Az inspiráció és az alkotás szeretete kiskorában kezdődött és azóta csak erősödött. „Kislányként, ha elképzeltem egy ruhát, nagymamám elkészítette. Nagyon ügyes volt, és a szabásmintákat maga kanyarította újságpapírból, pillanatok alatt. Közben a maradékokból segített babaruhát varrni. Bizonyára ezek voltak az első élménymorzsák, bár én magam sokáig nem éreztem késztetést arra, hogy textilekkel foglalkozzam. Első osztályosként azt határoztam el, hogyha felnövök, óvó néni leszek, mert úgy képzeltem, hogy nekik csakis az a munkájuk, hogy játsszanak. Erre készültem hát, s valahogy így is lett: először óvó néni, tanítónő, majd rajztanár lettem. A perbáli óvodában egy nagyon inspiráló, jó hangulatú közegben voltam pályakezdő, amikor egy napon altatás közben zavarni kezdett, hogy nincs hirtelen különösebb dolgom, ezért dekorációkat kezdtem készíteni – innen nem volt megállás. Azóta is gyerekekkel foglalkozom, és folyamatosan szükségem van arra, hogy a látható környezetet is formáljam. Nagyon szeretem a mintázott, színes felületeket, amik a textileknél eleve adottak. Így jött a felismerés, hogy ezek kombinálásából készítsem a figurákat, akár síkban, akár térben. Ebből lett a Vancsavarr. Ha van a napnak egy nyugalmasabb része, máris készítenem kell valamit, egyszerűen nem bírok nyugton ülni azóta sem.”
Fotó: Vancsavarr
A környezet egyszer csak lényegtelenné válik
„A zsámbéki gyakorlóban egy nagyon kedves főiskolás tanítványom megkérdezte, készítenék-e neki is egy faliképet (előtte az iskolában egy nagy textilfát batikoltam-applikáltam, aminek leveleire a diákok neveit írtam fel). Így tulajdonképpen ő lett az első megrendelőm. Mondhatnám, hogy az alkotás során hatással van rám a környezetem, a hangulatom, a kapott feladat, annak az embernek a modora és hozzáállása, akinek készítem, mindegyik igaz, de egyik sem. Mert amikor már ott tartok, hogy megvannak a színes, mintás anyagok, és elkezdem formálni és rakosgatni őket, onnantól minden külső inger lényegtelenné válik, semmi sem számít már, csak maga a játék.”
Minden embernél, aki valamilyen alkotási tevékenységet végez, érdekes, hogyan zajlik a folyamat. Mit éreznek közben, és mit jelent számukra az, amikor befejeznek egy-egy új „gyermeket”.
„Egyrészről bizsergető nyugtalanság, hogy amit elképzeltem, milyenné válik majd, s ezt minél hamarabb szeretném látni. Ezért, ha belemerülök a munkába, gyakran észre sem veszem, hogy elszalad a nap. Másrészt ez a tevékenység a nyugalmat, pihenést is jelenti számomra. A textilekkel kapcsolatos munka tölt fel energiával, legyen az bármelyik fázisa, az ötleteléstől kezdve a kész munka fotózásáig. Két napom van erre egy héten, plusz az elcsent idők, a többin tanítok. Az előbbiek adta energiát hasznosítom az utóbbi tevékenységemben.”
Minden megrendelés egy külön történet
„Egyszer esküvői ruhákat kaptam egy csomagban: habos, csipkés, hófehér menyasszonyi ruhát, s mellette a vőlegény mohazöld öltönyét, napsárga kiegészítőkkel. Azt írták: eleget állt már a szekrényben, szeretnék, hogy újra szem előtt legyen – készítsek belőle faliképet az ágyuk mellé. Egy hétig érleltem a dolgot, mire elővettem az ollót, és belevágtam. Máskor a kisgyermek által készített fonatok és faragványok felhasználásával kellett textilképet terveznem, hogy az apró tárgyak ne fiók mélyi elfeledett kincsek maradjanak. Szeretem, ha a megrendelők bátrak és ötletesek. Kedvenc munkáim közé tartozik, amikor gyerekrajzból készítek puha kabalafigurákat: hatlábú lovat, torzonborz macskát… nincs két egyforma, ez is nagyon izgalmas. Egyébként is nagy rajongója vagyok a gyerekrajzoknak – s éppen ezért most nagyon kerek minden, hogy a varrás mellett rajzot taníthatok.”
Mivel Ancsának négy gyermeke van, így nem meglepő, hogy ők is el vannak látva az anyukájuk által kreált darabokkal. Szívüknek kedves tárgyak ezek, melyek között használati termékek is akadnak. „Bármibe kezdek, a legkisebb csemete, Zille már jön is: ‘Anya, ugye nekem is varrsz egy ilyet?’ Benedek most lépett iskolába, de Szilvára (aki egy éretlenszilva-színű eb) még mindig nagyon vigyáz. Nagyobb fiamat, Mátét az általa tervezett falvédő védi a hideg faltól, s nagylányomra, Sárára a legújabb angyalkák legeslegelső példánya vigyáz.”
„Némi keret hasznos de jó, ha szabad kezet kapok”
„A témák sokszor adottak, ha megrendelésről van szó. Legszerencsésebbnek akkor érzem magam, ha pici keretet adnak, de azon túl szabad kezet kapok, s a bizalom tetőfoka, ha nem is kérnek róla menet közben fényképet, hanem a csomag kibontása után otthon szeretnék először meglátni a kész munkát. De természetesen, aki úgy szeretné, annak lépésről lépésre lefotózom a formálódó munkát, és átbeszéljük a folytatást. Amikor nincsen konkrét megrendelés, és ráérek szabadon varrogatni, akkor a férjem a legnagyobb ötlet- és mókamester. Neki mindig olyanok jutnak eszébe, ami nekem sosem, s ő arra ösztönöz engem, hogy amit készítek, az ne csupán egy dísztárgy vagy egy hétköznapi lakástextil legyen, hanem legyen benne valami csalafintaság, legyen többféleképpen használható, esetleg átalakítható, legyen benne valami titkos vagy poénos, egyszóval, a végére kerekedjen ki egy jó kis meglepetés. Mert mindig jó, ha van csavar.”
