Tamás írásai gondolkodásra ösztönöznek. Kérdeznek. Megbökdösik kicsit az alvó lelkeket – „Nem tippelek helyetted, becsüld meg magad!” – és szárnyakat adnak: „Nyitogasd néha álmokkal teli, beragadt fiókodat!” Ugyanakkor felelősséggel bánik minden egyes gondolattal: „Törékeny szavak. Ki ne ejtsd őket!”
„Ma postára vittem lemondásomat. Feladtam.”
Váratlanul érte őt magát is ez a kreatív lendület, bár mindig is érezte, van benne érdeklődés a teremtő műfaj iránt. De évekig egészen más területen egészen más életstílust folytatott. Pénzügyi-gazdasági területen dolgozott nagy cégeknél évtizedeken át. „Alkalmazott matematikát tanultam. Megszámoltam a munkatársakat.”
Elfogadta azt az életformát, de próbálta ott is átmenteni önmagát (másokat is) egy emberközelibb létezésbe. „Csapodból pénz folyik. Még szomjan halhatsz.” Nem vált farkassá, pedig ahhoz, hogy pályán maradjon, erre lett volna szükség. Érezte, hogy „kilóg” a sorból (tulajdonképpen végig ezt érezte). Pár éve elege lett az egészből: egyik napról a másikra kiszállt. Saját bőrén élte meg: „Gazdagságod nem hozott igaz társakat. Szegény.”
Kis pihenés, útkeresés után jött az írás. „Megpihenni, mikor nem vagy fáradt: kegyelem.”
Forrás: Varjú Tamás
„Spirituális útkeresés – mi ez az egész?”
Mindannyian keressünk önmagunkat, szeretnénk válaszokat „nagy kérdésekre”. Honnan jöttünk, miért jöttünk, hova tartunk, innen hova megyünk? „Istenem dühös lettél az emberre? Leteremtetted.” Érzékeny, spirituálisan nyitott ember volt mindig, nem hisz a véletlenekben, annál jobban abban, hogy okkal vagyunk itt. Feladatot teljesítünk, nem vagyunk egyedül. És nem először vagyunk itt… „Ősöreg lelkemnek sok a fiatal test.” avagy „A csend ismerős. Jártál már itt.”
„Világomból kilépve beléd olvadok. Forrásod a forrásom.”
Párja – Bali Edina Zsanna, akiről itt a Ridikül oldalán is írtunk már Azanő könyve kapcsán – igazi társ ezen a területen is. Nemcsak szerelem, hű barát, de harcostárs is. Szövetségben léteznek másfél évtizede, ők úgy forrtak össze, ahogy arról mások csak álmodoznak. Szerelempáncél van rajtuk, és szárnyak. Emelik egymást. Zsanna menedzseli Tamás írásait, ő kezeli a közösségi oldalt, tartja számon a hatszavas írásokat, fotókat keres, osztja, megosztja párja alkotásait. Támogat, szeret és inspirál – „Angyalok mosolya, teremtő áldás, Isten nő.” Hétköznapibb módon: „Konyhai szerelem. Lekvárt főzünk. Velem kavar.”
Lehetne pedig csalódott, kiábrándult is. Érték rossz tapasztalatok, mielőtt Zsanna, az igazi, a nagy szerelem végre belépett az életébe:
„Megízesíted életem, ígérted. Csak sebeimet sózod.” , „Szívem mozsarába nagy kő került. Megtörtem.”
Önismeretből valószínűleg jól vizsgázna, ahogy az irónia (önirónia) sem áll távol tőle, hiszen ezek a hatszavasok is ütnek, gondolkodásra kényszerítenek, és remek társadalomkritikát gyakorol szavaival:
„Életmentő gyógyszert írtak fel. Halálos adagot.”
„Szakadt kabát, csillogó értelem. Tanár úr.”
„Fázom. Eladsz? Megvesz az Isten hidege.”
Egyre sivárabbá váló kapcsolatainkat is híven bemutatja: „Igazán mondhatnál valami jót nekem! Lájk.”
Tükröt tart, odaszól vagy megsimogat. Érzelmeket csalogat és ajándékot ad. Hat szó. Mert hat a szó.
Forrás: Varjú Tamás
Egy anekdota szerint Ernest Hemingway egy alkalommal fogadást kötött, hogy akár hat szóban is képes elmesélni egy teljes történetet. Bár bizonyíték nincs rá, hogy ez valóban így történt, arra se, hogy pontosan mit is vetett papírra (szalvétára) a zseni író, a szóbeszéd szerint ezt írta le: „For Sale. Baby shoes. Never worn”, vagyis: „Kisbabacipő eladó. Soha nem hordták.”
Természetesen mi is kipróbáltuk magunkat a műfajban, hiszen aligha van olyan író ember, aki ne kapna kedvet ehhez.
A személyes kedvenceim: „Időutazó lettem. A múlt rohant belém.”, „Angyalszárnyat kaptam. Hívtalak. Te libának néztél.”, „Tolvaj vagy? Lopd hozzám közel magad!”
