Ezért választja szét a legtöbb vallás a testet és a lelket, és bár elismeri előbbi pusztulását, további lehetőségeket kínál utóbbi számára. Hogy jót vagy rosszat, az sokszor attól függ, hogyan éltünk itt, a Földön.

Fotó: iStock.com/sezer66

Örök körforgás

Indiában, a szigorú kasztrendszer világában a halál kiutat jelenthet a szegénységből és nyomorból – persze csak akkor, ha jó cselekedeteket hajtunk végre, és békével tűrjük jelenlegi életünk csapásait. A reinkarnáció, azaz a lélekvándorlás során így egy magasabb kasztban születhetünk újjá. Persze ugyanezen törvények alapján, ha bűnösen éljük életünket, a következőben még rosszabb sors vár ránk. A hinduizmusban ennek az örök körforgásnak, azaz a szamszárának sosincs vége, a buddhizmus azonban ajánl kiutat: a lélekvándorlás során egyre közelebb kerülhetünk a szenvedélyektől mentes élethez, felismerhetjük, hogy a világ csak illúzió és üdvözülhetünk – eljuthatunk a nirvánába.

Angyali ítélet

Az iszlám vallásban halálunk után két angyal, Nakír és Munkar vizsgálja meg hitünket. Ha jól, a muszlim törvényeknek és a Koránnak megfelelően éltünk, bepillantást nyerhetünk a Kertekbe, ha bűnösen éltünk, a Tűzbe. A Végső Napig azonban sírunkban nyugszunk, akkor viszont megkapjuk saját könyvünket, benne minden jó és rossz cselekedetünkkel, Allah elé járulunk, és megkapjuk az ítéletet: a jók a Kertben hűs források és gyümölcsfák között élhetnek boldogan, míg a gonoszok a Tűzben szenvednek az örökkévalóságig.

Keresztény kultúrkör

A Végítélet Napja nemcsak az iszlámban, de a keresztény vallási irányzatokban is fontos helyet foglal el. Ezen a napon ítélkezik Isten minden lélek felett, hogy üdvözül és a mennybe kerül, vagy a pokolban vár rá a végtelen szenvedés és fogcsikorgatás. A katolikusok szerint van egy köztes állapot, a tisztítózűz is, ahol csak bizonyos ideig kell vezekelnünk bűneinkért, majd utána bebocsátást nyerhetünk a mennybe.

Fotó: iStock.com/Photosampler

Mit mond a tudomány?

A tudomány nagyon nehezen képes állást foglalni a halál utáni élet kérdésében, mivel magát a lélek fogalmát sem képes definiálni, tudományos keretek között leírni. Ráadásul nincs senki, aki valóban visszajött volna a halálból. A válaszhoz akkor kerülhetünk legközelebb, ha a klinikai halál állapotából visszahozott emberek beszámolóira támaszkodunk, amik között meglepően nagy a hasonlóság. Alagút, a végén fény, és a leírhatatlan nyugalom és béke érzése – ezek azok, amiket a legtöbben látni és érezni véltek, de hogy mi van ezután, arról ők sem képesek beszámolni, hiszen visszajöttek, és újra köztünk vannak. Azonban ezen élményeik hatására azt mondják, hogy már nem félnek a haláltól. Bizonyosságot szereztek róla, hogy valami van ott, bár nem tudjuk, hogy pontosan mi, ez azonban elég ahhoz, hogy ne rettegjünk a sötét semmitől, ami a testünkre vár.

De hogyan is éljünk jól? Hogyan üdvözülhetünk, hogyan kerülhetünk be a Paradicsomba, Nirvánába, Kertekbe, vagy ahova hitünk szerint jutni szeretnénk? Erre minden vallás egy kicsit más választ ad. Van, ahol részletes és szigorú lelki és testi szabályok vonatkoznak a hétköznapi élet szokásaira is, van, ahol kötelező zarándoklat, böjt, vallási gyakorlatokon való részvétel van előírva, és van, ahol életmódbeli korlátozások nélkül, pusztán lelki útmutatást adnak a híveknek. Katolikusként én az utóbbi pártján állok, és egyetlen törvény szerint igyekszem élni: szeresd Istent és szeresd felebarátaidat. Ebből levezethető minden egyéb: elfogadás, együttérzés, türelem, kíváncsiság, ami nemcsak az üdvözüléshez, de a teljes és boldog élethez vezető egyetlen út is.