×

Csillagok

Bármikor eltűnhet a világból az összes poszt, lájk, email

Elkészült és folyamatosan bővül az emberiség emlékkönyve, amely elmeséli, milyenek is voltunk, ha történne velünk valami és nem mondhatnánk el mi az unokáinknak.

Amikor kislány voltam, gyakran fellapoztam egy családi fotóalbumot. Kézzel fogható emlék volt ez, mely őrizte a családunk múltját. De belegondoltunk-e már abba, hogy mi, ebben a modern világban milyen emlékeket gyártunk? Ha történne valami, akkor mi és milyen formában maradna meg a következő generációnak? Korábban már írtunk a Jövő köve nevű amerikai szoborcsoportról is, de erre az alapkoncepcióra épül a Memory of Mankind (MoM), vagyis az Emberiség emlékezete kezdeményezés.

Fotó: iStock.com/RG-vc

Fotó: iStock.com/RG-vc

Meg kell őrizni a történeteinket

Az ausztriai Gmundenben élő Martin Kunze fejéből pattant ki az ötlet, hogy kézzel fogható emlékeket kell gyártani a jelenünkről és a múltunkról annak érdekében, nehogy bármi is a feledés homályába merüljön. Ezért hozta létre az „Emberiség emlékezete” projektet. „Egy izgalmas korszakban élünk, ugye? Egy generáción belül is alapvető változásoknak lehettünk a szemtanúi. Rengeteg történet született, melyeket érdemes elmesélni. Van, amelyik büszkeséggel tölt el, van, ami megbánással, akad olyan is, amely egyszerűen csak megérinti a lelkeket és olyan is, ami csak szimplán kínos. A MoM elmeséli ezeket a történeteket szépítés nélkül. Ha ezeket nem írjuk le, örökre eltűnnek” – foglalja össze a projekt lényegét Kunze.

A legtöbb ember csak legyint egyet, ha ez a téma szóba kerül, hiszen hogyan is veszhetnének el a tartalmak, ha mindent digitalizálunk? De mi történik akkor, ha ezek a digitalizált tartalmak is megsemmisülnek? Korábban az információ nem terjedt ilyen gyorsan. Ma már ebben a „globális faluban” könnyedén megoszthatjuk egymással a gondolatainkat és az érzéseinket határok nélkül. De mi történne, ha eltűnne a sok poszt, lájk és megosztás? Lesz-e nyoma a létezésünknek a jövőben? Leszámítva a globális felmelegedést, a nukleáris hulladékot és a rengeteg energiaitalos dobozt?

Bármikor eltűnhet minden, akár holnap is

Azoknak, akik szkeptikusak a témával kapcsolatban és nem hiszik, hogy eltűnhetünk mi és velünk együtt az emlékeink is, Kunze három okot is megfogalmaz, ami a végünket okozhatja:

  1. Az internet szén-dioxid-kibocsátása – Átlagosan 3,4 milliárd ember van online, és ennyien termelnek egy bizonyos mennyiségű adatforgalmat. Az adatforgalomhoz energiára van szükség, ez pedig szén-dioxidot bocsát ki. Jelenleg az internet felelős a kibocsátott szén-dioxid-mennyiség 3 százalékáért. Ökológiai és gazdasági okokból is hamarosan eljön az a pillanat, amikor radikálisan csökkenteni kell az adatmennyiséget.
  2. Kifizetetlen számlák – Manapság a CD és a DVD elöregedett technikának számít, minden adat, ami hozzánk, vagy egy céghez vagy bloghoz kapcsolódik, a felhőben vagy az interneten van tárolva. Ha az adott fiókhoz tartozó tulajdonos létezése megszűnik, hamarosan maga a fiók is eltűnik és törlődik az összes hozzá kapcsolódó tartalom. A blogbejegyzések sem számítanak majd hiteles forrásnak és a digitalizált eredmények is könnyedén elveszhetnek.
  3. Pontosság és hamisság – Ma már bárki válhat tartalomgyártóvá, épp ezért a keletkezett adatok hitelességét nagyon nehéz megállapítani. 2000 év múlva ha találnak a korunkból bármilyen információt, az kevés eséllyel ad majd hiteles korrajzot.

A kerámia örök, nem úgy, mint az internet

Pontosabban egy bizonyos típusú kerámialap, mert ilyeneken rögzítik az adott emlékeket. Olyan technikával készülnek, melynek köszönhetően ellenállnak a vegyi anyagoknak, a sugárzásnak, a mágnesességnek és a víznek. Folyamatosan azon dolgoznak, hogy egy-egy kerámián minél több információt tárolhassanak, így ma már készíthető olyan verzió is, melyre 5 millió karakter fér – ez nagyjából öt darab 400 oldalas könyvnek felel meg. Amellett, hogy kitalálták, hogy milyen módon szeretnék tárolni az információt a jövő számára, az is fontos volt, hogy megtalálják az erre alkalmas helyet. Hiszen akárhol nem bírná a legjobb kerámia sem a több ezer, vagy tízezer évet. Olyan helyre volt szükség, mely mélyen a felszín alatt van, így védi az emlékeket az eróziótól. Többek között az is fontos volt, hogy a tengerszint változása nem áraszthatja el és a geológiai szerkezet változása nem töri össze az archívumot. Így esett a választás a hallstatti sóbányára. Az archívumba belekerülnek általános információk is, de az egyének is elhelyeztethetik itt saját emlékeiket.

Fotó: iStock.com/anyaberkut

Fotó: iStock.com/anyaberkut

Bekerülni egy időkapszulába?

Ma nagyjából 500 kerámiából áll a legnagyobb időkapszula, de a bővítés folyamatos. Őriznek emlékeket a tudományunkról, a művészetünkről, a popkultúráról és szinte mindenről, ami hitelesen ábrázolja korunkat (kíváncsiak vagyunk, vajon a Voynich-kéziratot eltették-e?). Mi magunk is ajánlhatunk szöveget, melyet szerintünk érdemes megőrizni az utókornak, önkéntesként is dolgozhatunk a projekten, de a pénzbeli adományokat is szívesen fogadják. Erre főként azért van szükség, mert speciális technikával szeretnének hangot és videót is rögzíteni oly módon, hogy az könnyen hozzáférhető legyen a távoli jövőben is.