Akármilyen morcos, mogorva és szigorú, vagy éppen életvidám és sportos is egy nagypapa, azt minden bizonnyal kijelenthetjük róla, hogy a gyermekei és az unokái mindennél fontosabbak a számára. Ők azok, akik nálunk sokkal többet láttak és sokkal többet éltek, történelmi jelentőségű eseményeken vannak túl – és ha kell, mégis megbirkóznak a mai kor elvárásaival, még a mobiltelefonokat és a számítógépet is megtanulják kezelni, csak hogy kapcsolatban maradjanak velünk. És míg a szülők állandóan dolgoznak, rohannak, addig a nagypapa otthon ül és mesél, vigyáz az unokákra, megtanítja őket például fára mászni, csúzlival lőni és arra, hogy az élet öregkorban is mennyire szép lehet.
Fotó: iStock.com/olesiabilkei
1. Segítsünk másoknak
Mivel a nagyszülők idősek, előfordulhat, hogy egy-két dolgot már nem, vagy csak nagyon nehezen tudnak megcsinálni. Ekkor kérik meg a gyerekeket, hogy segítsenek nekik ebben vagy abban. S míg a nagypapának segítünk leszedni a fáról a gyümölcsöket, vagy együtt etetjük meg a ház körül nevelt állatokat, esetleg segítünk füvet nyírni vagy kapálni a kertben – megtanuljuk, hogy a segítség milyen fontos, különösen azok számára, akiknek szükségük van a segítségre, akik anélkül nem boldogulnának.
2. Legyünk hálásak mindenért
Az élet hosszúnak tűnik, de minél idősebbek leszünk, annál inkább beláthatjuk, érezhetjük, hogy mégsem végtelen. A nagyszüleink pedig minden bizonnyal jól tudják, hogy milyen fontos hálásnak lenni mindazért, amink van, legyen ez az unokák mosolya, egy szép nyári délután vagy a frissen sült kenyér. Minél idősebb az ember, annál kevesebb dolgot igényel, annál jobban értékeli a keveset, és azt a sok mindent, ami az életében történt. S ezt az unokáknak is továbbadják, hogy ők se felejtsenek el köszönetet mondani a legapróbb dolgokért is, ami jó csak történik velük az életükben.
3. A viccelődés és a játék örök
A nagypapa persze a szigorúságon és a szabályokon túl tudja, hogy milyen jó játszani, és bármikor képes az unokákkal együtt bújócskázni vagy sakkozni. Szívesen van a gyerekekkel, vigyáz, amikor fára mászunk, elárulja, hová bújt az unokatestvérünk számháborúzás közben, cinkos, segítő, szórakoztató és laza – mert ehhez sosem lehet túl öreg az ember.
Fotó: iStock.com/Liderina
4. A hazudozás nem szép dolog
Mindannyian füllentettünk már az életünkben – ezt kár lenne tagadni. Valószínűleg már gyerekkorunkban átestünk a tűzkeresztségen, amikor nem mertük bevallani, hogy összetörtünk egy vázát vagy kiborítottuk a kakaót, és a cicára fogtuk vagy egyszerűen csak néztünk magunk elé és ráztuk a fejünket, hogy nem mi voltunk. A nagypapa pedig elmagyarázta, hogy milyen fontos az őszinteség, hogy nem baj, ha mi engedtük ki az ólból a csirkéket, az már sokkal inkább, hogy nem mondunk igazat. Mert hazudni nem szép dolog. És megdicsérnek, ha legközelebb ősznték vagyunk.
5. Sosem lehetünk túl szegények (vagy gazdagok) ahhoz, hogy szeressünk
Bármilyen körülmények között is élnek a nagyszüleink, abban biztosak lehetünk, hogy az unokák számára mindig lesz egy csomag cukor vagy egy tábla csoki a konyhaszekrény legmélyén. Hogy bármi is történjék, a nagypapáék mindig szeretettel látják a gyerekeket, hozzájuk bármikor lehet menni, és bármeddig maradhatunk. Hogy mindent megadnának az unokáknak, amit csak lehet. S még ha alig telik is nekik ételre, életre, egy kis aprót, ötszáz forintot akkor is belecsempésznek az unokájuk nardágzsebébe, hogy vegyen két gombóc fagyit magának – és anyának el ne árulja!
