Földünk 70,8%-át fedi óceán. Innen indult ki az élet, innen származunk tulajdonképpen mi is, mégis elhanyagoljuk őket. Ne higgyük, hogy csak mert Magyarország nem fekszik óceánparton, nincsen felelősségünk az óceánok szennyezettségében, vagy hogy nem szenvedjük ennek mi is kárát!
Úszó szemétszigetek
Az óceánban található szemét nagy többsége műanyag. Természetesen például az olaj, a fémek és a szerves anyagok is szennyezik a vizet, de a fém lesüllyed, a szerves anyagok, a fa hamar lebomlik, az olaj pedig, bár óriási károkat okoz, de idővel szintén szétterjed. A műanyag viszont úszik a víz felszínén: műanyag palackok, zacskók, eldobható poharak, szívószálak milliói lebegnek úgy a tengerekben, hogy a következő pár száz évben maguktól biztosan nem fognak onnan eltűnni. A nagy csendes-óceáni szemétszigetnek már saját Wikipédia-oldala is van: méretét 2009-ben 700 000 és 15 millió négyzetkilométer közé tették a kutatók. Létének oka, hogy a Csendes-óceán északi medencéjében található körkörös áramlás összehordta a felszínen úszó szemetet, ami méretéből kifolyólag már a vízi közlekedést is akadályozza.
De nem csak ilyen nagy méretben okoz problémát a szemét! A tengeri madarak rendszeresen összekeverik a szemetet a hallal, elkapják, és fiókáikat etetik vele. A teknősök kedvenc eledele, a medúza pont úgy néz ki, mint egy vízben úszó nejlonzacskó – szegény állat hogyan különböztesse meg a kettőt egymástól? Ráadásul a műanyagokról leoldódó mikrorészecskék szintén bejutnak az állatok szervezetébe, és felborítják hormonháztartásukat, ezeket a halakat pedig kifogják, és rövid úton belül a mi tányérunkra kerülnek.
Ráadásul közvetlenül is kárt okozunk: gyönyörű tengerpartjainkat, paradicsomi partszakaszainkat veszítjük el a szennyezettség miatt. Ki gondolná, hogy Bali mesés Kuta Beache valójában ÍGY néz ki? Tényleg nyakig szemétben akarunk úszni, ahogy teszik ezt Kínában?
Mit tehetünk mi?
Gondoljuk végig, mennyi műanyagot használunk! A számítógép vagy telefon nagy része, amin ezt a cikket olvassuk, műanyagból van. Esélyes, hogy van egy-két műanyag flakon, kekszcsomagolás, nejlonzacskó az asztalunkon éppen most is, ami amint kiürült, már dobjuk is a szemétbe. Szeretünk szívószálat kérni a koktélunkba, talán rögtön kettőt, az elviteles kávéspohár műanyag tetejét sem használjuk újra soha. Valójában az általunk használt műanyagok 50%-át csak egyetlenegyszer használjuk, utána megy a szemétbe! Márpedig ez rengeteg: az elmúlt 10 évben több műanyagot gyártottunk, mint az elmúlt évszázadban, míg az anyag lebomlása 500–1000 év – csak termeljük a plasztikot, és észre sem vesszük, hogy szép lassan belefulladunk.
Fotó: iStock.com/Anna_Om
A megoldás természetesen itt keresendő: tudatosan használjunk kevesebb műanyagot! Amit mégis muszáj, azt pedig mindenképpen gyűjtsük szelektíven, hogy legalább még egyszer fel lehessen használni: polárpulóvert, újabb palackot vagy épp futócipőt tudnak belőle gyártani, ha esélyt adunk neki. Jelenleg a műanyag a leggyakrabban újrahasznosított anyag, és így is kevesebb mint 10%-át használjuk fel újra.
A megoldás másik forrása a következő generációban keresendő: ismertessük meg gyermekünket az óceánnal és a természettel! Menjünk közösen kirándulni, tengerparti nyaralásra, fedezzük fel együtt a vizek izgalmas és csodálatos élővilágát! Ha ismeri, nem fogja többé szemetesládának nézni. Emellett mutassunk neki példát, és tanítsuk meg, „hogyan kell” szemetelni: minél kevesebbet, de ha muszáj, akkor is szelektíven gyűjtsük!
