Létezik egy boszniai város, ahol komolyan vették a katolikus esküvők egyik jellegzetes mondatát: „Amit Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza!”.
Imádjuk a párunkat, szinte mindenben megegyezünk. Ugyanazon sírunk, ugyanazon nevetünk, ugyanazokat a műsorokat szeretjük. Olyan, mintha egymásnak teremtettek volna bennünket. Egyetlen dologban térünk el: a gyerekkérdésben.
A lelki szerelem a legnemesebb érzés a világon, nem csoda, hogy mindenki ezt akarja átélni. Az eszményi szerelem kétségtelenül az emberi élet egyik legfontosabb élménye, de vajon, mi történik, ha a szerelmet összekeverjük valami mással, ami már nem a szerelemről szól, mégsem tudjuk elengedni azt?
Miért mindig ugyanazt a típust választjuk? Mindig mi akarjuk jobban a másikat, amitől görcsösek és frusztráltak leszünk. A másik fél viszont egyre jobban bezárkózik, ami miatt minden esetben zátonyra fut a kapcsolat. Ki, mit és hol ront el?
A frigy nem tartott tovább egy délutáni teaidőnél.
A tökéletes vagy boldog kapcsolat nem feltétlenül azt jelenti, hogy a felek mindig rózsaszín felhőkön táncolva szeretik egymás kéz a kézben, mosolyogva, minden gondtól és problémától mentesen. Sokkal inkább egy olyan kapcsolatról van szó, ahol két ember jól működik együtt, jóban és rosszban is, és ha valamiben nem értenek egyet, azt képesek egymással megbeszélni....
Furán hangozhat, pedig egyáltalán nem meglepő, ha valaki úgy érzi, hogy a kapcsolaton belül több egyedüllétre van szüksége. Persze nem vagyunk egyformák, valakinek több, másnak kevesebb énidőre van szüksége – ebből azonban konfliktus is kialakulhat a párkapcsolaton belül, ha nem találkoznak az egyének igényei. Érdemes ezt megbeszélni, kompromisszumos megegyezéssel...
Amikor azt hinnénk, a megcsalás fogalmát már töviről hegyire kielemezték, akkor jön egy újabb piros zászló: a mikromegcsalás. Egyre gyakrabban hallani ezt a kifejezést, de mit is takar pontosan, és vajon a párunk is csinálja?