Makai Gábor klinikai szakpszichológust, pszichoterapeutát, állandó szakértőnket kérdeztük, ő mit gondol erről a jelenségről:
„Hát, alapvetően minden ember más, másképp kezeli a különböző szituációkat, és ez így is van jól. Rengeteg arcunk van, rengeteg álarcot fel tudunk ölteni, és ezeket a szerepeket nagyon könnyen, nagyon gyorsan tudjuk váltogatni, hiszen bizonyos helyzetekben nincs is más választásunk. Maga a személyiségünk, az, hogy milyenek vagyunk, hogyan gondolkodunk saját magunkról, a világról, nagyban befolyásolja a társas kapcsolati helyzeteket is: a személyiségünk lenyomata tetten érhető a nap minden egyes percében.
Makai Gábor
Fotó: Makai Gábor
Ha a személyiség működését apró részleteiben feltárjuk, és megértjük, bizonyos helyzetekben hogyan reagálunk, akkor ezzel kiszámíthatóvá válik az ember. Nem kell ahhoz pszichológusnak lennünk, hogy felismerjük és megértsük az egyes viselkedések mozgatórugóit, bár kétségkívül nem árt. De ha megértettük, akkor képesek leszünk változtatni rajta, hogy esetleg abban a bizonyos helyzetben másképp reagáljunk, mint korábban.
Azt fontos tudni, hogy mindennek megvan az oka, annak is, hogy ki miért lesz arrogáns egy pincérrel, vagy miért rendelődik neki alá, nincsenek véletlenek. Vissza lehet vezetni mindig arra, hogy a viselkedés mögött mi a hajtóerő, a mozgatórugó, amely befolyásolja a válaszreakciót, tehát azt, hogy hogyan reagálunk egy adott helyzetben. Általában a különböző élethelyzetek erősítik fel bennünk az érzéseket.
Fotó: iStock.com/omgimages
Hamar, már gyermekként megtanuljuk, hogy szerepeinkben élünk, tudjuk, mikor melyik álarcot öltsük magunkra, hogy megkönnyítsük az életünket. Az a baj, ha valaki ösztönösen, reflexszerűen viselkedik minden egyes helyzetben, s nem mérlegel előtte: mondjuk goromba egy pincérrel az étteremben, aki két percen belül nem jön ki az asztalához. Egyébként meg nagyon gyakran az az ember, aki arrogáns, lekezelő, annak saját önértékelése nincs rendben. Általában a gyenge emberek hívják segítségül az agressziót, ők a megalázás eszközét választják annak érdekében hogy a saját belső egyensúlyukat helyreállítsák. Tudat alatt szeretnék megfordítani a szerepeket: mivel kevésnek érzik magukat, olyan személyiségnek, akit nem lehet szeretni, ennek a következménye, hogy olyan helyzetet teremtsenek, ahol kiélhetik saját dominanciájukat, megélhetik, hogy a másik ember függ tőlük.
Nagyon érdekes, de van olyan, aki hasonlóképpen sérült az önértékelésében, kicsinek és kevésnek érzi magát, nem szerethetőnek, ám egy ilyen helyzetben nem agresszív, hanem pont az ellentéte lesz, még jobban alámegy a másiknak. Ezek az emberek az elkerülő konfliktuskerülők, akik tulajdonképpen mindentől és mindenkitől félnek, még attól a pincértől is, aki csúnyán néz rájuk, holott lehet, csak az a baja, hogy már 12 órája talpon van, fáradt, vagy magánéleti problémái vannak. A szorongó embertípus az ilyenkor kicsúszó goromba gesztusokat személyes sértésnek veszi, holott egyértelmű, nem ellene irányulnak, ám ő csak még mélyebbre csúszik az önértékelési válságban.”
