Otthon

Kamaszkorunk legszebb nyarai: Balaton, Párizs és az első szerelem

Mindenki őriz az emlékeiben olyan gyerekkori élményeket, amelyeket legyen bármilyen idős, nem felejt soha. A nyári vakációk gyorsan továszálltak, mégis olyan sok minden történt az alatt az alig több mint két hónap alatt, amik aztán az egész életünket végigkisérik.

Először talán csak legyintünk, amikor beszélgetés közben felmerül, hogy kinek melyik volt a legszebb, legemlékezetesebb nyara gyerekkorában. “Ki emlékszik már arra?” Aztán előjönnek az emlékek a családi nyaralásokról, kirándulásokról, a barátokkal való “bandázásokról” és persze az első és második szerelmekről, ártatlan csillagnézésről, szégyellős puszikról.

A szerkesztőségünkben is körbejárt a téma, elmeséltük egymásnak a legkedvesebb emlékeinket.

Országjárás, Balaton, gyermektáborok

A szülők többnyire a nyarakat is munkával töltik, vakáció ide, vagy oda. Képszerkesztőnk és fotósunk, Anna is ezzel kezdte gyermekkori élményeinek felidézését. “Nekünk sosem volt nagy, családi nyaralásunk, mert munkamániás családban nőttem fel. A nyaraim – főleg kamaszkorban – arról szóltak, hogy segítettem a házimunkában és filmeket néztem. Ugyanakkor sokat kirándultunk országszerte, amíg gimis nem lettem. És talán az első táborozásom az, amire a legjobban emlékszem, ami az általános iskola második osztályos emléke. Káptalanfüredre mentünk, nagyon izgalmas volt. Kis faházas táborrészen laktunk, ahol mások is voltak rajtunk kívül. Egy lengyel fiatal társaság volt közvetlen mellettünk, és valahogy összebarátkoztak velünk, engem nagyon imádtak valamiért. Megtanítottuk nekik az ‘Az a szép, akinek a szeme kék’ című nótát is. Sokat nevettünk, mert nem tudták kimondani a magyar szavakat. Sokat táncoltunk velük, meg bevettük őket a programokba. De persze rossz emlékem is maradt, például az, amikor összevesztem egy tanárnénivel, mert szerinte nem mostam meg a talpam fürdésnél, pedig megmostam, csak egy sártengeren kellett átmenni, mire a házunkba értem. Annyira vicces,hogy ennyire megmaradt ez bennem.”

Fotó: iStock.com/jacoblund

Fotó: iStock.com/jacoblund

Első szerelem, első “majdnemcsókok” és igazik

Ugyancsak egy balatoni emlékkel kezdte a mesélést hírszerkesztőnk, Rita is. “11 éves voltam, az apukámmal nyaraltunk Lellén. Volt ott egy egyedülálló anyuka is a két tini gyerekével, egy fiúval és egy lánnyal. Apu természetesen az anyukával haverkodott össze, én meg a fiúval. Emlékszem, hogy pár nap után megbeszéltük, hogy mi akkor most csókolózni fogunk, de úgy, hogy hoz egy rózsát, és én megpuszilom az egyik felét, ő pedig a másikat. Az egyik faházba beszéltük meg a találkozót, de betojtam, és nem mentem el… Onnantól kerültem őt, és szegény mindig próbált beszélni velem, de elmenekültem előle… A masik kedves emlékem pedig az első nagy szerelmem. 15 évesen a telken ismertem meg, Surányban. Nekik is volt ott egy nyaralójuk pár házzal arrébb. Ő 18 volt. Már kiszúrtuk egymást a Duna-parton, de pár hétig csak nézegettük a másikat. Aztán egyszer megállt kocsival a házunk előtt, és elkezdtünk dumálni. Nagyon belezúgtam. Apu persze a haját tépte, amikor megtudta. 5 évig jártunk, sok közös élményt gyűjtöttünk össze.”

Fotó: iStock.com/vsurkov

Fotó: iStock.com/vsurkov

Gumimatrac, hattyúk és Disneyland

Másik hírszerkesztőnk, Manu sem maradt ki a sorból. A Balaton számára is feledhetetlen élményeket adott gyerekkorában. “Minden nyáron 2-3 hetet lent voltunk a Balatonon. Mindegyiket imádtam. Lejöttek a nagyszüleim, a barátaim is, és mindig nagy sütögetéseket rendeztünk, rengeteget pancsoltunk. Én akár 6-8 órát is simán eltöltöttem a vízben, annyira imádtam bent lenni. Nagymamám mindig csinált rántott husit, meg főtt kukoricát, ami isteni volt. Nagypapám pedig elsőként mindig felfújta nekem azt a klasszikus retró gumimatracot, aminek az egyik oldala piros, a másik pedig kék volt. Még az illatára is emlékszem. Etettem a hattyúkat, vízipisztollyal lövöldöztem mindenkire, iszappal dobálóztam a strandolók legnagyobb örömére… Egy későbbi nyáron, amikor már 8-9 éves lehettem voltak fiú udvarlóim is. Az egyiket én is nagyon megszerettem. Rexeztünk, játszottunk, néztük a csillagokat, énekeltünk, beszélgettünk hosszú órákon keresztül.

És persze óriási élmény volt, amikor anyukám azon a nyáron elvitt Párizsba, amikor megnyílt a Disneyland. Párizsról az első benyomásom azt volt, hogy koszos és büdös, de a nevezetességeket már szépnek találtam. Olyan 7 éves lehettem. Ott ettem életem első gyrosát, és persze eljött a nagy nap, amikor a Disneyland-be mentünk. Teljesen el voltam alélva, olyan volt az egész, mint egy álom. A 3D-s moziban egy picit féltem, de két filmet is megnéztünk. Az egyik Michael Jacksonról szólt a másik pedig a Star Wars-ról. Az egyik legklasszabb játék az elvarázsolt kastély volt. Először bent voltunk egy szobában, ahol egy ideig nem történt semmi majd egyszer csak az egész szoba megindult lefelé (lift volt!) és leértünk a sötét erők birodalmába. Anyukám szerintem jobban félt, mint én. Hologramos szellemekkel találkoztunk, akiket én kifejezetten szórakoztatónak találtam. Este felvonult az összes mesefigura, ami elképesztő élmény volt számomra. Ott volt előttem Jázmin hercegnő, Belle, Aladdin, Hamupipőke és mind-mind olyan valóságosnak tűnt.  Állandóan vissza akartam menni. Még most is van bennem ilyen vágy, de lehet, hogy ezt a kalandot már meghagyom a saját gyerekeimnek.”