Králik János és felesége, Králikné Fabulya Judit az ország legidősebb aktív versenytáncos párosa. Járják a világot, részt vesznek a legnagyobb rendezvényeken és gyűjtik a díjakat. Ebben alapvetően nem is lenne semmi meglepő, csakhogy mindketten túl vannak a 60. életévükön.
50 évvel ezelőtt kezdték…
Korábban már táncoltak, majd szögre akasztották a tánccipőt. Idővel azonban újra belevágtak abba, ami az életet jelenti számunkra. „Még a hatvanas évek közepén, Békéscsabán kezdtünk el együtt táncolni – meséli Judit. – Akkor nem is gondoltuk, hogy ez a párválasztás a jövőnket is meghatározza, hiszen a közös gyakorlásból először szerelem, majd házasság lett. 46 éve élünk boldog házasságban, két fiunk és két fiúunokánk van. Nyíri Lajos táncpedagógus segítségével országosan és nemzetközileg is elismert táncospár lettünk. Hosszú éveken keresztül eredményesen képviseltük a klubot versenyeken és több bajnoki címet elnyertünk. A hetvenes évek végén eljutottunk a legmagasabb ‘Sonder classe’ osztályba. Azt kell mondjam, a csúcson hagytuk abba a versenyzést. Szögre akasztottuk a tánccipőket és 35 évre teljesen szakítottunk a tánccal.”
Fotó: Králik János
A táncos múlt azonban nem múlt el nyomtalanul, nem tudtak örökre búcsút inteni ennek az életmódnak. „Négy évvel ezelőtt nyugdíjasként a régi életünkkel szakítva egy teljesen új pörgős, egészséges életet kezdtünk el élni – mondja János. – Álmodtunk egy nagyot, leporoltuk a tánccipőket és elkezdtünk újra táncolni. Mi lettünk a Nyíri Lajos TSE első aktív senior versenyzője. Elmondhatjuk magunkról, mi vagyunk az ország legidősebb versenyző párosa. Büszkén vállaljuk a korunkat, együtt 132 évesek vagyunk.”
Az újrakezdés nem volt olyan egyszerű a Králik házaspárnak, mert a 35 év alatt minden megváltozott: a tánctartás, a stílus a ritmusbeosztás. Kénytelenek voltak minden régit elfelejteni és alapjaiban elkezdeni, mindent újból megtanulni. Az életmódváltással és a sok mozgással azonban összesen 36 kilót fogytak.
Ha megmérettetésre vágynak, külföldre kell menni
Itthon igazán különlegesnek számítanak, hiszen nem sok hozzájuk hasonló pár van, ez a versenyzői létüket is megnehezíti. „Hazánkban nagyon kevés senior korosztályú versenytáncos van – mondja János. – Ez azt jelenti, hogy évente 3-4 verseny van itthon a 60 éven felülieknek, ezért ha versenyezni szeretnénk, külföldön kell neveznünk. Tudják, a tánc megítélése szubjektív. A fogadtatás is az, de azt tapasztaljuk, hogy a fiatal táncosok nagyon szeretnek minket és felnéznek ránk. Az élet nagyon sok élményt adhat, ami nem kötődik nemhez, korhoz vagy élethelyzethez. Egyébként nem gondolom, hogy a mi életünk példaértékű, csupán időről időre új célokat kell találni. Ilyen irányban kell gondolkodni. A tánc következménye a kitartás, alázat és szeretet, amit csak teljes odaadással lehet csinálni.”
És persze adódik a kérdés, hogy milyen visszajelzések érkeznek a közönség részéről, hiszen mégiscsak nekik is szól a táncuk. „A közönség általában nagyon lelkes szakértőnek számít – folytatja Judit. – Azt tapasztaljuk itthon is, de főleg külföldön, hogy a legkisebbek és az idősebbek mindig a közönség kedvencei. Az első fellépésünk alkalmával Békéscsabán nagyon nagy sikerünk volt. A nézők között hasonló korú régi versenytáncosok is voltak. Örömteli, hogy példánkat látva azonnal kedvet kaptak a táncra és hat egykori versenyző páros tért vissza és azóta közösen, formációban is táncolunk nagy sikerrel. Nagyon fontos a visszajelzés, a kontroll különösen a mi korunkban, ez egy korlát kell legyen. A közelmúltban valaki azt mondta Pozsonyban, hogy olyan jó volt ránk nézni, mert áradt belőlünk a nyugalom a harmónia. És ez bizony többet ér, mint az adott versenyen a helyezés. Nekünk nagy előnyünk, hogy az életben is egy pár vagyunk. Mindent együtt tudunk csinálni, nem kell alkalmazkodni. A mi ridikülünk tele van élményekkel. 132 évesek vagyunk együtt, de ebbe az időbe alig fért bele valami, ezt próbáljuk behozni. Kell, hogy az embernek időről időre legyenek új céljai, vágyai, álmai, legyen miért érdemes felkelni.”
Fotó: Csabagyöngye Kulturális Központ
A Králik házaspár a világon a korosztályukban kb. 400 aktívan versenyző táncospárból a világranglista 35. helyén állnak. Tavaly Görögországban és Horvátországban is ezüstérmet nyertek. Nagyon szeretnének az első 25-be kerülni, de ahol fény van, ott árnyék is van. A tánc költséges műfaj, sokba kerülnek a cipők, a ruhák, a részvétel. Addig mennek, amíg az erre szánt összeget el nem költik.
Rengeteg emlék és milliónyi tapasztalat
„A legkedvesebb emlékünk a visszatérésünk első versenye – meséli Judit. – Féléves tánctanulással és tudással a világ legrangosabb eseményén mutatkoztunk be 2014 áprilisában Spanyolországban, Mallorcán, a WDSF (Világ Táncsport Szövetség) szervezésében a senior IV (60 év feletti) korcsoportú táncosok világbajnokságán. 112 pár lépett a nemzetközi színtérre – még most is beleremegek –, látni a sok gyönyörű táncost, sőt együtt táncolni velük, életre szóló élmény marad.”
A nevük egybeforrt a társastánccal. Számukra ez sokkal több mint egy hobbi. „Számunkra a tánc mindenféle nehézséget felülír, csökkenti a fájdalomérzetet. Úgy érezzük, fiatalon, fitten tart testileg és lelkileg, nagyon jó agytorna, hiszen meg kell jegyezni a hosszú és bonyolult koreográfiákat. Ami a legfontosabb: a tánc megtanít mosolyogni. Kívánjuk, hogy minél több korunkbelivel találkozzunk a parketten vagy a szélén, hiszen ‘ A tánc a lélek rejtett nyelve’”.
