Idén júniusban az egész világot megrázta a thaiföldi focicsapat majdnem tragédiába forduló esete. A 11–16 éves fiúk edzőjükkel ellátogattak a Chiang Rai térségben található Tham Luang barlangba, ami tíz kilométer hosszan kanyarog a föld alatt. Az igazi turistaszenzációként megismert barlangban azért rekedtek ott a gyerekek, mert a heves esőzések miatt megemelkedett a vízszint, és nem tudtak abban a viszonylag szűk csatornában kijönni, amerre bementek. Kevesen tudják, hogy nemcsak a focicsapat ment barlangászni ugyanoda aznap, hanem mások is, de ők közelebb voltak a bejárathoz, és hamar ki tudták menteni őket. A fiúk végül csodával határos módon találtak egy viszonylag száraz helyet, ahol inni is tudtak, így mindegyikük túlélte a kalandot. A történet, hála a nemzetközi összefogásnak, jól végződött, de ahhoz, hogy több ilyen baleset ne történjen, a thai miniszerelnök elrendelte, hogy újabb intézkedésekkel védjék a turistákat. A szabályok betartása mellett kirándulóként sem árt tisztában lenni néhány alapszabállyal, ha barlangászatra indulunk.
Fotó: iStock.com/Pornanun
Ismeretlen barlangot ne mi fedezzünk fel
Hazánkban gyönyörű barlangok látogathatók, vezetőkkel, a legnagyobb biztonságban. Látogassunk el Lillafüredre, Aggtelekre, Abaligetre, Tapolcára, Balatonedericsre, a Budapesthez közeli Szemlő-hegyre vagy a Pál-völgyi-barlangrendszerbe. Ezek nagy része gyerekekkel is nyugodtan látogatható, feltéve, hogy betartjuk a szabályokat. Ha ismeretlen, ki nem táblázott vagy veszélyesnek ítélt barlangot találunk, inkább ne menjünk be, hacsak nem vagyunk profi barlangászok felszereléssel – de még ekkor se tegyük egyedül, csakis szervezett túrán, ahol képzett vezetőnk van, jó előre elmondják a szabályokat és a felszerelés kötelező elemeit.
Legyen nálunk felszerelés
Feltöltött mobiltelefon, elemlámpa, élelem, víz, meleg ruha, takaró legyen a hátizsákban, ha barlangászni indulunk, lábunkon legyen strapabíró bakancs vagy túracipő. Értesítsünk legalább egy családtagot arról, mikorra kéne kiérkeznünk a barlangból, hogy baj esetén időben el tudják indítani a keresést. Készüljünk fel rá, hogy vannak barlangok, ahol nem fogunk tudni felegyenesedve járni, denevérekkel találkozhatunk, sötétség lesz – ha hajlamosak vagyunk a pánikrohamra, akkor kétszer is gondoljuk meg a szűkebb járatokon csúszkálást, vagy legyen nálunk megfelelő kellék, ami segít megnyugodni.
Fotó: iStock.com/Gilitukha
53 éve magyar barlangbaleset is történt
1965. december 31-én az Aggteleki Nemzeti Park Baradla-barlangrendszerében táborozó csoport került komoly bajba. A középiskolás és egyetemista fiatalokból álló barlangászklub szilveszteri túrát tartott. Vezetőjük, Pászthory Valter tanár képzett barlangász volt, ő vezette több éve a fiatalokat, több olyan helyre is, ahol ők fedezhettek fel új járatokat. A csapat sátrakkal, matracokkal, ruhákkal, oxigénhiányt jelző lámpákkal, fejlámpákkal is jól fel volt szerelve, s a vízzel teli Styx-ág bejárása veszélyessége miatt csak a tapasztalt diákoknak volt megengedve. A vízszint kicsit magasabb volt, mint szokott, de a csapat libasorban elindult, hogy elérje a határt jelző rácsot, majd onnan visszaforduljon. Minden rendben haladt, ám a visszaúton hirtelen mindenki rosszul lett, többen el is ájultak, tehát vagy a vízbe került mérgező anyag, vagy az oxigén fogyott el a járatban. Akik jobban voltak, azok cipelték az ájultakat, de már látszott, hogy így nem fognak kijutni. A vezető egy másik tapasztalt barlangásszal elindult segítséget hívni, határőrök, bányamentők indultak a fiatalokért. A járatban maradtak közül eddigre többen eszméletüket vesztették, három fiatal pedig – Brückner Emőd, Haader Pál és Wettstein Antal – ekkorra már elhunytak. Pászthory Valtert cserbenhagyásért három évre el is ítélték. A tragédia után hosszú évekig sokkal kevesebben indultak barlangászni, az ifjúsági barlangkutató csoportok sorra feloszlottak.
