Az ünnepi készülődés egyik legfontosabb eleme, amikor a háziasszonyok kitalálják, hogy milyen finomságok kerüljenek a karácsonyi asztalra. Ebből a sorból a legtöbb helyen nem hiányozhat a hal sem, ami mára hagyományos ünnepi étel lett. Különösen a halászlé vagy halleves népszerű étel ilyenkor. De vajon miért?
A katolikus keresztények számára Jézus születése napjának fénypontja a karácsonyi misén való részvétel (24-én éjfélkor vagy 25-én napközben) Magyarországon. A református keresztények szentestén, azaz 24-én istentiszteleten vesznek részt, majd másnap úrvacsorát vesznek. December 24-én hagyományosan a katolikus családok böjtölnek (karácsony böjtje), és csak este fogyasztják el a böjti vacsorát – olvasható a Wikipédián. Ez a vacsora eredetileg alma, dió, méz és fokhagyma, később vajas bableves hús nélkül (böjtös bableves), végül mákos guba volt, de újabban kialakult, hogy hal, illetve töltött káposzta kerül ilyenkor az asztalokra.
Fotó: Pixabay/ CCO Public Domain
A halvacsora nyomában
A hal ünnepi asztalra kerülésének egyik magyarázata lehet, hogy amikor Jézus az apostolokat az emberek halászaivá tette, a hal egyúttal a megtért és megkeresztelt ember szimbóluma lett. De a néphagyományokban is találhatunk választ a karácsonyi halevés miértjére. A halpikkelyek ugyanis bőséget ígérnek a családnak a következő esztendőre. (Ugyanilyen jelentése van a babnak, lencsének és a máknak is.)
A halászléról
A magyar néprajzi irodalom szerint a halászlé azonos a hosszú lére eresztett halpaprikással. 1871-ben jelent meg Szegeden Rézi néni szakácskönyve, amelyben megtalálhatjuk a „Halpaprikás halászosan” nevű étel elkészítési módját. A „halászos mód” lényege az, hogy minden hozzávalót egyszerre tesznek bele a bográcsba. A valódi népi halászlének a sok és jóféle hal (főleg a ponty), a sajátos elkészítési mód, a szolgafa és bogrács, a megfelelő és egyéb fűszerek mellett fontos és elmaradhatatlan kelléke a paprika, azaz a „törökbors” és a vöröshagyma. Sokak véleménye szerint nem kell passzírozni a halászlét, ugyanis a halászlé elkészítési módja és lényege a jófajta paprikában, a sok hagymában és halban rejlik. Azonban már a 19. századtól különféle készítési hagyományok alakultak ki a Tisza mellett, a Duna mindkét oldalán, a Balatonnál, a halásztanyákon és a polgári konyhákon. A klasszikus szegedi halászlé lényeges eleme például a passzírozás. A halászlé főzését akkor kell befejezni, ha a hüvelyk- és mutatóujj összeragad az étel gőzében.
