Az 55 éves Marie Coe már tudja ezt, de meg kellett járnia a hadak útját. Saját rendezvényszervező vállalkozásában heti hat napot dolgozott, mindig utazott, pörgött, üzleteket kötött, szabadidejében pedig az otthoni feladatait látta el. Nem pihente ki magát hosszú, hosszú ideig, és nem vezette le a stresszt, kezdődő depresszióját még több munkával kezelte. Egy nap aztán elindult szokásos útjára autóval, amikor az orvosok szerint a sok stressz miatt idegösszeroppanást kapott, és cserbenhagyta a memóriája. Nem emlékezett arra, hova akart menni, hogy hívják, férjnél van-e, hol vannak a gyerekei, szó szerint semmire. A kórházból értesítették a férjét, aki már kerestette feleségét, és akire Marie rá sem ismert. Az orvosok kezelni kezdték az asszony stressz okozta memóriavesztését. Azt mondták, agya így védekezett a túl sok beáramló információ ellen – egyszerűen szabadságolta magát.
Fotó: iStock.com/kieferpix
Még hosszú az út a célig
Marie először haza sem akart menni a kórházból, egyrészt azért, mert nem tudta, hol a haza, másrészt azért, mert 16 éves kora óta ismert férje idegen volt számára. Gyerekei, unokái köré gyűltek, ő pedig csodálkozva nézte a sok ismeretlen arcot. A család azonban nem adta fel, fényképalbumokkal, sok beszélgetéssel elkezdték visszahozni Marie emlékeit. Ami így is a felszín alatt maradt, azt hipnoterapeuta segített elővadászni, de maradtak részek, amik örökre sérültek maradtak. Marie mára bezárta a céget, és igyekszik teljes életet élni – és sokat pihenni.
Mit művel velünk a stressz?
Azt gondolnánk, hogy az állandó feszültségtől maximum gyomorfekélyt, emésztési zavarokat, álmatlanságot vagy fáradtságot tapasztalhatunk meg, pedig a skála ennél sokkal szélesebb. A stressz okozta memóriazavarok vagy emlékezetkiesés nagyon is létező betegség. Minél jobban túlhajszoljuk magunkat testileg és szellemileg, minél több feladattal zsonglőrködünk, annál hamarabb kerülünk bele az ördögi körbe. Az emlékezetkiesés arra figyelmeztet, hogy igenis le kell lassítanunk, nem zsigerelhetjük ki a szervezetünket hosszú évekig.
Fotó: iStock.com/Alliance
A túlterheltség veszélyes jelei
Minél több stressz ér minket, annál gyengébben működik az immunrendszerünk, annál könnyebben betegszünk meg. Nemcsak náthában: a legújabb kutatások szerint a szív- és érrendszeri, a krónikus légzőrendszeri betegségek, a cukorbetegség és a rák is felütheti ilyenkor a fejét. A stresszhormonszint megemelkedése ráadásul emeli a vérnyomást, a szívverés is megváltozik, olyan állandó készenléti állapotban tart, ami rendkívül fárasztó – nemcsak nekünk, agresszív kitöréseinket vagy letargiánkat elviselő környezetünk számára is. Ki kell kapcsolódnunk, ki kell szállnunk a mókuskerékből még azelőtt, hogy ezt a kórházban szó szerint ránk kényszerítenék. Hagyjuk magunkat pihenni! Ha kell, hagyjuk ledőlni a kártyavárainkat! Találjuk meg azokat a tevékenységeket, amik kikapcsolnak, örömet okoznak, és szánjunk rájuk időt! Váltsunk munkahelyet, ha kell, gondoljuk át, mit adunk miért, járjunk relaxálni, masszíroztassuk magunkat, jógázzunk, sportoljunk, ússzunk, hallgassunk zenét, táncoljunk, vagy csak olvassunk egy órát! Bármi is az, ami felderít és megnyugtat (ami nyilván nem gyógyszer, nem alkohol, és nem még egy bögre kávé), azt vessük be, amíg nem késő!
Ha Ön vagy valaki a környezetében krízishelyzetben van, hívja mobilról is a 116-123-as ingyenes lelkielsősegély-számot!
