Siker

Rejtélyek, melyekre végre megtalálták a megoldást

A rejtélyek pont attól izgalmasak, hogy ahány ember, annyiféle magyarázat van a megoldásukra. Szerencsére néhány esetben tudósok is beszálltak a találgatásokba, és hitelt érdemlően cáfolták az összes őrült elképzelést.

A 2000 éves perui Nazca-vonalak régóta lázban tartották a rejtélyek kutatóit. A Pampas de Jumana fennsík vörös kövébe vésett hatalmas mértani alakzatokat, állatfigurákat egyetlen vonallal rajzolták meg, s a vonal sehol sem metszi önmagát. Többszáz rajz készült, csak azt nem tudta senki, miért, ahogy azt sem, miért csak a levegőből láthatóak teljesen. Ahhoz, hogy ilyen tökéletesen megalkossák őket, repülőgépes tervezésre lett volna szükség, de hol volt még repülőgép 2000 évvel ezelőtt? Ráadásul az egyik 45 méter hosszú rajz egy olyan pókot ábrázol, ami mai tudásunk szerint csakis Naczától 1500 kilométeres távolságra, az Amazonas őserdejében él. Számos elmélet született az évek során, csillagászati térkép, földönkívülieket hívó ábrarendszer lehet a sok rajz? S vajon hová tűntek a készítők, a nacza indiánok? A válasz nagyon egyszerű: az indiánok isteneiknek tisztelegtek a rajzokkal, makettek segítségével alkották meg őket, a nép pedig a Cambridge-i Egyetem kutatói szerint az erdőirtás okozta aszály áldozatává vált.

 

A Húsvét-szigeti szobrok

A Csendes-óceán délkeleti részén fekszik a Húsvét-sziget, ahol sokáig senki sem értette, miért állnak hatalmas, nyolcvan tonnás faragott fejek, pláne úgy, hogy a sziget sokáig majdhogynem lakatlan volt, és a legközelebbi lakott hely is kétezer kilométernyire fekszik. A kutatók aztán hosszas vizsgálódás után megállapították, hogy időszámításunk szerint 700 és 1100 között lakhattak a szigeten polinéz őslakosok, és a partra néző monolitokat is ők alkották meg évszázadok munkájával. Az 1600-as években történhetett valami, amitől a sziget népe elkezdett fogyni, s végül csak emlékek maradtak utánuk – a tudósok szerint belharcok, viszályok vezettek a nép pusztulásához, később pedig a hódítók által behurcolt járványok. A szobrokról pedig némi ásás után kiderült, hogy még monumentálisabbak, mert egész alakokat ábrázolnak, nem csak fejeket, amikkel a nép tagjai emléket akartak állítani saját népükről, őseikről.

 

A chilei bálnatemető

Hogy kerülnek hatalmas bálnacsontvázak egy sivatag kellős közepére? Erre a kérdésre kereste a választ a Smithsonian Intézet kutatói és chilei tudósok összefogásából kialakult kutatócsapat. A csontokat még 2010-ben fedezték fel, amikor az autópályát építették az Atacama-sivatagban. Végül a tudósok kiderítették, hogy a csontok 5–10 millió évesek lehetnek, és egymás melletti, egyfelé néző elhelyezkedésükből az feltételezhető, hogy az állatokkal algaméreg végezhetett. Miután ásni kezdtek, négy kőzetrétegben is ugyanilyen csontokat találtak, tehát akármi is ölte meg állatokat, négyszer megismétlődött. A tetemeket aztán a tenger kimosta a partra, ahol bekerültek a földbe, a víz visszahúzódása után pedig a terület elsivatagosodott.

 

A görögök számítógépe

Az antiküthérai szerkezetként emlegetett eszközt 1902-es felfedezése óta sokan földönkívüliek vagy ókorban élt nagyon fejlett, általunk nem ismert civilizációk titokzatos eszközének hitték, ám valójában egy antik számológépről van szó, aminek segítségével a görögök képesek voltak megállapítani naprendszerbeli tárgyak helyzetét, és előre kitalálni a holdfogyatkozásokat. A tudósok szerint időszámításunk előtt 205-ben készíthették a gépet, ami aztán valahogy egy római hajóra keveredett, ami Antiküthéra szigete mellett süllyedt a tenger mélyére – ott találták meg halászok a roncsban az órát. Az ókori analóg számítógépként emlegetett eszköz 37 apró fogaskerékből, áll, különböző írásjelekkel van ellátva, és olyan műveleteket végezhettek vele, amik még a Hold cseppet sem egyenletes sebességű mozgását is ki tudták számítani. Zseniális szerkezet, ám cseppet sem földönkívüli.