Te + Én

Mentőöv kimerült anyukáknak - mert nem kell a nap minden percében tökéletes anyának lenni

Gyereket nevelni nagyszerű, felemelő, bolygóközi élmény, legalábbis anyák napján. A hétköznapokon inkább idegőrlő, türelempróbáló feladat, amit sokszor csak úgy tudunk elviselni, ha humorral közelítünk a témához.

Mert nem baj, ha rossz anyának érezzük magunkat – egészen addig, amíg megpróbálunk fejlődni, és javítani a helyzeten. Nem baj, ha türelmetlenek vagyunk, amíg igyekszünk türelmesek lenni, és észrevesszük, orvosoljuk a hibáinkat. Néha nem baj, ha nem vagyunk sem született feleségek, sem született anyák, csak fáradt, összezavarodott, aggódó, egyszerű emberek, akik csendre vágynak, és persze a régi életük darabjaira. Néha nehéz ez az egész anyásosdi, de amíg őszinték, önazonosak vagyunk, nem félünk tanácsot, segítséget kérni, és tudunk nevetni, ironizálni a helyzeteken, addig nagy baj nem lehet.

Lehet őszintének lenni 

Minden tökéletes anyának receptre kéne felírni azt a videót, amiben a hollywoodi sztár és háromgyerekes szuperanya, Jennifer Garner olvassa fel angyali mosollyal, gyengéd hangon a Go the f*ck to sleep című esti mesét. Az erősen káromkodós szöveg egy elkeseredett szülő vallomása, aki már mindent megtett azért, hogy az a büdös kölök elaludjon, mégsem sikerül, ezért végül ő maga alszik bele az egész procedúrába. Ami a leginkább megnevettette a szülőket, az a keresetlen őszinteség, amivel a szerző minden szülő nyomorát ecseteli. Szerencsére nemcsak ez az esti mese segít nevetni a gyereknevelés nehézségein, hanem más őszinte anyák is, akik a Twitteren a #momsconfessions hashtag alatt elmesélik legbensőbb küzdelmeiket és legsötétebb kívánságaikat. Na meg azt, hogy néha megeszik a csokit a gyerek elől.

Fotó: iStock.com/NADOFOTOS

Fotó: iStock.com/NADOFOTOS

Ne egyél több csokit!

Ha csokifüggő anyák vagyunk, az sajnos azt is jelenti, hogy dugicsokikat rejtegetünk a gyerek elől, vagy urambocsá letagadjuk, hogy van otthon még egy táblával a felső polcon, mert mi akarjuk megenni, és kész. Ennél is súlyosabb, ha a számolni még nem tudó gyerek elől elesszük a megmaradt csokimikulásait. (Amióta iskolás, ezt már nem lehet, ezért könyörögni szoktam, hogy hadd egyek egyet. Vagy azt hazudom, hogy meg fog romlani.)

Egy másik anyuka szigorúan megtiltja a gyerekeinek, hogy süteményt egyenek, majd miután elvitte őket oviba-suliba, ő eszik sütit reggelire. A tányéron hagyott müzlikről és egyéb nyalánkságokról nem is beszélve, amik persze mind az ő gyomrában kötnek ki. Egy másik anyuka éppen azt a csokit segít megkeresni a gyerekének, amit ő maga evett meg tegnap. Hiába, ez van.

Zártörés és beszéd 

Egy anyuka nem tudja eldönteni, amiatt aggódjon-e, hogy az egyik gyereke kizárta a szobából, vagy amiatt, hogy a másik simán megmutatta neki, hogyan lehet feltörni a zárat. Egy háromgyerekes anyuka eközben a legkisebb gyerkőce első szavával volt elfoglalva. Azt mondogatta neki, hogy apa, apa. Erre a férje megkérdezte tőle, nem szeretné-e inkább, hogy a gyereke első szava az legyen, hogy anya. Erre a feleség azzal vágott vissza, hogy a másik kettő is azt csinálta, és azóta sem tudja őket levakarni magáról, ezért úgy döntött, a legkisebb már apa feladata lesz. Sok sikert!

Fotó: iStockc.om/monkeybusinessimages

Fotó: iStockc.om/monkeybusinessimages

Mesefigurák 

A digitális bébiszitterek korunk megmentői – egy kis mese vagy tabletezés garantáltan leköti a nyűgös, beteg, álmos vagy csak nyafogósan unatkozó gyereket is. Ezért aztán előfordulnak olyan délelőttök, amikor minden szakmai ajánlás ellenére a gyerek végig a tévé előtt ül egy plédbe burkolózva, és valamit eszeget – pont olyan dolgokat, amik nem egészségesek. Vagy éppen kénytelen bébirépával beérni, mert ha már lelkiismeret-furdalásunk van amiatt, hogy egész délelőtt mesét néz, akkor már legalább etetni próbáljuk egészségesen. A mesefigurák máskor is jól jönnek, amikor utánozzuk mondjuk Batman hangját, hogy gyorsabban elérjük, amit szeretnénk. Bár néha milyen jól jönne inkább valami szuperképesség, például a láthatatlanná válás, hogy a gyerek ne a nyilvános vécében kérdezze meg üvöltve, hogy „anyu kakilsz??”! Vagy hogy elpárologhassunk mellőle, amikor az egész buszutat végigüvölti – ha már máshová ülve menekülni nem megengedett.