Mert nem csak az babonás, aki újévkor lencsét, malacot eszik, négylevelű lóherét gyűjt, kéményseprők után szalad, és fél a fekete macskáktól. Bizonyos mértékben mindenki babonás, hiszen az ember szinte öntudatlanul is mélyebb értelmet tulajdonít dolgoknak, jelenségeknek, eseményeknek, fordulatoknak, színeknek, szagoknak, gyakorlatilag bárminek.
Rendszer a káoszban
Ahogy próbáljuk vagy elfelejteni, vagy felülkerekedni az emberi lét értelmetlenségén, mind értelmet, rendszert keresünk a káoszban, s szinte szomjazzuk egy felsőbb hatalom megnyilvánulásait: istenekét, Buddháét, talizmánokét. Nemcsak a tudomány, de a hivatalos vallások is támadják a babonát, mióta csak világ a világ, annak láthatatlan keze azonban mindenhová elér. S mindezek dacára az egyház maga is beépített vallási rituáléi közé számtalan ősi hitet: mégis miért gyújtunk halottak napján gyertyát a temetőben szeretteink sírjánál, ha nem azért, hogy visszataláljanak az alvilágba, ahonnan egyetlen napra kiszabadultak?
Fotó: iStock.com/fermate
Mindenki?
Ingatlanügynökök, világhírű sportolók, építészek és tőzsdeügynökök: soha senkinek sem árulnák el, de bizony ők is babonásak. Sőt, egyes szakértők szerint babonáink napjainkban fénykorukat élik: minél többet tudunk ugyanis a világról, annál nagyobb a bizonytalanság bennünk, s a babona ebbe a bizonytalan résbe fészkeli bele magát.
Észak-Amerikában a mai napig évente legalább 10 millió nyúllábat adnak el, a nyúl feltehetően gyorsaság és termékenysége révén számít szerencsehozónak, a lábából készült talizmán pedig népszerű kulcstartó a hatvanas évek óta. A hippikorszakban az emberek közelebb kerültek a természethez és a mágikus gondolkodáshoz, de a babona különben is emberi voltunk egyik alapját jelenti. Hiába élünk a ráció korában, sok ember hétköznapi, apró döntését a babona irányítja. Szeretjük, ha a világ kiszámítható, és ha azt érezzük, igenis van beleszólásunk a dolgokba, nem pedig a vak véletlen terelgeti életünket. A velünk született mintákon alapul, amit az evolúció, s azon belül agyunk fejlődése alakított ki. A felvilágosodás és a modern kor vívmányai ugyan hatottak ránk, ám agyunk gyakorlatilag még mindig a régi és hinni akar.
Na, ők a csúcs
Mindenki közül a legbabonásabbak talán a sportszurkolók, akik otthon a képernyő előtt vagy kint a meccsen szurkolnak kedvenc csapatuknak. Nekik aztán kifejezetten nevetséges babonáik vannak kezdve attól, hogy sosem mossák ki a mezüket, egészen odáig, hogy a mérkőzés napján nem esznek, nem mennek dolgozni, esetleg fel sem állnak a kanapéról: ezt nevezik a szakemberek úgy, hogy az irányítás illúziója. Tulajdonképpen érdemben nem tudják befolyásolni a meccs eredményét, mégis azt érzik, ha nem így tennének, az ő lelkükön száradna a vereség.
Fotó: iStock.com/m-gucci
Nem csak kedves, hasznos is
Persze szeretjük a babonáinkat, hozzánk tartoznak, mint egy láthatatlan testrész vagy egy régi kedves barát, s amint a kutatásokból kiderül, még hasznosak is, hiszen azáltal, hogy nálunk van a talizmán, vagy elvégezzük az előírt cselekvéssort, tényleg sikeresebbek leszünk, mivel a babonáknak önbeteljesítő hatása van, csak hinni kell, s egyből lesz önbizalmunk, ami a siker kulcsa.
Olyan önbizalmat ad, mely ahhoz kell, hogy kipróbáljunk egy addig ismeretlen és esetleg nehéz dolgot: tehát maga a babona nemcsak hátráltatja, de bizonyos szempontból előbbre is viszi az emberiséget.
A témával Babona? Tévhit? Hiedelem? címmel és sztárvendégekkel foglalkozik a Ridikül mai adása. A stúdióban beszélget Ungár Anikó, Radó Denise és Péterbencze Anikó, valamint meglepetésvendég is érkezik hozzánk.
A tegnapi adást ezen a linken nézhetjük meg.
