Mit jelent az, hogy nevelés?
Fárasztó könyörgések, kérlelések, fenyegetőzések és zsarolások összevisszasága? Mást sem csinál egy anya – főleg, ha a családban ő a rossz zsaru –, mint leckét kérdez ki, házimunkát végeztet, ragaszkodik a fürdéshez, fogmosáshoz, fülpucoláshoz, rendrakáshoz, rendes ételhez, illedelmes viselkedéshez? Sokan így érzik. Abban már eltérnek egymástól a vélemények, hogy a gyerkőc milyen területeken legyen jól nevelt, és mennyire.
Fotó: iStock.com/Choreograph
Kóla kizárva
Anikó nagyon következetesen neveli a gyermekét, neki az étkezés a vesszőparipája. „Kicsi kora óta én főzök a fiamnak, minőségi bio hozzávalókból. Igyekeztem minden ízzel megismertetni, ki nem állhatom a korlátolt, semmit meg nem kóstoló, újdonságokra nem nyitott embereket. Ugyanakkor az én gyerekem nem evett három hónaposan húslevest meg szalonnát, ahogy a vidéki rokonok javasolták. Cserébe nem is mérgezem kólával, felvágottakkal, gyorséttermi ételekkel, bolti tejjel, előrecsomagolt készételekkel. Mindenfajta cukros, szénsavas üdítőital tiltólistán van, és igen, ezért veszekedtem is emberekkel, akik csak azért is bele akarták tukmálni Bencébe a kólát. Viszont nem ragaszkodom ahhoz, hogy otthon is szalvétával a nyakában, késsel-villával együnk, bár éttermekben hamar megtanult viselkedni, nem rendez jeleneteket akkor sem, ha éppen nem éhes.”
Nikiéknél viszont a káosz az úr
„Folyton utazok, sőt, utazunk, a gyerekeinkre gyakran vigyáznak a nagyszülők, úgyhogy hamar megtanulták, hogy néhány alapszabálytól eltekintve szabadok. Nem bántjuk egymást, másoknak sem ártunk, tekintettel vagyunk mások szükségleteire, de a magunkéira is. Ennyi. Ezen túl nem ragaszkodom a gyerekszobai rendhez, öt percig tart, aztán úgyis szétpakolnak. Ha nem akarnak köszönni idegeneknek, nem muszáj, puszit adni végképp nem. Mivel alternatív iskolába járnak, a gyerekek egészen másképp készülnek itthon a tanulnivalóval, szívesen végzik el a sok kreatív feladatot maguktól, vagy nagyszülői segítséggel. Egyedül idegen nyelvből járnak különórára. Egy nagy, mozgó, többnyelvű család vagyunk, én pedig imádom ezt.”
Nyelvtannáci nagymama
„Nekem édesanyámmal kell megküzdenem – meséli Zita. – Ő ugyanis óvónőként nagyon fontosnak tartja a szép, helyes beszédet már kicsi kortól, én viszont nem. Mivel sokat vagyunk – vagy voltunk – nála, ezért sokszor tudja kijavítani a háromévesemet, aki most alkotja a saját szavait, és igen, néhány hangot nem úgy ejt, ahogy ‘kellene’. Szerintem ez teljesen normális, és olyan jó látni, ahogy a lányom a saját képére formálja a nyelvünket, ízlelgeti a szavakat, újakat alkot. Anyám viszont hideglelést kap attól is, ha a lóra azt mondjuk, póni, mert olyan állat, hogy póni, nincs. Külön foglalkoztató füzetekkel képezi szegény lányomat hétvégente, folyton javítja a beszédét élő szóban is, sőt, nyelvtani szabályokról mesél neki (könyörgöm!), én meg hiába kérem, hogy hagyja ezt abba, nem hat rá. Amióta a lányom időnként dadog, ha a nagymamáról van szó, vagy nála van, és látom, hogy szorong, elhatároztam, hogy bár ő az egyetlen segítségem, sokkal kevesebbet megyünk anyukámhoz a jövőben.”
Fotó: iStock.com/Choreograph
Papucs!
Eszter: „Amióta a fiam óvodába jár, sokat változott, előtte nem lehetett bírni vele. Ott megtanulta, hogy vannak szabályok, amiket be is tart, arra azonban már nem futja az erejéből, hogy itthon is úgy viselkedjen, ahogy azt elvárnám tőle. Hazajövünk, levetkőzik, megmossa még ugyan a kezét, de arra már nem tudom rávenni, hogy étkezzen velünk akkor, amikor a vacsorát tálalom, vagy hogy vegyen papucsot a hideg konyhakövön. Azt hiszem, ez a két dolog idegesít most nagyon, de igyekszem nem veszekedni vele emiatt. Még a papucsért szólok, de a vacsi már nem érdekel. Egyen, ahogy akar, van épp elég szabály, amit be kell tartania 8-tól 5-ig, itthon lazíthat egy kicsit. Bízom benne, hogy idővel ez is rendeződik majd.”
