Otthon

Nem csak az analfabéta, aki nem tud írni, olvasni

A legtöbben alapvetésnek vesszük az írást és az olvasást, és talán nem is szembesülünk azzal az életünk során, hogy milyen nehézségeket szülhet az, ha valaki nem tud sem írni, sem olvasni, vagy ha tud is, nem tudja használni ezt a képességét. Az analfabetizmusnak többféle formája van. Ezekkel lehet, hogy találkozunk is a hétköznapi életünkben, csak nem ismerjük fel. Egy tavalyi felmérés szerint például a magyarok negyede (!) funkcionális analfabéta – cikkünkből többek között az is kiderül, hogy ez pontosan mit is jelent.

Az analfabetizmus az írástudás hiányát jelenti, vagyis azt, hogy egy felnőtt nagyon rosszul vagy egyáltalán nem tud írni, sem olvasni – közli a Wikipédia. Persze vannak olyan közösségek (például a természeti népek), amelyek nem ismerik az írást – ezeknek a tagjai nem tekinthetők analfabétának.

Azokban az országokban, ahol kevés figyelmet fordítanak vagy fordítottak korábban a nők oktatására, lényegesen több nő analfabéta, mint férfi. De a fejlett írásbeliséggel rendelkező országokban is sok gondot okoz az alapvetőnek számító írás- és olvasástudás hiánya, ami megmutatkozik a munkanélküliségben és a bűnözésben is. Állítólag világszerte alig kevesebb mint egymilliárd felnőtt nincs ennek az igencsak fontos képességnek a birtokában. Pedig nem értelmi fogyatékosok, nem diszlexiások vagy diszgráfiások.

Fotó: iStock.com/AndreyPopov

Fotó: iStock.com/AndreyPopov

Mi a helyzet Magyarországon?

Hazánkban az analfabéták arányát 1-2 százalékra becsülik. Ezt a számot a népszámlálások iskolázottsági adataira alapozzák. Ez egy folyamatosan újratermelődő réteg. Sokuk, de nem mindegyikük roma származású.

Az írástudatlanság elleni küzdelem nemzetközi napjáról az UNESCO 1965. szeptember 8-án, Teheránban tartott világkongresszusa rendelkezett, amelyen a mai napot, szeptember 8-át, az analfabetizmus elleni küzdelem napjának nyilvánították.

Elmondhatjuk, hogy egy írástudó társadalomban az analfabetizmusnak szinte olyan súlyú következményei lehetnek, mint egy fogyatékosságnak, mégsem tekinthető annak, mivel jellemzően az analfabéták is megtaníthatók (lennének) az írásra és az olvasásra. Még az értelmi fogyatékosok és speciális módszerekkel a diszlexiások is jó olvasókká és írókká válhatnak.

Fotó: iStock.com/ psphotograph

Fotó: iStock.com/ psphotograph

Az analfabetizmus megnyilvánulásai

  • Elsődleges analfabetizmusnak nevezzük, amikor valaki nem tanult meg se írni, se olvasni. Főként a fejlődő országokban okoz gondot, de máshol is előfordulhat.
  • A másodlagos analfabetizmus az, amikor az érintett személy ugyan megtanult írni és olvasni, de elfelejtette azt. Ennek fő oka lehet valószínűleg a rádió, a telefon és a tévé elterjedése, de okozhatja afázia (agyi sérülés következtében létrejövő beszédzavar) is.
  • A félanalfabetizmus régen azt jelentette, hogy valaki tud olvasni, de nem tud írni (ma ezt írástudatlanságnak nevezzük). Ma pedig azt jelenti, hogy egyaránt tud írni is meg olvasni is, de csak nagyon kicsit: felismer néhány szót, nem ismer minden betűt, vagy csak a nevét tudja leírni.
  • Végül létezik funkcionális analfabetizmus: Az érintett tud írni és olvasni, de nagyon rosszul. Kibetűzi a szavakat, de nem érti meg a használati utasítást, és nem tud a saját örömére olvasni. Ez megakadályozza például a további tanulást. Magyarországon a különböző becslések szerint a felnőttek 16–33 százaléka funkcionális analfabéta.