6+1
A négyéves, orosz anyanyelvű Bella Devyatkinát csodagyereknek titulálták, miután egy tehetségkutatóban hat nyelven beszélt és énekelt: angolul, franciául, spanyolul, kínaiul, arabul és németül. Mivel az anyuka be akarta bizonyítani, hogy lánya nemcsak bemagolt néhány mondatot, hanem beszél is az adott nyelveken, még kérdéseket is tettek fel neki. Bellát egyébként anyukája kezdte el oktatni az angol nyelvre két évvel ezelőtt, majd meghívott más anyanyelvi szinten beszélő tanárokat, hogy foglalkozzanak a lányával. Bella egyelőre úgy tűnik, anyanyelvén is szépen beszél a másik hat nyelv mellett, és nem túlterhelt – bár ezt egy néhány perces csodavideóból úgysem deríthetjük ki.
Fotó: iStock.com/Kikovic
Nem minden gyerek egyforma
Bella esetében valószínűleg a tehetség találkozott a szülői szorgalommal, ezért az elképesztő eredmény. Ugyanezt azonban nem várhatjuk minden Józsikától és Julcsitól, hiszen azok is boldog és okos gyerekek lesznek, akik csak az általános iskolában kezdenek nyelveket tanulni. De lássuk, miért javasolják több helyen az óvodáskori, sőt, az újszülöttkori kezdést! Először is azért, mert minél kisebb a gyerek, annál könnyebben megtanulja helyesen, nem akcentussal kiejteni az adott idegen nyelv szavait – később tehát nagy előnyt szerez kortársaihoz képest. Az idegen nyelv tanulásához pedig az agyban minden adott: a babák a világ bármelyik nyelvét képesek elsajátítani, ha azt sokat hallják, a jobb és bal agyfélteke közti kéreg pedig még nem szilárdult meg, azaz az információ nagyon könnyen áramlik közöttük. A gyerekek 6–7 éves koráig ez a kapcsolat lehetővé tesz egy másfajta minőségű nyelvtanulást, ami együtt jár a neurológiai fejlődéssel is.
Idegen nyelv, idegen szokások
A nyelvtanulást, ha az tényleg játékos formában történik, és anyanyelvi szinten beszélő, esetleg az adott országból érkezett tanár segítségével történik, a gyerekek nagyon élvezik. Nem magát a tanulást, hanem azt, hogy megismernek egy új kultúrát, értékrendet, szokásrendszert, egy másfajta életet és hozzáállást is a hazain kívül. Ez tágítja a látókörüket, segít nekik befogadó felnőttekké válni, akiknek megszokott dolog a világ és az emberiség sokszínűsége, és az, hogy egyetlen dolgot többféleképpen nevezhetünk, többféle nézőpontból szemlélhetünk.
Aki megteheti, az természetesen beíratja valamilyen idegen nyelv oktatására a gyerekét, általában angolra. A nagy piaci kínálat azonban magával hozta a nem feltétlenül minőségi tanárokat és kurzusokat is. Nagyon fontos, hogy a nyelvtanulás tényleg játékos legyen, interaktív, nem túl megterhelő, ám – a tanár szempontjából – nyelvtanilag pontos, és ne csak a nyelvet, hanem az idegen ország szokásait is megismerjék a kis tanulók. Az ilyen képzéseket sem szabad erőltetni: nézzünk meg több foglalkozást, és hagyjuk a gyereket dönteni. Heti egy-két alkalomnál többször nem kell idegen nyelvet tanulni, még játékosan sem, és nem is muszáj félévesen elkezdeni. Sok nyelvtanár véli úgy, hogy először tanuljon meg az anyanyelvén beszélni a csemete, és kétéves kora után ismerkedjen meg egy másik nyelvvel – így nem zavarodik össze.
Fotó: iStock.com/Kikovic
Ne neveljünk csodagyereket!
Bár a nyelvtanulás nagyon divatos, és néhány helyen kvázi lenézik azt a szülőt, aki legalább angolra nem járatja a gyerekét, nem muszáj beállnunk a sorba. Ha nem tartjuk ezt olyan fontosnak, vagy a gyereket nem érdekli annyira, ne erőltessük a tanulást, próbáljuk meg újra egy év múlva. Bár nagy a kísértés, hogy a kétnyelvű bölcsi mellett egy másik nyelv oktatására is hordjuk a táguló agyú kicsit, előbb kérjük ki szakértő tanácsát, hogy ezzel tényleg jót teszünk-e a csemeténknek – és nemcsak arról van szó, hogy már most elvárásaink vannak felé. Agyi kapacitás ide vagy oda, kevesükből lesz zseni, és nem is kell, hogy azok legyenek.
