×

Csillagok

Engedjük el, ami régóta gúzsba köt!

Mindenkinek az életében történt már olyan esemény, amelyre visszaemlékezve görcsbe rándul a gyomra. Ahelyett, hogy újra aggodalmaskodunk és átéljük a kudarcot, meg kell találnunk az elengedésük módját.

Ez egy ördögi kör. A rossz érzések időről időre visszatérnek és egyszerűen nem tudunk szabadulni a kellemetlen emlékektől és a velük járó aggodalmaktól. A múlton történő rágódás akár állandósulhat és ez megkeserítheti az életünket. Ilyenkor persze érkeznek a hasztalan tanácsok: ne gondolj rá, felejtsd el és társaik, csakhogy az elnyomás fordítottan működik. Minél jobban el akarunk felejteni valamit, annál többször gondolunk rá. Ez olyan, mint amikor valaki azt mondja nekünk, hogy ne gondoljunk a fehér elefántra. A fejünkben akaratlanul is megjelenik az említett állat képe, tulajdonképpen tehetetlenek vagyunk. Vagy lehet, hogy mégsem?

Fotó: iStock.com/ilyaska

Fotó: iStock.com/ilyaska

A probléma magától nem szűnik meg

Az Exeter Egyetemen végeztek egy kutatást, melynek a vezetője Ed Watkins professzor volt. Arra próbáltak rájönni, hogyan szüntethető meg a folyamatos rágódás és aggodalom, melyet a múltbeli események okozhatnak. Vizsgálataik során arra jöttek rá, hogy az emlékeket nem elzárni kell, csupán más szemmel nézni azokra. Arra jutottak, hogy ezeket a múltbeli eseményeket más szemszögből kell megközelíteni, a konkrét részletekre kell fókuszálni és a tényeket vizsgálni ahelyett, hogy a lehetséges jelentéseken gondolkoznánk, vagy a miértekre gyártanánk válaszokat. A legtöbb esetben ugyanis az a baj, hogy az emberek „túlgondolják” az adott helyzeteket vagy problémákat. Ha ezt a szemléletet erősítjük magunkban, akkor könnyebben megszabadulhatunk a stressztől és könnyebben kezelhetjük a stresszes helyzeteket.

Többféle oka lehet annak, hogy miután a túlzott aggodalmak, a szorongásos panaszok megjelentek, a személy nem tud megszabadulni ezektől – meséli Dávid Krisztina klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológus. – Gyermekkorunktól hordozhatunk olyan sémákat, melyek befolyásolják, hogyan éljük meg önmagunkat és a külvilágot. Például egy személynek, akinek az az általános elképzelése önmagáról, hogy soha nem tud megküzdeni a nehézségekkel, valóban kudarcok sorozatában lehet része, mert az elképzelése miatt túlságosan szoronghat, vagy elkerülheti a teljesítményhelyzeteket. Aminek az lesz a következménye, hogy nem szerez pozitív tapasztalatokat és nem fejlődnek a problémamegoldó készségei. Az ilyen jellemzők feltárása és kezelése érdekében pszichológus segítségére és pszichoterápiára van szükség.”

Krisztina is figyelmeztet azokra a módszerekre, melyeket érdemes kerülni, hiszen csak a saját helyzetünket ronthatjuk vele. „Ha egy személy folytonosan kerüli például az olyan helyszíneket, ahol nagy tömeg szokott lenni, mert attól fél, hogy a szorongástól szívrohamot kap, akkor nem jut a félelme cáfolatához, vagyis nem tapasztalja meg, hogy nem következne be a félelmetes esemény. A rágódás szintén kártékony, mert idegességet eredményez, a reménytelenség érzésének kialakulásához vezethet. Már azzal sokat segíthetünk önmagunkon, ha kellemes, a testi-lelki egészségre pozitívan ható aktivitásokat iktatunk be életvitelünkbe: rendszeres testmozgás, egészséges étkezés, megfelelő mennyiségű pihenés, támogató szociális kapcsolatok kialakítása. Az interneten való böngészés és a szakmaiságot nélkülöző könyvek könnyen tévútra terelhetnek, a minőségi cikkek és könyvek megtalálása érdekében kérhetjük szakember tanácsát.”

Nem elnyomni, elengedni!

Főleg azok, akik időről időre küzdenek ezzel a helyzettel, szeretnék, ha lenne olyan bevált módszer, mellyel megszabadulhatnak ettől az érzéstől. A szakértő számos módszert javasol, melyeket érdemes lehet kipróbálni.

Fotó: iStock.com/ilyaska

Fotó: iStock.com/ilyaska

Hasznos megküzdési mód a nem kívánatos gondolatok és aggodalmak elnyomása helyett azok elengedése. Ez egyfajta hozzáállás, melynek során nem minősítjük a felbukkant gondolatot, csak hagyjuk, hogy tovaszálljon. A problémamegoldó és feszültségtűrő képesség fejlesztése, önmagunk jobb megismerése, traumáink feldolgozása szintén nagyon fontos. Ehhez pszichológus segítsége és pszichoterápia ajánlott. Relaxációs technikák tanulásával és gyakorlásával jelentősen mérsékelhetjük a szorongást. A csoportterápiákon az egyén egy biztonságos terápiás közegben kaphat visszajelzést a többi csoporttagtól és a csoportvezetőktől saját működését illetően, fejlesztheti önmagát. Az egyéni pszichoterápia során számos módszer hatékony lehet a szorongás és a folytonosan visszatérő aggodalmak vagy fájdalmas emlékek kezelésében. A kognitív- és viselkedésterápia elsősorban a páciens gondolkodását és magatartását igyekszik megváltoztatni, hogy a személy reálisabban érzékelje önmagát és a külvilágot, illetve jobban funkcionáljon. A pszichodinamikus terápia többek között a – nem feltétlenül tudatos – konfliktusok feltárásában és átdolgozásában segíthet. A módosult tudatállapotot, hipnózist alkalmazó terápiás módszerek szintén igen hatékonyak önmagunk mélyebb megismerése és fejlesztése, a szorongás mérséklése céljából.”

És hogy melyik módszer a valóban hatásos? Ez egyéntől függ. Ed Watkins professzor is azt javasolja, hogy érdemes valamennyi módszert kipróbálni, hiszen nem lehet egzakt módon megállapítani, hogy kinek mi segíthet. Ez függ a probléma nagyságától és milyenségétől is. A lényeg, hogy próbáljunk mindent megtenni annak érdekében, hogy megszabaduljunk a rossz emlékek érzelmi következményeitől.