×

Csillagok

Nagy átverések, amik akár áprilisi tréfák is lehettek volna

Viccelődni az év bármelyik napján lehet, de április elsején különösen megnő a kisebb-nagyobb tréfák száma. Sokszor a helyzet adja a poént, máskor hosszas rákészülés eredménye a nagy durranás. Ezekből gyűjtöttünk össze egy csokorra valót.

Ahhoz, hogy egy átverés sikeres legyen, több dolognak is klappolnia kell. Először is kell egy jó ötlet, aminek a megvalósításához gyakran igencsak kreatívnak kell lenni. Az átverőnek minden részletre ügyelnie kell, minden lehetőséget kivédeni, ami dugába döntheti az attrakciót, illetve a közönség számára csak annyi információt csepegtetni, ami feltétlenül szükséges az átverés megvalósításához. Eztán már csak türelmesen ki kell várni, hogy a megfelelő alany besétáljon a csapdába. És ügyelni arra, nehogy bárki is megbántódjon.

Fotó: Unsplash/Delaney Dawson

Fotó: Unsplash/Delaney Dawson

A történelem során számos nagy átverés született, ezekből készült válogatásunk.

Kempelen Farkas és a sakkozógép

Kempelen Farkas 1734 és 1804 között élt, magyar tudós, polihisztor, sokoldalú tehetség volt. Egyik híres találmánya a sakkozógép, ami valójában nem is az volt, mint ami. A Török néven híressé vált gépet 1769-ben készítette. Ez a masina valójában nem mechanikusan működött: egy ember is el volt elrejtve benne, a közönség számára láthatatlan módon, és tükrök, rések, valamint mágnesek segítségével tudta meg, hogy ki mit lépett a táblán, és eszerint mozgatta titokban a saját bábuit.

A „piltdowni ember”

Charles Dawson (1864–1916) brit amatőr őslénykutató volt, aki elsősorban a piltdowni ember (Eoanthropus dawsoni) néven emlegetett hamisítvány révén vált ismertté, amelyet állítása szerint 1912-ben „fedezett fel” egy Piltdown (Anglia, Sussex) melletti kőbányában. A „piltdowni ember” a paleontológia történetének leghíresebb hamisítványa: a „lelet” egy orangután-alsóállkapocs és egy modern emberi koponya egymáshoz illesztésével készült. Ezen csontok kora mindössze pár száz éves volt. Az illesztés során a fogakat egymáshoz csiszolták, kémiailag kezelték. A hamisítás mesterműnek bizonyult, a leleplezés csak több mint 40 év múlva, jóval Dawson halála után következett be. A Piltdown-leletet annak idején az ember és a majom közötti hiányzó láncszemként mutatták be.

Fotó: Unsplash/Noah Hinton

Fotó: Unsplash/Noah Hinton

A cottingley-i tündérek

Egy meglehetősen híressé vált fényképsorozatról van szó. A történet szerint 1917-ben két angol kislány, Elsie Wright és Frances Griffiths öt fényképből álló sorozatot készített az angol Cottingley-ben, Elsie Wright családjának hátsó kertjében. A képeken az akkor hétéves Frances látszik az előtérben táncoló és játszadozó, tizenöt-húsz centiméter magas tündérekkel. A fotókat az akkor tizenhat éves Elsie készítette, aki akkor már képzett fényképésznek számított. A felvételek érdekessége, hogy a tündéreket ábrázoló képeken nincs nyoma semmiféle manipulációnak, a kor szakemberei pedig egyszerűen nem tudták elképzelni, hogy hogyan készülhettek a fotók, amik később egy újságban is megjelentek. A két lány egészen 1981-ig kitartott amellett, hogy a képek valódiak, sőt Frances ezt követően is állította, hogy az eredeti öt képből az egyik valóban tündéreket ábrázol, akiket ő látott is.

A technika valószínűleg újságból vagy könyvből kivágott fényképek beállítása és lefényképezése volt, ilyenként nem az elkészült képet manipulálták, hanem a megrendezést, a beállítást. Így a korszak manipulációt felderíteni szándékozó technikái természetesen nem tudtak felfedezni semmit.