Amikor kislány voltam, gyakran fellapoztam egy családi fotóalbumot. Kézzel fogható emlék volt ez, mely őrizte a családunk múltját. De belegondoltunk-e már abba, hogy mi, ebben a modern világban milyen emlékeket gyártunk? Ha történne valami, akkor mi és milyen formában maradna meg a következő generációnak? Korábban már írtunk a Jövő köve nevű amerikai szoborcsoportról is, de erre az alapkoncepcióra épül a Memory of Mankind (MoM), vagyis az Emberiség emlékezete kezdeményezés.
Fotó: iStock.com/RG-vc
Meg kell őrizni a történeteinket
Az ausztriai Gmundenben élő Martin Kunze fejéből pattant ki az ötlet, hogy kézzel fogható emlékeket kell gyártani a jelenünkről és a múltunkról annak érdekében, nehogy bármi is a feledés homályába merüljön. Ezért hozta létre az „Emberiség emlékezete” projektet. „Egy izgalmas korszakban élünk, ugye? Egy generáción belül is alapvető változásoknak lehettünk a szemtanúi. Rengeteg történet született, melyeket érdemes elmesélni. Van, amelyik büszkeséggel tölt el, van, ami megbánással, akad olyan is, amely egyszerűen csak megérinti a lelkeket és olyan is, ami csak szimplán kínos. A MoM elmeséli ezeket a történeteket szépítés nélkül. Ha ezeket nem írjuk le, örökre eltűnnek” – foglalja össze a projekt lényegét Kunze.
A legtöbb ember csak legyint egyet, ha ez a téma szóba kerül, hiszen hogyan is veszhetnének el a tartalmak, ha mindent digitalizálunk? De mi történik akkor, ha ezek a digitalizált tartalmak is megsemmisülnek? Korábban az információ nem terjedt ilyen gyorsan. Ma már ebben a „globális faluban” könnyedén megoszthatjuk egymással a gondolatainkat és az érzéseinket határok nélkül. De mi történne, ha eltűnne a sok poszt, lájk és megosztás? Lesz-e nyoma a létezésünknek a jövőben? Leszámítva a globális felmelegedést, a nukleáris hulladékot és a rengeteg energiaitalos dobozt?
Bármikor eltűnhet minden, akár holnap is
Azoknak, akik szkeptikusak a témával kapcsolatban és nem hiszik, hogy eltűnhetünk mi és velünk együtt az emlékeink is, Kunze három okot is megfogalmaz, ami a végünket okozhatja:
- Az internet szén-dioxid-kibocsátása – Átlagosan 3,4 milliárd ember van online, és ennyien termelnek egy bizonyos mennyiségű adatforgalmat. Az adatforgalomhoz energiára van szükség, ez pedig szén-dioxidot bocsát ki. Jelenleg az internet felelős a kibocsátott szén-dioxid-mennyiség 3 százalékáért. Ökológiai és gazdasági okokból is hamarosan eljön az a pillanat, amikor radikálisan csökkenteni kell az adatmennyiséget.
- Kifizetetlen számlák – Manapság a CD és a DVD elöregedett technikának számít, minden adat, ami hozzánk, vagy egy céghez vagy bloghoz kapcsolódik, a felhőben vagy az interneten van tárolva. Ha az adott fiókhoz tartozó tulajdonos létezése megszűnik, hamarosan maga a fiók is eltűnik és törlődik az összes hozzá kapcsolódó tartalom. A blogbejegyzések sem számítanak majd hiteles forrásnak és a digitalizált eredmények is könnyedén elveszhetnek.
- Pontosság és hamisság – Ma már bárki válhat tartalomgyártóvá, épp ezért a keletkezett adatok hitelességét nagyon nehéz megállapítani. 2000 év múlva ha találnak a korunkból bármilyen információt, az kevés eséllyel ad majd hiteles korrajzot.
A kerámia örök, nem úgy, mint az internet
Pontosabban egy bizonyos típusú kerámialap, mert ilyeneken rögzítik az adott emlékeket. Olyan technikával készülnek, melynek köszönhetően ellenállnak a vegyi anyagoknak, a sugárzásnak, a mágnesességnek és a víznek. Folyamatosan azon dolgoznak, hogy egy-egy kerámián minél több információt tárolhassanak, így ma már készíthető olyan verzió is, melyre 5 millió karakter fér – ez nagyjából öt darab 400 oldalas könyvnek felel meg. Amellett, hogy kitalálták, hogy milyen módon szeretnék tárolni az információt a jövő számára, az is fontos volt, hogy megtalálják az erre alkalmas helyet. Hiszen akárhol nem bírná a legjobb kerámia sem a több ezer, vagy tízezer évet. Olyan helyre volt szükség, mely mélyen a felszín alatt van, így védi az emlékeket az eróziótól. Többek között az is fontos volt, hogy a tengerszint változása nem áraszthatja el és a geológiai szerkezet változása nem töri össze az archívumot. Így esett a választás a hallstatti sóbányára. Az archívumba belekerülnek általános információk is, de az egyének is elhelyeztethetik itt saját emlékeiket.
Fotó: iStock.com/anyaberkut
Bekerülni egy időkapszulába?
Ma nagyjából 500 kerámiából áll a legnagyobb időkapszula, de a bővítés folyamatos. Őriznek emlékeket a tudományunkról, a művészetünkről, a popkultúráról és szinte mindenről, ami hitelesen ábrázolja korunkat (kíváncsiak vagyunk, vajon a Voynich-kéziratot eltették-e?). Mi magunk is ajánlhatunk szöveget, melyet szerintünk érdemes megőrizni az utókornak, önkéntesként is dolgozhatunk a projekten, de a pénzbeli adományokat is szívesen fogadják. Erre főként azért van szükség, mert speciális technikával szeretnének hangot és videót is rögzíteni oly módon, hogy az könnyen hozzáférhető legyen a távoli jövőben is.
