×

Otthon

Kémiaóra háziasszonyoknak: savak, lúgok és a takarítás

Akármilyen jegyünk is volt annak idején kémiából, könnyen előfordulhat, hogy mégsem ismerjük ki magunkat tökéletesen a savas és lúgos tisztítószerek világában. Pedig ha nem figyelünk eléggé, akár balesetet is okozhatunk otthon – a vegyszerek ugyanis nemcsak hasznosak, de meglehetősen veszélyesek is lehetnek.

Nap mint nap találkozunk a kémiával az otthonunkban, még ha észre sem vesszük. A szappan, a mosószer, a vécétisztító – hatásuk a kémián alapszik, annak a segítségével tüntetik el a foltokat és más szennyeződéseket. A használatuk a legtöbb esetben biztonságos, de érdemes minden esetben elolvasni a használati utasítást, nehogy olyasmivel érintkezzen, olyasmivel keveredjen, amivel a reakciója veszélyes lehet ránk vagy a környezetünkre. Minél erősebb vegyszerrel dolgozunk, annál jobban kell figyelnünk a használatuk közben.

Savas tisztítószerek

Savas kémhatású anyagokkal bármikor találkozhatunk, ilyen például a citrom, az ecet, de a gyümölcslevek, a szódavíz és a kóla is. A veszélyes tisztítószerek közül pedig idetartozik többek között a hidrogén-peroxid és a sósav.

Fotó: iStock.com/Jevtic

Fotó: iStock.com/Jevtic

A hidrogén-peroxid színtelen, de jellegzetes szagú folyadék. A vízzel korlátlanul elegyedik. Állás közben fény, hő és mechanikai hatásra könnyen bomlik, ekkor úgynevezett atomos oxigén szabadul fel, ami nagyon reakcióképes, agresszív anyag – ezért jó fehérítő– és fertőtlenítőszer a hidrogén-peroxid. Ez a hatóanyaga a klórmentes fehérítő- és fertőtlenítőszereknek, de a fodrászatban is találkozhatunk vele a hajfestés során. De a Hyperol tabettában is ez az anyag van.

A háztartási sósav színtelen, szúrós szagú gáz, vízzel elegyedik. A háztartási sósav valójában a hidrogén-klorid gáz vizes oldata. Többek között csempék, vécék és mosdókagylók tisztításához használhatjuk például a vízkő eltávolítására, fertőtlenítésre.

A vízkőoldók jellemzősen valamilyen savat tartalmaznak, általában foszforsavat. Ezenkívül mindig tartalmaznak úgynevezett felületaktív anyagot (hogy sűrűbbek legyenek és hozzátapadjanak a felülethez), valamint hidrogén-peroxidot a fertőtlenítő hatás fokozása miatt. A hatásuk pedig azon alapszik, hogy oldatba viszik a lerakódott vízoldhatatlan sókat.

Jól jegyezzük meg!

Ha a savas anyagokat lúgos anyagokkal (például hipó) keverjük, mérgező klórgáz szabadul fel, ami halált is okozhat! Tehát a háztartási sósavat és a hipót sohasem szabad összekeverni!

Lúgos tisztítószerek

A mindennapjainkban lúgos kémhatású anyagokkal is találkozunk, ilyen például a paradicsomlé, más zöldésglevek vagy az egyes ásványvizek. A tisztítószerek közül pedig idetartozik a hipó (nátrium-hipoklorit), a trisó, a mosószóda, a nátrium-hidroxid és a szappan.

A háztartásban használt hipó a nátrium-hipoklorit vizes oldata, vízzel korlátlanul elegyedik. Amikor a hipóval fehérítünk, akkor bomlási folyamat játszódik le: a nátrium-hipokloritból oxigénatomok szabadulnak fel. És ahogy már írtuk, az atomos oxigén rendkívül reakcióképes, agresszív anyag. Oxidálja a színanyagokat, ezért a hipó kifehéríti a színes ruhát, a fehéren pedig a foltot. Műszálas ruhára, kádakra, zománcozott mosogatókra, alumíniumtárgyakra nem szabad használni, mert tönkreteheti azokat.

A hipó bomlása során felszabaduló atomos oxigén nemcsak a színanyagokkal lép reakcióba: roncsolja az élő anyagot is, ezért a hipót fertőtlenítésre is használhatjuk. Mivel méreg, a kórokozókon kívül az emberi szervezetet is roncsolja, ezért hipóval mindig gumikesztyűben kell dolgozni! A hipó fény és hő hatására bomlik, ezért tárolják szürke flakonban. Egy idő után azonban így is bomlik, és a belőle felszabaduló oxigén „felfújja” a flakont. A legtöbb fehérítőnek nátrium-hipoklorit a hatóanyaga.

Fotó: iStock.com/Jevtic

Fotó: iStock.com/Jevtic

A trisó és a mosószóda vízlágyító anyagok. A mosószóda ezenkívül a zsíros szennyeződések kimosására is alkalmas. Előnye a trisóval szemben, hogy nem terheli foszfátokkal a szennyvizet, így kevésbé károsítja a környezetet.

A nátrium-hidroxiddal úgy is találkozhatunk, mint lúgkő, aminek a vizes oldata erősen lúgos kémhatású. A háztartási vegyszerek közül például ez a lefolyótisztítók hatóanyaga.

A szappan a legegyszerűbb felületaktív anyag: képes megkötni a szennyeződés felületén, és eltávolítani azt onnan. Ez a tulajdonsága abból adódik, hogy vízkedvelő és zsírkedvelő részt is tartalmaz.

Semleges tisztítószerek

Idetartoznak például a mosogatószerek, mosóporok, súrolószerek. Minden semleges kémhatású tisztítószer fő hatóanyaga valamilyen felületaktív anyag. De mi az, hogy felületaktív anyag? Ezek molekulájának felépítésére jellemző, hogy vízkedvelő és zsírkedvelő részt is tartalmaz, vagyis vízszerű és zsírszerű anyagokhoz is tudnak kapcsolódni. A legegyszerűbb felületaktív anyag a szappan.

A mosóporok tisztító hatása és folteltávolító képessége elsősorban a bennük lévő felületaktív anyagoknak köszönhető. Ezek minősége és mennyisége határozza meg a mosópor árát és hatékonyságát. A felületaktív anyagokon kívül tartalmaznak még fehérítőanyagokat és enzimeket. Az enzimtartalmú mosóporokat a „bio” vagy „bioaktív” szóval jelzik. A mosóporok a hatóanyagok mellett mindig tartalmaznak vízlágyító adalékot és optikai fehérítőket. Az optikai fehérítők hatása azon alapszik, hogy rákötődnek a textíliára, elnyelik a fény energiáját, majd kékes fény formájában kisugározzák azt.

A mosogatószerek fő hatóanyagai is felületaktív anyagok. Emellett még tartalmaznak sűrítő- és konzerválószereket, a bőrt védő és zsírozó anyagokat, valamint illatanyagokat és színezékeket is. A mosogatószerekhez hasonló összetételűek az általános tisztítószerek is.

A súrolószerek általában valamilyen finom szemcsés anyagot tartalmaznak. Ez a dörzsanyag legtöbbször mészkőpor (kalcium-karbonát).