Minden területnek megvannak a maga kis csoportjai, a mindenféle hobbiknak is megvannak a maga embertípusai. Ahogyan a sportolók, zenészek, ügyvédek és tanárok is különböznek egymástól, úgy az olvasás szerelmesei is mások és mások – a másságuk ellenére azonban mégis megvannak azok a közös jellemzőik, amelyek alapján különböző típusokat fedezhetünk fel közöttük. S hogy melyik a normális? Minden bizonnyal az, amelyikbe mi tartozunk. Illetve kérdés, hogy létezik-e egyáltalán olyan, hogy normális.
Fotó:Freepik.com/Freepik
Megszállottak és gyűjtögetők
Bizonyára találkoztunk már olyan olvasásmániás emberrel, aki szereti a könyveket, ezt pedig nem is tartja meg önmagának, hanem bárkivel bárhol találkozik, valahogy mindig tart egy húszperces monológot arról, hogy mindenkinek KELL olvasni, MUSZÁJ és KÖTELEZŐ, és ha valaki mégsem vesz a kezébe könyvet, az az ember (amellett, hogy érthetetlen) biztosan műveletlen és ostoba.
Egy másik csoportot képeznek azok, akik imádnak vásárolni. Csakhogy ez esetben nem cipőket és táskákat, hanem könyveket halmoznak fel az otthonukban. Szívesen töltenek akár órákat is egy-egy antikváriumban vagy könyvesboltban, ahol végül lehet, hogy csak egyetlen könyvet vesznek, de azt annál nagyobb élvezettel illesztik be a gyűjteményükbe, amire nagyon büszkék, és ha lehet, szívesen beszélnek is róla, mennyi jó könyv roskadozik a polcaikon. De hogy azok közül melyiket olvasták is…
Mindenhol olvasók és éjjeli baglyok
Sokan vannak úgy, hogy a táskájukban mindig ott lapul egy könyv, hogy napközben a villamoson, a metrón vagy máshol, ahol várakozniuk kell, ne unatkozzanak, olvasás közben meg úgyis repül az idő. Ezek azok az emberek, akik bárhol, bármikor előkapják az éppen aktuális regényt vagy novelláskötetet a táskájukból, és ha csak öt oldalt is, de olvasnak, mert izgalmas a történet, vagy mert nem szeretnek unatkozni, illetve szeretik, ha értékesen telik el minden egyes perc az életükben.
Fotó:Freepik.com/Freepik
Részben kapcsolódnak is ehhez a csoporthoz az éjjeli baglyok: ők azok, akik este, lefekvés után nem a távirányító, hanem egy jó önéletrajzi írás után nyúlnak, hogy elolvassanak néhány oldalt, egy fejezetet elalvás előtt. Majd azon kapják magukat, hogy már éjfél is elmúlt, ők meg még mindig csak olvasnak, mert olyan izgalmas a szépirodalom, kinek van szíve letenni a könyvet addig, amíg ki nem derül, hogy mi lesz a főszereplő sorsa a következő (és az azt követő) fejezetben?
Hangos hencegők és csendes szerelmesek
Olyan ismerősünk is könnyen akadhat, aki sokat olvas, és ezt nem átall a tudtunkra is adni. A beszélgetések során rendszeresen idéz vagy hivatkozik olyan könyvekre, amelyeket olvasott, és biztosak lehetünk benne, hogy a hasonlatai és példái között felbukkannak a világirodalom nagy jellemei és nagy jelenetei, hogy megmutassa, ő mennyire művelt. És ezzel azt is, hogy mások – akik persze nem értik – mennyire nem…
És ott vannak a csendesek, akik szeretik a könyveket, olvasnak rendszeresen és a történetek képesek úgy magukkal ragadni őket, hogy szinte együtt élnek, együtt lélegeznek a szereplőkkel, amgí be nem fejezik a regényüket. Két olvasás között is azon jár az agyuk, hogy kinek adjanak igazat, elmélázva álmodoznak arról, melyik karakter áll hozzájuk a legközelebb, és hogy ha ők lennének a főszereplő szerelmei, akkor bizony nem azt mondták volna a korábbi fejezetben, amit, és hogy legalább egy üzenetet hagytak volna, mielőtt… Mielőtt becsukják a könyvet.
