Angélánál a sport és a tettekben megnyilvánuló jó szándék szorosan összekapcsolódik. A legújabb, hónapok óta szervezett megmozdulás is éppen ilyen: 500 kilométeres jótékonysági futást szervez a kárpátaljai nagydobronyi nevelőotthonban élő gyermekek javára. A kezdeményezés védnöke (háttérintézménye) a Bethesda Református Gyermekkórház, melynek csapata 40 fővel érkezik futva Nagydobronyba, és ha már ott lesznek, nemcsak vendégeskedni fognak, hanem egészségügyi szűréseket is végeznek az otthon leánygyermekein.
Fotó: Gui Angéla
Én így segítenék! címmel rajzpályázatot hirdetünk az 500 kilométeres futás útvonalán érintett települések iskolásai számára. Arra kérjük a diákokat, rajzolják le, hogy ők miképpen segítenének egy rászoruló gyermeken. Nem feltétlenül anyagi és klasszikus segítségnyújtásról várjuk a rajzokat, arra vagyunk kíváncsiak, milyen egy igazi segítség a gyermekek szemével. A rajzokat a futás során átvesszük, és futva visszük el a nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthonba. Az ott élő leánygyermekek fogják a zsűrit alkotni, őket kérjük meg, hogy válasszák ki, szerintük ki az, aki a „legjobban” tudna segíteni. A nyertes rajz tulajdonosának jutalma, hogy az egész osztályát elviheti magával három napra egy kárpátaljai kirándulásra. Szállásuk és étkezésük a nagydobronyi gyermekotthon vendégszobáiban lesz. Az osztálykirándulás résztvevői ellátogathatnak kárpátaljai magyar történelmi emlékhelyekre és a Vereckei-hágóra is, ahol a „Mozgasd meg a lelked” jótékonysági futás célba ér.
Miért éppen Nagydobrony?
A gyermekotthonokról mostanában megdöbbentő híreket hallani, pedig vannak pozitív példák is, az egyik ilyen a nagydobronyi gyermekotthon, ahol kőkemény munkával, de napról napra szeretettel és hálával, az életet élvezve kerül kenyér az asztalra. A nagydobronyi Irgalmas Samaritánus Református Gyermekotthon tökéletes példa arra, hogy intézményi falak mögött is lehet igazi otthont teremteni, azoknak, akiknek egyébként nem lenne. Az itt élő lányok, kisebbek és nagyobbak egyaránt teljesen természetes módon mindennap tesznek azért, hogy az otthon fennmaradjon, számunkra nem is kérdés, hogy a közös munka eredménye az, ami az asztalra kerül. Az 500 év 500 km a gyermekekért jótékonysági futás most erre a különleges helyszínre szeretné felhívni a figyelmet úgy, hogy közben segít is az itt élőkön.
„Februárban jártam először az otthonban, futócipőt és sportruházatot vittünk a lányoknak – mesélt indíttatásáról és a jótékonysági intézmény kiválasztásáról Angéla. – Amikor beléptem az otthonba, szembejött velem egy fogyatékkal élő nagylány, Erika, és azonnal rám mosolygott. Később sajnálkozott, hogy az érkezésünk alkalmából előadott színdarabban nem szerepelhetett. Zokogott, hogy nem énekelhetett el nekem egy számot angolul a Mamma Miából. Megígértem neki, hogy visszajövök. És legbelül már azt is tudtam, hogy nem egyedül, és nem kocsival fogok érkezni, hanem futva, sok jó emberrel együtt, mert azt, ami Nagydobronyban van, mindenkinek látnia kell.”
Mi kapunk többet, tudjuk
A nagydobronyi gyermekotthon ugyanis tényleg különleges: az egészséges és fogyatékkal élők lányoknak otthont adó intézményben a gyerekek rengeteg mindenért saját maguk dolgoznak meg, ilyen például a tej, méz, gyümölcs, zöldség, hús. „Amikor megkérdeztem az intézet vezetőjét, Katkó Lászlót, hogy miképpen tudnánk jól segíteni rajtuk, azt válaszolta, azzal, ha visszajövünk több napra, és vendégül láthatnak minket. Ha eljövünk ismét, hogy jobban megismerjük őket. Innen jött az ötlet, hogy ne tárgyakat vigyünk, hanem ez alkalommal is jótékonysági futást szervezzünk. A Bethesda Református Gyermekkórház azonnal partner volt ebben, több mint negyven fő fog oda futva érkezni. És ha már befutunk oda, akkor a kórház orvosai nem érkeznek üres kézzel, viszünk ultrahangot, EKG-t, és mindenféle egészségügyi szűréseket végeznek majd a lányokon.
A futás azonban nem ér véget az otthonban, ha már 500 éves a reformáció, akkor fussunk 500 kilométert, így a maradék 150 kilométert felkért jótevő ultrafutók – Sperka Tamás, Náray Balázs, Prekopp Péter és Szabó Balázs – futják le. Ők Nagydobronytól a Vereckei-hágóig futnak, ott ér célba a Mozgasd meg a lelked! jótékonysági esemény. Segíteni tehát sokféleképpen lehet ezeket a lányokon, mi most elfutunk hozzájuk, egészségügyi szűréseket viszünk el nekik, és bízunk abban, hogy aki egyszer ott járt, az ismét visszamegy sokadmagával.”
És hogy miért éppen a futást választotta Angéla, hiszen segíteni sokféle módon lehet és a távot is lehetne egyéb módon teljesíteni?
„Futás közben van az ember legközelebb önmagához, és ahhoz, aki teremtette. Olyankor megszűnik a távolság a föld és az ég között, és valahogy az ember azt érzi, hogy nincsenek korlátok, elvárások, hanem minden lehetségessé válik. Nagydobrony az a hely, ahol kézzel foghatóan minden lehetséges, ahol csoda történik minden nap. Nem is volt kérdés, hogy legközelebb futva érkezünk oda.”
Fotó: Gui Angéla
A végére néhány sor még, csak azért, hogy mindenki érezze, mennyire fontosak az intézmény dolgozói számára az ott élő gyerekek, fiatalok. Angéla kérésére egy-egy soros „ismertetőt” írtak a lányokról. Íme néhány a szívből írt sorok közül:
„Katica” (12), iskolás, szereti a kisállatokat, főleg a cicákat.
Nágya (11), iskolás, nagyon ragaszkodó.
„Natasa” (11), iskolás, jó tanuló, nagyon szeret dolgozni, segíteni, takarítani.
„Timis” (11), iskolás, szeret dolgozni, takarítani, kisebbekre felügyelni.
„Leszka” (11), iskolás, az utóbbi időben többször műtötték a lábát, nagyon kitartó és soha nem panaszkodik.
Jána (11), iskolás, elvont, zárkózott, szeret játszani a kicsikkel.
„Anna” (11), iskolás, igazi csapatjátékos, szereti a társait.
„Heni” (9), kis kedvenc, örökmozgó.
„Vika” (9), iskolás, nehezen barátkozik, de ha valakit megszeret, ahhoz ragaszkodik.
„Maricska” (9), iskolás, nehezen megy a tanulás neki, de jókedvű, nem adja fel.
„Szláva” (4), óvodás, barátságos, szeret játszani, minden érdekli.
„Hanna” (3), igazi cukorfalat.
