Mielőtt hozzákezdenénk az isteni libasültek és levesek elkészítéséhez, merüljünk el a népszokások és hagyományok világában: mi is köthető november 11-éhez hazánkban? A Márton-napi népszokások egyrészt az év végéhez, a mezőgazdasági munkák befejeződéséhez, illetve az advent közeledtéhez kötődnek – olvasható a wikipédián. Másrészt pedig ahhoz a legendához, amely szerint Szent Márton egy libaólban próbált elrejtőzni, amikor püspökké akarták megválasztani, de a ludak elárulták gágogásukkal.
Márton-napi lakoma
Fotó: iStock.com/ RadimUrban
Az „áruló” ludak miatt lett tehát az egyik kedvelt étel ezen a napon a libasült vagy a libamáj. De ez még mindig nem magyarázza a nagy lakmározás hagyományát. Csakhogy Márton napja a karácsony előtti 40 napos böjt előtti utolsó ünnepnap, ezért ezen a napon már a régi időkben is rendszeresek voltak a lakomák, bálok, vásárok. Ilyenkor nagy evés-ivást rendeztek, hogy a következő esztendőben is bőven legyen mit fogyasztani. A lakmározásnak kedvezett az is, hogy a hagyomány szerint ilyenkor nem volt szabad takarítani, mosni, teregetni, mert ez a jószág pusztulását okozta.
Ráadásul novemberben már le lehet vágni a tömött libát, ezért a Márton-napi ételek jellemzően libafogások, így például libaleves, libasült párolt káposztával és zsemle- vagy burgonyagombóccal, mert a rigmus szerint: „Aki Márton-napon libát nem eszik, egész éven át éhezik”. Szokás volt, hogy a liba húsából, különösen a hátsó részéből, küldenek a papnak is, innen ered a „püspökfalat” kifejezés.
A Márton-napi lúdvacsora után „Márton poharával”, vagyis a novemberre éppen kiforrott újborral szokás koccintani. Úgy tartották, a minél több ivással egyre több erőt és egészséget töltenek magukba. A bor és a liba néha össze is kapcsolódott, német nyelvterületen a 12. században a Márton-napi ludat „szüreti vagy préslibának” is nevezték.
Libaleves
Fotó: iStock.com/Lilechka75
Bármilyen libás étel elkészítésébe is vágunk bele, azzal jó előre tisztában lenni, hogy időigényesek, akár több órán keresztül is eltarthat. A libalevessel sincs ez másképp.
Hozzávalók:
- 1 kilogramm libaaprólék
- 4 darab sárgarépa
- 3 darab fehérrépa
- 1 darab vöröshagyma
- 1 darab zeller
- 8 gerezd fokhagyma
- 1 darab paprika
- 3 darab erős paprika
- fekete bors
- só ízlés szerint
- lúdgége tészta
Elkészítés:
A hideg vízzel együtt a megtisztított libaaprólékot is feltesszük főni, amikor felforrt, leszedjük a habját. Jöhetnek a fűszerek: hagyma, fokhagyma, szemes bors, és sózzuk ízlés szerint. Amíg lassú tűzön fő a levesünk, pucoljuk meg a leveszöldségeket és daraboljuk is fel azokat. Amikor már „félpuha” a hús, adjuk a leveshez a zöldségeket a paprikával együtt, majd főzzük tovább lassú tűzön.
Amikor a hús teljesen megpuhult, elkészült a leves! Ízesíthetjük rozmaringgal és kakukkfűvel. Közben sós vízben főzzük meg a tésztát, és szűrjük rá a libalevest. A főtt húst és a zöldségeket tegyük egy külön tálra, amit terítésnél szintén tálaljunk a leves mellé!
Sült libacomb
Fotó: iStock.com/Dar1930
Hozzávalók:
- 4 darab libacomb
- 6 gerezd fokhagyma
- 2 darab vöröshagyma
- 1 fej vöröskáposzta
- 1 evőkanál vörösborecet
- cukor
- só, bors ízlés szerint
Elkészítés:
A libacombokat megmossuk, majd szárazra töröljük, és bedörzsöljük sóval és borssal mindegyiket. Tepsibe tesszük, tegyük melléjük a fokhagymákat is! Körülbelül 30 percig pároljuk a húst, majd az előmelegített sütőben megsütjük.
A közben kisült zsírt szedjük át egy serpenyőbe. Dinszteljük meg benne a hagymát. Amikor ezzel elkészültünk, vágjuk csíkokra a káposztát, sózzuk meg, majd tegyük a hagymára. Fedő alatt pároljuk körülbelül 15 percig. Ekkor borsozzuk meg, ízesítsük a vörösborecettel, de akár egy kis vörösbort is önthetünk rá, valamint szegfűszeget is használhatunk. Pároljuk tovább még körülbelül 10 percig, majd cukrozzuk meg! Végezetül pirítsuk meg a káposztánkat.
Tálaljuk főtt burgonyával vagy tepsis krumplival, illetve egy-két almát feldarabolhatunk, és azt is kínálhatjuk a libacombok és a párolt káposzta mellé – különlegesebb ízvilágban lehet részünk.
