Mi késztetett arra, hogy a fenntartható divat mellett kötelezd el magad divatújságíróként?
Divatújságíróként mindig is szerettem nemcsak bemutatni az új trendeket, hanem belesni a kulisszák mögé, beleásni magam egy-egy irányvonalba, felfedezni, hogyan hat egymásra a divat és a társadalom. Ennek kapcsán láttam a The True Cost című dokumentumfilmet, amiben bemutatják, hogyan állítják elő a ruhákat a bangladesi és indiai gyárakban, ez milyen hatással van a környezetre és az ott dolgozó emberekre. Az olajipar után ez a második legkárosabb iparág a Földön, ami elég hihetetlen adat.
Fotó: Mészáros Virág
A gyárak dolgozói embertelen körülmények között kénytelenek maratoni műszakokat lenyomni, és a balesetek is rendszeresek. 1911-ben egy New York-i ruhagyárban hatalmas tűz ütött ki, amely száznál is több halálos áldozatot követelt. Megfogadták, hogy ilyen nem történhet meg soha többet, és tettek is érte. A Rana Plaza tragédiája mégis megtörtént 2013-ban, és azóta is rendszeresen adnak hírt tüzekről, balesetekről, halálesetekről. Radikális változás azóta sem történt.
De sok fast fashion márkának is van környezettudatos törekvése, nem?
Ezek többnyire a márka által gyártott termékek elenyésző részét képezik. Van egy csomó, elsőre szimpatikus kezdeményezés, például hogy egyre több biopamutot használnak, óceáni hulladékból gyártatnak, de ezek a jól hangzó ígéretek csak további kérdéseket vetnek fel. Biztos a biopamut a legjobb megoldás? A pamut előállításához rengeteg édesvízre van szükség, egy pólóhoz 2700 literre. Mi a helyzet a gyártással? És a gyártósoron dolgozó emberekkel?
Az biztos, hogy a tömegtermelés még mindig hihetetlen méreteket ölt, és egyelőre úgy tűnik, egyre nő. Sokat elárul az is, hogy a világ leggazdagabb embere Amancio Ortega, az Inditex lánc tulajdonosa: olyan márkákat foglal ez magába, mint a Zara, Pull&Bear, Stradivarius, Bershka, Oysho, Massimo Dutti – a legnépszerűbb fast fashion márkák nagyja az ő kezében van.
Ezek azért népszerűek, mert olcsók.
Ha belegondolsz, ez nem is feltétlenül igaz. A fenti példákból válogatva a Massimo Dutti vagy a Zara például nem olcsó kategória. A népszerűségük oka ennél összetettebb szerintem. De az tény, hogy akár pár ezer forintért vásárolhatunk náluk farmert, alkalmi ruhát vagy táskát. A baj inkább az, hogy túl sok ruhát veszünk, amit utána nem használunk ki. Egy bizonyos mennyiség fölött a vásárlások nagy része impulzív, unatkozunk, szomorúak vagyunk, szeretnénk megjutalmazni magunkat.
Hogyan változtathatunk ezen? És mire cseréljük káros vásárlási szokásainkat? Te például hogyan éled túl a szezonváltásokat április óta?
Szerencsére egy ideje egyre terjed az a felfogás, hogy nézzünk újra más szemmel a ruhákra. A fast fashion körülbelül 20 éves jelenség, még sokan emlékszünk arra, milyen volt a H&M, Mango, Zara és társaik felbukkanása előtt ruhát vásárolni.
Egyre több divatblogger is képviseli ezt a nézetet, sok emberkísérlet és a minimalista gardrób is dokumentálva van az interneten. Például Matilda Kahl, egy elektronikai cég kreatív munkatársa önkéntes uniformist hord: fehér blúz kis fekete masnival, fekete nadrág, fehér tornacipő. Egy másik lány a Uniform Project nevű kezdeményezés keretében 365 napig egyetlen kis fekete ruhát hordott és kombinált kreatívan, aztán TED előadást is tartott a témában. Courtney Carver a Project 333 keretében 3 hónapig egy 33 darabból álló kapszulagardróbból élt.
Hozzám is mindig közel állt az a felfogás, hogy nem kell rögtön eldobni egy megunt ruhadarabot, szeretek csereberélni a barátnőimmel, a tesómmal, a szerkesztőségben is gyakran tartunk gardróbcserét. Nagyon jó látni, hogy amit már én meguntam, az másnak milyen örömet szerez, és én is szuper kincsekre lelek a többiek holmijai között. Szeretek turkálókban is vásárolni, hiszen ezzel is második esélyt adhatok egy már levetett darabnak.
És te magad is végeztél emberkísérletet, igaz?
Igen, 10 napig 10 ruhadarabot kombináltam különböző módokon. Sokszor nem könnyű összeállítani ezt a minigardróbot, hiszen ilyenkor jövünk rá, milyen kevés sokféleképpen kombinálható darabunk van.
Erre hívja fel a figyelmet Livia Firth, Colin Firth feleségének kampánya is: egy darabot csak akkor vegyünk meg, ha tudjuk legalább 30-szor viselni! Vásárlás előtt érdemes megkérdezni magunktól, vajon hányszor fogjuk felvenni ezt? Gondoljuk végig, jelenlegi ruháinkkal hányféleképpen tudjuk kombinálni? Ha 30-nál és ötnél kevesebb a válaszunk, hagyjuk a polcon! Az interneten egyre több a segédlet kapszulagardrób összeállításához, és nagyon jó trükköket leshetünk el a bloggerektől, a szekrényünk mélyén elbújt régi darabjainknak is új életet adhatunk.
Dobjuk fel az egyszerű vagy megunt darabjainkat, varrjunk pomponokat a pólónkra, fessük át, cseréljük le a kabátunk gombjait! Az internet ebben is kifogyhatatlan ötlettár, rengeteg videó és tutorial megtalálható, és tényleg elég ezekhez egy alapszintű varrótudás.
Fotó: Mészáros Virág
Honnan tájékozódhatunk, ha tudatosak szeretnénk lenni, szeretnénk valóban fenntartható körülmények között készült termékeket vásárolni?
Elvileg a címkéről, de sajnos ezen sokszor nagyon kevés az infó: legfeljebb az, hogy hol készült, miből, és hogyan mossuk. Ez is fontos, de a gyártási körülményekről nem esik egy szó sem – bár az azért árulkodó, ha made in China, Bangladesh vagy Turkey van ráírva, ezekben az országokban leginkább a fenntarthatóság teljes mellőzése jellemző. Nehéz tájékozódni ebben a témában, az információk nagy része hiányos, inkább csak sajtóanyagokba botlik az ember lánya, amiből nem derül ki a teljes igazság. Vannak kifejezetten erre szakosodott oldalak, ezeket érdemes olvasgatni.
A tudatosságot nem muszáj a divatnál elkezdeni, de kezdjük el ott, ami fontos nekünk: az élelmiszervásárlásnál, kozmetikumoknál, a szelektív hulladékgyűjtésnél – csak valahol induljunk el az úton!
