklámpásokat is abból a célból faragták és faragják ijesztő, torz emberi fejjé, hogy elriasszák vele az itt bolyongó lelkeket, s menjenek vissza oda, ahová tartoznak. A kivájt töklámpást angolul Jack O’Lanternnek nevezik. A tök adja magát, hiszen ilyentájt érik be, régen még az aratási idény jelképe volt, de ez már egyértelműen amerikai hagyomány, az írek annak idején még répát használtak.

Fotó: iStock.com/FamVeld

Fotó: iStock.com/FamVeld

A töklámpás hagyomány egy ír mondából származik, Jack O’Lantern, azaz Lámpás Jack részeges ír kovácsként meglehetősen lump életet élt, és egy nap el is jött érte az ördög, hogy magával vigye oda, ahová való. Ám hiába volt züllött életű Jack, az esze a helyén volt, így hát felküldte az ördögöt az almafára, válasszon magának egy szép almát az útra, ám ezalatt cselesen egy keresztet rajzolt a fa törzsére, ami miatt az ördög nem tudott lejönni a fáról, hiszen tudott dolog, hogy az  fél az isteni jeltől. Hosszas alkudozás után végül megegyeztek, békén hagyják egymást, az ördög lemászhat, cserébe elfelejti Jacket.

Történt azonban, hogy a részeges ír kovács egy napon elhunyt, s természetesen a mennyországba nem mehetett be, de a pokol kapui is zárva maradtak előtte, mivel az ördög dühös volt rá, csínytevése miatt. Ám mégis megszánta a bolyongó lelket, így egy darab parazsat kidobott neki, amit Jack egy kivájt takarmányrépába tett, így bolyong azóta is itt a földön köztünk, keresi a megnyugvást.