1945-ben különös háttért nyújtott a romantikához a történelem: lerombolt városok, összeomlott épületek, bombatölcsérek, halottak, egy életre megnyomorodott túlélők, éhínség, bizonytalanság, legyőzöttség. Mégis Budapest romjain szökkent szárba Márai Sándor és Tolnay Klári szerelme. Pedig mindketten házasok voltak, Márai felesége Matzner Ilona, becenevén Lola volt, akinek a Gundel-palacsintát köszönheti a világ, míg Tolnay Klári Ráthonyi Ákos filmrendező hitveseként és ötéves lányuk anyjaként élt. Ráthonyi a háború után emigrált Magyarországról, ekkor alakult ki az alig egy éven át tartó szerelem. Márai Varázs című darabját mutatták be a Vígszínházban, és ekkor talákozott személyesen Klárival. Kialakuló kapcsolatukat oly mértékben titokban tudták tartani, hogy szinte senki sem tudott semmit, Márai pedig egy ismeretlen kínai költő nevében publikálta a színésznőhöz írt verseit.
Fotó: Wikipedia/Public Domain
Mindenki csak találgatta a szerető kilétét
A bokszerlázadáskor száműzött, sanyarú sorsú kínai igazából Márai volt, az ismeretlen, császári táncosnő pedig Tolnay Klári – de ezt csak ők ketten tudták. Íme az egyik legszebb vers közülük:
TÜNEMÉNYNEK NEVEZI
Te fintorogsz s táncolsz a nép előtt –
Csönd van köröttem, téli délelőtt
A zöldes ködben látlak, karcsú, ringó
Jégtáblán állongó, sápadt flamingó
Rózsaszín bőröd lúdbőrözik, szegény te
Úgy élsz, mint halott gyermek a mesébe
No, jer haza, elég volt. Lesz parázs is
A vas-ibrikben, s kerül egy kanál rizs.
A gyékényt megvetem, barna hajad
Megigazítom a nyakad alatt –
Zsugorin és kajánul nézlek. Én:
Többet tudok! Te: több vagy! Tünemény!
Szerelem és háború
Márainak nem Klári volt az első, és nem is az utolsó házasságon kívüli kapcsolata. A negyvenes években nagyon mély szerelem lobbant fel Mezei Mária színésznő és közte, ám annak is vége lett, és ebbe Mária sokáig nehezen nyugodott bele. Az író eközben feleségét sem hanyagolta el, mintha előre látta volna a háborút, még meg tudta menteni a zsidó származású Lolát az üldöztetéstől úgy, hogy megkérte, térjen át másik vallásra, és tartsanak katolikus esküvőt. Tolnay Klári 1936-tól volt Ráthonyi felesége, második gyermeküket pont a háború miatt veszítették el: a terhes asszonynál idejekorán indult be a szülés egy támadás miatt, a koraszülött babát pedig akkor nem tudták megmenteni. 1945-ben tehát mindegyikük túl volt már jó pár csalódáson, fájdalmon, amikor összehozta őket a sors, de a szerelem nem tarthatott sokáig: Tolnay Klári 1946-ban már feleségül ment Darvas Ivánhoz. Hogy miért szakadt meg a legendás, titokzatos szerelem, senki sem tudja, ahogy azt is csak találgathatjuk, egyáltalán mennyi ideig tartott a románc, és miért tudta olyan könnyen szétzúzni Darvas Iván. A színész egyébként nemcsak tudott Klári Máraihoz fűződő viszonyáról, de vele együtt tiszteletben tartotta az író kérését is, és híven őrizték a fiókban a versek kéziratát.
„Sétáink színtere leginkább a huzatos-szeles Duna-part volt. Nagyokat beszélgettünk, szavait szerelmesen ittam, felnéztem rá. Sok mindent tanultam tőle: logikus gondolkodást, választékos stílust, beszédkészséget. Márai mint kitűnő előadó állandóan láttatta a dolgokat, történetei szemléletesek voltak.” (Forrás: Párkány László: Tolnay Klári egyes szám első személyben, Minerva, 1988.)
Fotó: Fortepan/KOTNYEK ANTAL
Utórezgések
Márai 1948-ban emigrált, de azt írta, soha nem tudott olyan intenzitással írni, mint a bombatámadások alatt rázkódó Budapesten. A színésznő tapintatosan csak Márai halála után hozta nyilvánosságra a Tíz vers című szerelmes versgyűjteményt, és ő volt az, aki megtörte a titkolózást 1988-ban Párkány László Tolnay Klári egyes szám első személyben című életrajzi könyvében.
