Egy júniusi délutánon a Váci úton, a Ferdinánd híddal szemben sétáltam, amikor észrevettem, hogy az emberek nagyon néznek valamit az út túloldalán. Odafordultam, és láttam, hogy egy kis fehér kutya szalad át az úttesten – a négysávos úton! Megfagyott bennem a vér, lebénulva néztem, mi lesz ennek a vége. Szerencsére épp pirosat kaptak az egyenesen haladók, a kanyarodókat pedig kikerülte a kutyus, és átért a mi oldalunkra. Aztán láttam, hogy egy fiatal srác fut utána. Próbálta becserkészni a járdán, sikertelenül. A kutya nagyon virgonc volt, mindig kitért a felé nyúló kezek elől. És akkor megint az úttest felé vette az irányt… A lámpa épp zöldre váltott. Az egyik autó elkapta a kis fejét, de a kutyus rendületlenül futott tovább. Aztán puff. Egy másik elütötte, és 3 méterrel előrébb lökte. Oda se mertem nézni. Aztán mégis. Ott feküdt az út közepén, több autó már megállt. Zokogva továbbsétáltam, nem bírtam ott maradni, hiszen biztos voltam benne, hogy nem élte túl. 20 perc múlva visszamentem, akkor a kutyus már a túloldali járdán feküdt, kis fejét felemelve, nézelődve. Mellette ott állt egy furgon, oldalán az Állatmentő Sereg emblémájával. Csupán 20 perc elteltével! A kiskutya túlélte a balesetet, és hála az állatmentőknek, egyből megkapta a szükséges ellátást, most pedig már úgy szaladgál, mintha mi sem történt volna. Így figyeltem fel erre a szuper csapatra.
Új esély a bajba jutott állatoknak
Az Állatmentő Szolgálat Alapítvány (alias Állatmentő Sereg) olyan elhivatott aktivistákból áll, akik időt, energiát nem sajnálva segítik a bajba jutott állatokat, legyen szó kutyáról, cicáról, mókusról, sünről, rókáról, bagolyról, kacsáról, siklóról… Emellett minden erejükkel harcolnak az állatkínzás ellen és azért, hogy tudatosítsák a társadalomban a felelős állattartás alapelveit. Országosan együttműködnek a többi állatvédelmi szervezettel és a hatóságokkal is, hogy egyetlen eset se maradjon intézkedés nélkül. „A köztudatban az a kép él az állatmentő szervezetekről, hogy ha bejelentést kapnak gondatlan állattartásról, kimennek a helyszínre, és elveszik az állatot a gazdától. A gyakorlatban azonban erre nincs jogkörünk – mondja dr. Kajó Cecília, a sereg jogásza és önkéntes állatvédője. – Ezért kell együttműködnünk a hatóságokkal, akik adott esetben megbírságolják a gazdát, vagy eltiltják az állattartástól. Persze ettől az állatnak még nem lesz jobb. Hova kerül? Megkapja a szükséges ellátást? Itt jövünk mi a képbe, elvisszük orvoshoz, gazdit keresünk neki, és ha kell, adományt gyűjtünk.”
Fotó: Kerepeczki Anna
Az Állatmentő Szolgálat Alapítványt 2012-ben alapította Bozsilova Mária és Somogyi Zoltán, aki jelenleg az elnöki tisztséget is betölti. Mellettük Némedi Edina és Jákváry Klaudia vesz aktívan részt a sereg munkájában, Klaudia a cicás osztag vezetője. Dr. Kajó Cecília pedig jogászként, kapcsolattartóként és önkéntesként segíti munkájukat. És persze oldalakon keresztül lehetne név szerint sorolni azt a sok-sok önkéntest, ideiglenes befogadót és másképp segítő személyt, akikkel együtt dolgoznak a mindennapokban.
Az olykor igen magas állatorvosi költségeket adományokból fedezi a sereg, és szerencsére az emberek nagyon sokat segítenek nekik ebben. „Nem szoktunk minden Facebook-posztunkban adományt kérni, tényleg csak az olyan eseteknél teszünk felhívást, amelyeknél mondjuk speciális műtétre vagy hónapokig tartó kezelésre van szükség – mondja Cecília. – Most volt egy szörnyű esetünk egy megkínzott cicával, aki szegény feladta, bármennyire is harcoltunk érte… Az emberek hihetetlenül sok adományt küldtek a kezelésére, ilyen még nem is volt az alapítvány történetében. Sőt, olyan széles körben híre ment az ügynek, hogy neves szakemberek ajánlották fel, szívesen segítik a munkánkat a továbbiakban. Volt köztük pszichológus, igazságügyi szakértő, jogász, újságíró. Nagyon hálásak vagyunk ezért.”
Józan ésszel szabad csak csinálni
„Bármennyire is szörnyű, azt el kell fogadnunk, hogy nem tudunk minden állatot megmenteni. Egy nap csak x esethez tudunk kimenni, csak x állatot tudunk befogadni, és azokat az állatokat nem szabad veszélyeztetnünk, akik már nálunk vannak. Felelősséggel tartozunk értük. Az állatmentő tevékenység mindig érzelmi alapú, de muszáj józan ésszel csinálni, különben nem tudunk érdemben segíteni ott, ahol tényleg nagyon szükséges. Az állatkínzások és a súlyos balesetek az elsődlegesek, ezt követi a gondatlan állattartás, illetve a macskakolóniák túlszaporodásának megelőzése ivartalanítással. Fontosnak tartjuk, hogy van egy olyan telefonszámunk, amit MINDIG felveszünk. Éjjel egykor is. Persze ezzel kapcsolatban szükséges tudatosítani az emberekben, hogy az olyan hívásokkal nem igazán tudunk mit kezdeni, amikor azt mondják: „Láttam egy sérült cicát a Blahán, de én már nem vagyok ott.” Csak akkor telefonáljunk, ha ott tudunk maradni az állattal, amíg kiérkezik a segítség. És legyünk türelmesek a szervezettel… Mi sem tudunk mindig azonnal kimenni vagy minden állatért elmenni, de igyekszünk minden helyzetet megoldani, akár más állatvédő csoportok bevonásával. Éppen ezért nem is kell az összes szervezetnél bejelenteni egy-egy esetet, hiszen mi országos szinten kapcsolatban vagyunk egymással és segítjük egymás munkáját.”
Fotó: Facebook/ Állatmentő Sereg
Mit tegyünk, ha sérült állatot látunk?
Cecíliától sok hasznos információt kaptunk ezzel kapcsolatban is. Mindenekelőtt fontos, hogy veszélybe soha ne sodorjuk magunkat, tehát mérjük fel, hogy az állat nem akar-e támadni. Ha meg tudjuk oldani, vigyük el állatorvoshoz, ha nem, keressük fel az állatvédőket. Az sose tartson vissza senkit, hogy nem tudja vagy nem szeretné kifizetni a kezelést, hiszen a szervezetek mindig megpróbálnak segíteni ilyen esetekben, ha pedig éppen nem teszi lehetővé saját helyzetük, adománygyűjtést írnak ki. Ha van az állatnak chipje, értesíteni kell a gazdát, ha nincs, akkor sem biztos, hogy kóbor, úgyhogy először keresni kell a gazdáját. Végső esetben menhelyen vagy gyepmesteri telepen helyezik el az állatot, amíg nem találnak neki új gazdit. A fővárosban például nagyon rendezett az Illatos úti telep, és ami fontos, látogatható. Persze a befogadóképessége limitált, körülbelül 100 állatnak van hely. Ha ezt túllépik, elindul egy riadólánc az állatvédő szervezetek között, hogy keressenek ideiglenes befogadókat néhány állatnak, így felszabadulhat pár kennel. Ha pedig sérült vadállatot látunk, semmiképpen se nyúljunk hozzá, mert az rendkívül veszélyes, ráadásul az állat is nagyon megrémülhet. Ilyenkor a helyi vadásztársaságot és a természetvédelmi hatóságot értesítsük. Kölyköket sem szabad megsimogatni, mert az anyjuk megérzi a szagunkat, és magára fogja hagyni őket.
Hogyan tudnak segíteni azok, akik szeretnének?
A seregnél mindig szükség van különféle eszközökre, kisállatszállító bokszra, befogóbotra, illetve most épp egy inkubátort szeretnének beszerezni, amivel a még fejlődésben lévő kisállatokat, például mókust vagy fiókákat tudnak ellátni, melegben tartani és táplálni. Emellett mindig jól jönnek a cicaalom, az állateledel, a jó állapotú pórázok, nyakörvek, fekhelyek. Ha pedig van rá lehetőségünk, ideiglenes befogadónak is jelentkezhetünk. Ennek csupán annyi a feltétele, hogy valóban el tudjuk látni az állatot, amíg nálunk van, és ha szükséges, kezelésekre is el tudjuk vinni. Ennek költségeit azonban mindig a szervezet állja.
