Régi idők teája
Főként angol szokás a teadélután megszervezése, tulajdonképpen kis társaság üldögél, beszélget, miközben elegáns csészékből kortyolgatják a teát. Nemcsak a felnőttek szerették, de mi gyerekek is. Vagy azért, hogy utánozhassuk a felnőtteket, vagy csak úgy mókából. Vagy sikerült hozzá meghívni vendégséget, vagy úgy csináltuk, mint Anne Shirley, aki csak Dianát itatta meg édes meggyborral – a teadélután alatt ugyanis az illedelmes háziasszony mindenképpen felszolgál valami frissítőt és aprósüteményt. Gyerekkorunkban ezt üdítő vagy kakaó helyettesítette, és anyukánk sem adta oda e célra az értékes porcelánt: maradt a műanyagcsészéből nagy komolyan iszogatott lötty, némi süti, és aztán, amikor mindenki levedlette a jó modort, a zsivalygás, a közös játék. Ennél csak akkor volt jobb a buli, amikor Mikulás vagy karácsony alkalmából rendezhettünk teadélutánt, mert akkor ki lehetett dekorálni a szobát, és volt kinek megmutatni a mézeskalács-remekműveket.
Fotó: iStock.com/alien185
Magányos gyerekek teadélutánja
Manapság is tartanak a gyerekek teadélutánt, de leggyakrabban egyedül, a játékkonyhájuk segítségével a plüssállataiknak. Hacsak testvérük nincs, nehéz játszópajtásokat szerezni, nincs már olyan erős kapcsolat az egy oviba vagy egy iskolába járó gyerekek között – délután négytől mindenki megy haza a szüleivel, és kész. Nincs vendégség, maximum rokonok között. Mit tehet így a teadélutánra vágyó gyerek? Beszervezi a szüleit, a pónikat, a macikat, a babákat, szépen felöltözik a legszebb ruhájába, megterít, szalvétáért kunyerál, és lelkesen öntögeti a képzeletbeli teát vagy kakaót.
Elmosta a rohanó világ
Nagy kár, hogy a régi teadélutánok feledésbe merültek, részben a társaság hiánya, részben a múló idő és megváltozott szokások miatt. Ha a felnőttek nem ülnek össze egy teadélutánra, szépen felöltözve, társaságra éhesen, akkor miért tennék ezt a gyerekek? Pedig két nagyon jó célt is szolgált minden ilyen esemény: egyrészt társaságban lehetett gyerek és felnőtt is, megtört az unalmas téli délutánok egysíkúsága, másrészt a gyerekek illemet tanultak. No nem a karót nyelt változatra gondolunk, csupán arra, hogy egy teadélutánra illik kitakarítani a szobát, elrendezni a székeket, szép terítőt keresni, helyesen megteríteni, készülődni, és udvariasan viselkedni. Olyan értékeket képviselt, amiket maximum elvárunk a gyerekünktől, ám példa híján megtanítani őket rá gyakan nem is tudjuk.
Fotó: iStock.com/KassyDavis
Visszatérhet a divatba?
Az idősebb korosztály kedvéért még ma is rendeznek teadélutánokat, de csak felnőtteknek. Ilyenkor egy jó banda szolgáltatja a szolid tánczenét, csörrennek a poharak, mindenki a legjobb délutáni ruhájában feszít. Lehet ismerkedni, udvarolni, beszélgetni, társadalmi életet élni – amiről annyira leszoktunk az internet miatt. Néhány iskolában a lelkes szülők még szerveznek hasonlókat, ami elképesztően nagy öröm, de mi, anyukák is lehetnénk nyugodtan házigazdák. Megismerkedhetnénk a gyerekünk osztálytársaival, azok szüleivel, és legalább megpróbálnánk áthidalni azt a szakadékot, ami az offline világban két ember között tátong. Otthon ülő anyukáknak életmentő társaságot jelentene, a stresszes szülőknek végre két óra nyugit, az unatkozó főhercegnő típusoknak pletykára alkalmas időt, és még sorolhatnánk. Így karácsony előtt megpróbálhatnánk megszervezni egyet, akár mézeskalács-díszítéssel egybekötve, vagy karácsonyfadíszeket ragasztgatva – együtt készülődhetnénk a szeretet ünnepére.
