A svájci pszichiátert, Carl Gustav Jungot Sigmund Freud mellett a másik nagy pszichoanalitikusnak tartják – bár az általa kidolgozott irányzat neve analitikus pszichológia volt. Foglalkozott álmokkal, mítoszokkal, szimbólumokkal, a kollektív tudattalannal, azonban Jung tanainak lényege valójában az individuációs folyamat; az, hogy eljutunk tudattalanunk központjába, a „mélyebb énhez”, személyiségünket kibontakoztatjuk, tehetségünket kivirágoztatjuk.
Próbák sora
Azonban ahogy a mesében is a királyfinak, a tudattalanunkhoz vezető út során akadályokba ütközünk, próbákat kell kiállnunk. Szembesülnünk kell az árnyék-énünkkel, el kell fogadnunk, fel kell fedeznünk pozitív oldalát és beépíteni ezt a személyiségünkbe, majd meg kell ismernünk a bennünk rejlő ellenkező nemű alakot is. A férfiak lelkében egy nő, az anima, a nők lelkében egy férfi, az animus lakozik. Ezek tulajdonképpen tudattalan képek arról, mit testesít meg számunkra az ellenkező nem. Az animát, illetve az animust alapvetően szüleink és a kollektív tudattalan képei, archetípusai (például a hős, a pap, a boszorkány, az anya) határozzák meg. Olykor találkozhatunk velük álmunkban is – ha van visszatérő ismeretlen, mégis ismerősnek tűnő férfialak álmainkban, valószínűleg animusunkkal van dolgunk.
Fotó: iStock.com/leolintang
Haláldémontól a hősön át a papig
A bennünk élő animust tetten érhetjük abban is, milyen férfiak vonzanak minket. Az animus kezdeti formája az erőt, az erő és megmentés iránti vágyat jelenti: ez megmagyarázza, miért vonzódunk a lovagokhoz, hősökhöz – manapság a tűzoltókhoz, katonákhoz. Ha foglalkozunk tudattalanunkkal és fejlesztjük magunkat, kibontakoztathatjuk tehetségünket és animusunk is fejlődik: a bátorságot, hűséget, szellemi mélységet testesíti meg.
Az animusnak megmutatkozhat a negatív oldala is: amikor a nő intrikál, titkos, gonosz terveket szövöget („Ha egyikünk meghal, én a Riviérára költözöm” – mondja sokat sejtetően a feleség férjének), akkor az animus sötét oldala mutatkozik meg rajta. A mesék világában például Kékszakáll testesíti meg a haláldémon típusú animust, de a ma oly divatos vámpírfiúk iránti vonzalom hátterében is ez állhat.
Szirének, Éva és Szűz Mária – az anima formái
Ha egy férfi első látásra beleszeret egy nőbe – az ilyen hatást kiváltó nők gyakran rejtélyesek, bájosak, tehát könnyű bármit beléjük képzelni –, valószínűleg az animáját vetítette ki a hölgyre. Azaz felruházta azokkal a tulajdonságokkal, amikkel a benne lakozó anima rendelkezik. Ahogy az animus, úgy az anima is sokféleképpen jelenhet meg: lehet szirén, azaz szexdémon, aki először elcsábítja, majd elpusztítja a férfiakat. Lehet pusztán a szexualitás ösztönének megtestesítője, mint a bibliai Éva, vagy épp szexualitástól mentes, tiszta és szeplőtelen, mint Szűz Mária. Az anima fejlesztése mindenképpen fejleszti a férfinak a tudattalanjával való kapcsolatát, hiszen az anima felel a női tendenciákért: az irracionalitás iránti érzékenység, a megsejtések, hangulatok, a természethez való vonzódás és a személyekkel való törődés tartozik ide. Ha a férfi képes „behangolni” az animáját, az segít neki megfelelő házastársat találni, jó kapcsolatot kiépíteni az emberekkel, megtalálni a művészi oldalát és végső soron elvezeti őt a mély-énhez is.
Fotó: iStock.com/Dreamwalker_T
Hogyan léphetünk kapcsolatba velük?
Azaz hogyan tudatosíthatjuk lelkünk férfi, férfiak esetében női oldalát? Az animus és az anima gyakran ölt testet álmainkban, így első lépésként kezdjük el figyelni ezeket. Készítsünk álomnaplót az ágyunk mellé, hogy ébredés után azonnal lejegyezhessük őket. Megfigyelhetjük azt is, milyen férfikarakterek vonzanak minket mesékben, filmekben, illetve van-e valami mintázat a párkapcsolatainkban. Ezek mind közelebb vihetnek minket ahhoz, hogy megismerjük a bennünk rejlő animust.
