Siker

Nem az idő túl hideg, a ruha túl kevés – élet Izlandon magyar szemmel

Nem az idő túl hideg, a ruha túl kevés – tartja egy izlandi mondás. Egyébként bármit is feltételeztünk eddig, Izlandon valójában nincs túl hideg: az óceán közelsége hűvös, de stabil időjárást biztosít. Amíg nálunk tomboltak a mínusz tízek, addig ott legfeljebb mínusz négy fok volt, cserébe nyáron a 20 fok már igazi kánikulának számít.

Anna tavaly nyáron költözött ki férjével és egyéves fiukkal az országba egy váratlan munkalehetőségnek köszönhetően. Először csak átmeneti kalandnak fogták fel, de úgy megkedvelték Izlandot, hogy már hosszú távra terveznek.

Izland mégsem a jég földje

Izlandon a világon az egyik legnagyobb a közbiztonság, ezért teljesen természetes, hogy a gyerekek kint alszanak a ház előtt a babakocsiban, alaposan bebugyolálva. „Az izlandiak nem izgatják magukat nagyon az időjárás miatt. Zord hideg nem szokott lenni, a szél viszont alkalmanként nagyon erősen fúj, tudnak nagy havak is lenni, de ez általában nem tartja vissza őket attól, hogy a szabad levegőn legyenek. Az ovis csoportok egymásba kapaszkodva, sikongatva állják a szelet, a fiúk boldogan fociznak kint az esőben. Emiatt elég strapabíróak is az izlandi gyerekek.”

A hőmérsékletet egész hamar megszokták ők is, bár az igazi nyári kánikulák azért hiányoztak Annáéknak. Nehezebb volt hozzászokni a szélsőséges napsütéshez. „Azért még a legsötétebb téli napokon is négy órán át világos van, sőt, nyáron kifejezetten sokat és melegen süt a nap, viszont az éjféli világosságot nehezen viseltük, fekete szemeteszsákokkal ragasztottuk le az ablakot, mert még a sötétítő résein átszűrődő fény sem hagyott minket aludni.”

Családbarát északiak

„Nem ismerek sok izlandit, ugyanis itt is sok a bevándorló, magyarok is vagyunk jó páran, de akiket ismerek, ők kivétel nélkül mind elképesztően befogadóak, segítőkészek. Sosem éreztem, hogy csak ‘olcsó keleti munkaerőként’ tekintenek ránk, mindenki mosolyog, kedves velünk. Hozzá kell tennem, hogy mi nem Reykjavíkban lakunk, hanem az ország keleti felén, itt a fővárossal ellentétben nem túltelített a munkapiac, könnyebb talpon maradni, és az árak is barátságosabbak, de a kedvesség igaz nemcsak személyes, de állami szinten is: amellett, hogy rögtön két anyukától is kaptam kinőtt gyerekruhákat, és fél év kintlét után, bár nem vagyunk izlandi állampolgárok, ugyanazok a jogok illetnek meg minket, mint őket. Kapunk támogatást Arek után, családi adókedvezmény jár nekünk is. Az ügyintézés mondjuk elég lassú, de a figyelmesség ebben is segít: például minden bankban van gyereksarok, az étteremben az etetőszék mellé rögtön hoznak színezőt is.”

 

 

Az izlandi kamaszok tényleg nem rúgnak be?

Ezzel kapcsolatban egy jelenleg Reykjavíkban élő magyar cserediáklányt, Katalint kérdeztem, aki az AFS nonprofit szervezet segítségével van kint. „Valóban igaz, hogy 16 éves gyerekek nem lehetnek kint éjfél után, még nyáron sem. Az is igaz, cigizni, drogozni is ritkán szoktak, de azért az izlandi fiatalok is isznak. Múlt héten voltam egy házibuliban, 15 emberből egy volt nagyon részeg, és a társaság fele ivott. Az itt töltött öt hónap alatt négyszer láttam inni a nővéremet, ebből háromszor részeg is volt – bár ő már 20 éves, tehát legálisan fogyaszt alkoholt – meséli saját tapasztalatait Katalin. – A gyerekek kevésbé vannak stresszhatás alatt, a Mentaskólan (16 és 20 év között) nem nyomja agyon a tanítványokat. Négy szemeszterre van osztva egy tanév, és saját magunk állítjuk össze az órarendünket. Az is nagyon gyakori, hogy egy diák halaszt egy szemesztert, ha úgy érzi, nem bírja a nyomást. Itt a gyerekek már 12 éves kortól vállalnak kisebb munkákat, amit először a város fedez gyakran: például ‘városszépítést’, amikor a 12 éves fiatalok virágot ültetnek vagy szemetet szednek. 16, 18 évesen már rendes munkahelye van az embernek suli mellett vagy a nyári szünetben. A saját tapasztalatom az, hogy így a gyerekek felelősségteljesebbek és önállóbbak lesznek, nem pánikolnak be, ha nekik kell dönteniük az életükről.”

Izlandi hétköznapok

 „Mivel Izland szigetország, különleges emberek lakják, akik megszokták, hogy a jég hátán is meg kell, meg lehet élni. Az emberek szemében ott van az elszántság, de talán ezért is olyan emberségesek egymással: tudják, hogy az összetartás létfontosságú. A férfiak és a nők egyenjogúak, ez a mindennapokban is lépten-nyomon megmutatkozik – meséli Anna. – Emellett van egy hátránya is a szigetországnak: eléggé belterjes lett az idők során. Van is egy mobilalkalmazás, amibe beírhatod például a házibuliban frissen megismert srác nevét, és a rendszer megmondja, hányadfokú unokatestvérek vagytok.” Hát, jó tudni az ilyet, mielőtt még komolyabbra fordulnának a dolgok…

 

Anna szerint nincs túl sok program Izlandon: „Ahol mi lakunk, csak pár kulturális esemény, kiállítás van, például mozi sincs, a nagyvárosi pezsgés hiányzik, pedig ez a keleti rész legnagyobb városa. Lehet, hogy a fővárosban más a helyzet, de itt otthonülősek az emberek, sok helyen probléma az alkohol is.” Viszont imádnak kirándulni! „Szinte mindenkinek van lakókocsija, ha jó idő van, felkerekednek és elmennek kempingezni.” Nem is csoda, hiszen Izlandon lépten-nyomon természeti csodákba botlunk, és bár a tengerben nem nagyon fürdenek, a meleg vizes források tökéletesen helyettesítik az élményt. „Nagyon megszerettük Izlandot: a hihetetlenül tiszta vizet és levegőt, hogy élhető, kiszámítható ország, egyedül a forró nyarak hiányoznak.”

Vannak speciális izlandi programok is, például a nagy éves birkaterelés. A szabad állattartást törvény írja elő, a bárányok egész évben szabadon legelnek, aztán a téli hideg beköszönte előtt összeterelik őket egy nagy karámba. A környék összes báránytulajdonosa eljön, és mindenki kiválogatja a sajátjait. Ez kemény fizikai munka, de a lányok és nők ugyanolyan ügyesen pakolják, terelik a bárányaikat, mint a fiúk és férfiak. Közben viccelődnek, az egész egy jó hangulatú közösségi program óriási bégető ricsajban.

A munkavállalás fortélyai

Viktória párjával Reykjavíkban él, és az izlandi munkavállalás, elhelyezkedés rejtelmeiről mesélt. „A világot látni vágyó fiatalok számára jó célpont Izland, ugyanis ha nincsenek magasba törő ambícióik, akkor viszonylag könnyen találnak munkát, főleg a vendéglátás területén, csupán az angol nyelv ismeretével is. Érdemes szezon elején, májusban nekifogni a kalandnak, és megfontolni a vidéki életet: Reykjavíkhoz csoportosul ugyanis a munkaerő, és itt az élet is drágább. Vidéken a munkához sokszor jár szállás is, és még az is lehet, hogy többet fizetnek, mint a fővárosban.

Ha viszont hosszú távra tervezünk Izlanddal, akkor nem fogjuk megúszni a nyelvtanulást. Érdemes már itthon belevágni egy izlandi kurzusba, enélkül ugyanis komoly hátrányból indulunk. Vegyük fontolóra az izlandi egyetemet egy helyi végzettség megszerzéséhez, illetve a nyelv elsajátításához. Természetesen semmi sem lehetetlen, számos, jól menő izlandi start-upot indítottak bevándorlók. Egyszerűen annyit kell elfogadni, hogy hosszabb távlatokban kell gondolkodni, és rengeteg energiát kell beletenni a karrier újraépítésébe.”