Néha még én is beleesem abba a hibába, hogy ezt a kifejezést használom, pedig a depresszió tüneteit és a betegség komolyságát már többször is körbejártuk. Évszaktól függetlenül a lehangoltságot és a kedvetlenséget sokan azonnal a depresszió tüneteként azonosítják, pedig az egyszerű rosszkedvet nem szabad összetéveszteni egy komoly betegséggel.
Fotó: iStock.com/cassinga
„Manapság a köznyelv szerint eltűntek a rosszkedvű, szomorú emberek, ma mindenki depressziós, akinek rossz a hangulata – mondja Lukács Márton klinikai szakpszichológus. – Ezért fontosnak tartom rögtön az elején nyomatékosítani, hogy a rosszkedv nem azonos a depresszióval, és a köznyelv felelőtlenül mossa egybe a kettőt. Mindenkinek lehetnek és vannak is rosszabb napjai. Akár többször is egy héten. Kaphat rossz híreket, érhetik komolyabb veszteségek, élhet akár folyamatos stressz alatt. Ettől még nem depressziós! A negatív hangulat, a rosszkedv, a szomorúság valóban jelen van a depresszió mint klinikai zavar tünetei közt, de ez még nem ok arra, hogy azonnal farkast kiáltsunk.”
Átmeneti vagy tartós a lehangoltság?
Sem magunkat, sem mást nem diagnosztizálhatunk önkényes módon. Vannak egyértelmű jelei annak, ha valaki depresszióval küzd, és ezt nem okozhatja a hideg idő, vagy hogy délután már sötét van.
„A depresszió tünetei klinikailag jelentős szenvedést, illetve a társas, munkahelyi vagy más fontos területek károsodását okozzák. Ma a köznyelv összemossa a szomorúságot a pszichiátriai diagnózissal, egy átmeneti állapotot egy tartós állapottal. A depresszió diagnózisához a depresszív tünetekből legalább ötnek minimum két hétig folyamatosan, mindennap fenn kell állnia. Vezető tünet az alacsony fekvésű hangulat, valamint az örömképesség, illetve az érdeklődés megszűnése. Jellemző lehet mind a jelentős testsúlygyarapodás, mind a testsúlycsökkenés, illetve fokozott aluszékonyság vagy álmatlanság. Az energiahiány mellett jellemző az értéktelenség érzése vagy az eltúlzott, inadekvát bűntudat. A depressziós személy nagyon nehezen képes döntéseket hozni a betegségre jellemző csökkent gondolkodási vagy koncentrációs képesség miatt.” Az ősz és a tél beköszöntével az emberek sokat foglalkoznak az elmúlás gondolatával, de azok, akik valóban depresszióval küzdenek, a saját életükről is készek lennének lemondani, hiszen nem érzik, hogy lenne értelme tovább élni.
„A halál gondolatával való foglalkozás, visszatérő öngyilkossági gondolatok szintén jellemzőek. A depressziós emberek közel 25–50 százaléka kísérel meg öngyilkosságot, és 10 százalékuk meg is hal ennek következtében. Ezért nagyon fontos, hogy figyeljünk szeretteinkre!”
A Beck-féle Reménytelenség Skála rövidített változatának alábbi három tétele megbízhatóan jelzi az öngyilkossági szándékot:
- „Fölösleges igazán törni magam valamiért, amit akarok, mert valószínűleg úgysem érem el.”
- „Sötéten látom a jövőmet.”
- „Sosem fognak úgy alakulni a dolgok, ahogy én akarom.”
Fotó: iStock.com/cassinga
Mit tegyünk a jókedvünk érdekében?
Azt már nagyon jól tudjuk, hogy a depressziós embereken nem segítenek az olyan semmitmondó tanácsok, hogy „lépj tovább!” vagy „gondolkodj pozitívan!”. De mit tehetünk a lehangoltság ellen? Amíg a klinikai depresszió esetében mindenképpen szakemberhez kell fordulni, addig lehangoltságunkon, rosszkedvünkön magunk is úrrá lehetünk. Marsha M. Linehan amerikai pszichológus az Örömteli tevékenységek listájában 176 tételt sorolt fel, amelyek alkalmazása segítség lehet, hogy átlendítsük magukat egy nehezebb időszakon:
relaxálni, sétálni, kocogni, moziba menni a hét közepén, zenét hallgatni, napozni, vicceket olvasni, megtervezni a napomat, jó barátokkal tölteni egy estét, gondozni a növényeimet, úszni, szexuális aktivitást végezni, vendégeket hívni, dúdolgatni, festeni, ajándékot készíteni, főzni, túrázni, kertészkedni, fodrászhoz menni, háziállatokkal játszani, nézni, ahogy a gyerekeim játszanak, regényt olvasni, arra gondolni, hogy ügyes voltam, miután elvégeztem valamit, meditálni, táncolni, takarítani, fényképeket nézegetni, szépen felöltözni, megmasszíroztatni magam, szaunába menni, gondozni egy akváriumot, arra gondolni, hogy képes vagyok a problémáimmal megküzdeni
„Amennyiben a rosszkedvünk nem múlik, tartós szenvedést okoz, és egyáltalán nem reagál a fokozott öngondoskodásra vagy a külső pozitív eseményekre, esetleg a Beck-féle Reménytelenség Skála fent említett mindhárom tétele jellemző ránk, mindenképpen szakember segítségét kell kérni.”
Ha Ön vagy valaki a környezetében krízishelyzetben van, hívja mobilról is a 116-123-as ingyenes lelkielsősegély-számot!