Idővel annyira népszerűvé vált, hogy elterjed egész Németországban, onnan eljutott Ausztriába, majd a környező nyugat-európai országokba, Skandináviába, sőt még Brazíliába is, egy kinti német kolóniának köszönhetően.
Fotó: iStock.com/Zinkevych
Önből hogy lett szeniorörömtánc-oktató?
Én Ausztriában végeztem a szeniortánc-oktatói tanfolyamot, így nekem nagyon jó a kapcsolatom az osztrák szövetséggel, és ők segítenek engem abban, hogy ez a mozgásfajta elterjedhessen Magyarországon is, én szervezhettem meg a magyar nyelvű képzést. Ketten végezzük az oktatást egy osztrák referenssel karöltve. Az első képzés még tavaly szeptemberben indult, s most már örömmel jelenthetem, hogy van rajtam kívül 30 ember az országban, aki ezt hivatalosan is tudja oktatni, ők viszik tovább a stafétabotot. Sőt, a következő csoport is megvan már, ők májusban kezdenek.
Fotó: Ridikül.hu
S mitől más ez a táncforma?
A lényeg az, hogy a szenior örömtáncot kifejezetten idős embereknek fejlesztették ki, s azt is nagyon fontos rögzíteni, hogy ez nem tánciskola, tehát ne egy hagyományos táncórát, sokkal inkább közösségi örömtáncot képzeljünk el. Egyedül is el lehet jönni, nem kell partner senkinek ahhoz, hogy csatlakozzon, hiszen különböző táncformák vannak, néha párban táncolunk, néha négyen, hatan, vagy éppen egy nagy körben mindenki együtt.
A másik nagyon fontos dolog, hogy igen egyszerűek a koreográfiák: rövidek, 3 vagy 4 lépéskombinációból állnak, tehát senkinek nem okozhat túl sok gondot a megtanulásuk, de attól még feladat ezeket megjegyezni. Először közösen megtanuljuk, s amikor már jól begyakoroltuk a lépéseket, akkor járjuk el a táncot zenére is.
Ez karbantartja az idős emberek agyát!
Igen, épp ezért mondjuk mindig, hogy a szenior örömtánc az mozgás, öröm plusz agytorna, hiszen végig koncentrálni kell. Persze nincs teljesítménykényszer, nem mazsolázzuk ki az ügyeseket és küldjük haza a botlábúakat. A feladat az, hogy mindenki a saját képessége szerint próbálja magából a legtöbbet kihozni, figyelni, összpontosítani és persze jól érezni magát. Nekem mint oktatónak nagyon jó érzés látni, ahogy hétről hétre fejlődnek ezek az emberek, hiszen a táncolás javítja a koordinációs készséget, a koncentrációt és a ritmusérzéket. Amerikai tudósok bebizonyították, hogy az összes, időskorban végzett szellemi munka vagy fizikai mozgás közül legeslegjobban a rendszeres táncolás fejleszti az agyműködést, késlelteti az elbutulást.
Fotó: iStock.com/tetmc
Ez azért van, mert komoly összetett idegi munka a szenior örömtánc: meg kell érteni a koreográfiát, azt meg kell tanulni, figyelni kell a zenére, a ritmusra, és nem árt, ha a partnerre is jut még egy kis figyelem. Ezenkívül tánc közben egy gondolattal már előbbre jár az ember agya, hiszen amikor éppen végrehajt egy mozdulatsort, már tudni kell, mi lesz a következő lépés. Egyszóval nagyon bonyolult agytevékenységről, mégis egyszerű mozgásról van szó, ami nem terheli meg az idős szervezetet. Nem is beszélve a zene gyógyító erejéről, amitől mindenkinek jobb kedve lesz, vagy éppen a közösség megtartó erejéről.
MR-vizsgálatokkal bizonyították, hogy pár hetes tánc után az agynak azok a területei is aktivizálódnak, melyek addig nyugalomban voltak, tehát az idősek a tánc hatására elkezdik újra használni az agyuk azon részeit, melyekre már a mindennapi életük során nincs szükségük. És persze sok a magányos, idős ember, akiknek nagy élmény újra közösséghez tartozni.
A szenior örömtáncról is mesél ma délután 17:10-től Csirmaz Szilvia a Ridikül soron következő adásában, aminek címe: Mindenki annyi, amennyinek érzi magát. Vendégeink lesznek Csirmaz Szilvia mellett Halász Judit és Voith Ági is.
A tegnapi adást ezen a linken nézhetjük vissza.
