Stílus

Tusfürdő helyett újra szappant

Hogy mi volt a tusfürdő előtt? Szinte már nem is emlékszünk arra az időre, de feltehetően habfürdővel é szappannal mosakodtunk. S akkor az volt a jó. De miért is fordítottunk hátat nekik?

Tisztán emlékszem, hogy a ’90-es évek elején Ausztriába jártunk a tusfürdőért, mert itthon még egyáltalán nem volt kapható. S azóta is rendületlenül kentem magamat velük, soha egy pillanatra sem kérdőjeleztem meg ezt a rögzült szokásomat, elfogyott, vettem, rendre kipróbáltam az új illatokat, színeket, textúrákat: zselé, olaj, peeling. S mire kijött a reklám, mely szerint „minden szappan szárítja a bőrt”, már rég tusfürdőt használtam. (Néha-néha tiszai kenutúrákon használtam csak szappant, amikor kemping híján a folyóban fürödtünk meg, és nem akartuk szennyezni oly mértékben a vizet.)

Fotó: iStock.com/Catalina-Gabriela Molnar

Fotó: iStock.com/Catalina-Gabriela Molnar

Dezodor után

Amikor úgy döntöttem, kiiktatom az életemből a bizonyítottan káros anyagokat tartalmazó dezodorokat, akkor „kaptam rá” újra a szappanra, hiszen valamiért úgy érzem, de lehet, ez csupán érzéki csalódás, jobban, alaposabban tisztít, mint  a krémes, illatos, csilli-villi tusfürdők, és nekem akkor főleg arra volt szükségem, hogy a hónom alatt élő baktériumok minél nagyobb százaléka elpusztuljon. Legnagyobb meglepetésemre volt otthon rengeteg szappanom, ki tudja, honnan, köztük pár kifejezetten trendinek számító levendulás, narancsos-fahéjas darab, és meglepő módon egyik sem szárította ki a bőrömet, azóta sem repedezik, s nem akar leesni egyben az egész. Jó érzés, hogy kevesebb kemikáliát kenek magamra, nem szennyezem a környezetet, és nem utolsósorban egy közepes kategóriájú tusfürdő áráért olyan szappant vehetek, ami nemcsak ellenőrzött, természetes anyagokból készült, mely egészen biztosan nem irritálja sem a bőrömet, sem a környezetet, de ráadásul hét nyelven is beszél, azaz olyan illata van, hogy sírok a gyönyörűségtől. Számításaim szerint nagyjából kétszer annyi ideig tart ki, de ez persze attól is függ, ki mennyi tusfürdőt ken magára egy tusolás alkalmával. Arról nem is beszélve, hogy mennyi műanyag flakont spórolok meg a Földnek, hiszen a szappanok legtöbbször papírban vagy egy vékony celofánban érkeznek hozzám, hiszen a kézművesszappan-készítők nagyon figyelnek a környezetre és annak védelmére.

Fotó: iStock.com/LiudmylaSupynska

Fotó: iStock.com/LiudmylaSupynska

De mi a baj a tusfürdőkkel? 

Aki egy kicsit is érzékeny vagy nyitott az ártalmas, de legalábbis kockázatos kozmetikai termékek témakörére, az biztos sokat olvasott már azokról a vizsgálatokról, melyek a kétséges anyagok témakörét járták körül.  S mi itt, Európában még viszonylag védett közegben élünk, hiszen nem kerülhetnek az áruházak polcaira olyan termékek, melyekben akár csak kis mennyiségben is, de benne van olyan összetevő, mely bizonyítottan összefüggésbe hozható rákos megbetegedésekkel. Még jó, gondolhatnánk, ám a világ nagyobbik felén ez azért nem ennyire egyértelmű, a nagyvállalati lobbi gyakran erősebb az egészségvédelemnél.

Ma már egyre több helyen olvashatjuk, hogy  „a szappan szárítja a bőrt” csupán városi legenda, valójában azonban nem így igaz, hiszen csak bizonyos bőrtípusokra igaz ez, a kifejezetten érzékenyekre, nem általános igazság, én magam sem tapasztaltam semmi hasonlót, pedig lassan már két hónapja száműztem a krémszappanokat. Sőt, valójában a tusfürdőkben diszkréten megbúvó faggyú, DEA, Sodium Lauryl Sulfate, valamint Sodium Laureth Sulfate azok az anyagok, melyek kiszáríthatják a bőrt.