A német mondakörből megalkotott romantikus balett itthon egy kevésbé ismert mű. A bűbájos villik és az esküvőjük előtt meghalt menyasszonyok történetét feldolgozó Giselle egy reménytelen szerelem történetét meséli el. A címszereplő, Giselle, egy életvidám, naív parasztlány előbb beleőrül, majd belehal abba, hogy Albrecht gróf hazudott neki és nem lehetnek egymáséi.
A Giselle tánctörténeti szempontból is formabontó előadás Fotó: Nagy Attila
Ebben a szenvedélyes balettban sokkal több van, mint amit egyébként megszoktunk. Az első felvonás történetmesélése ugyanis csak egy apropó arra, hogy a második felvonásban árnyalakokat láthassunk táncolni. A becsapott és elárult szerelmes halála után kísértő villivé válik, olyan szellem-menyasszonnyá, aki éjfélkor megjelenik, és új áldozatokat keres az élők között, hogy halálba táncoltassa a hűtlen férfit.
Giselle híres „megőrülése” az első felvonás végén egyébként a balettrepertoár egyik legnehezebb jelenete, mind tánctechnikai, mind pedig a színészi megformálás tekintetében. Éppen ezért sok balerina szerepálma a Giselle. Ráadásul Giselle szerepe úttörő is volt a balett történetében, mert addig nem volt jellemző, hogy egy női alak legyen a történet középpontjában. Tánctörténeti szempontból is formabontó ez az 1841-ben bemutatott romantikus balett. A Giselle volt ugyanis az egyik első olyan, egész estés darab, amiben a táncosok lábujjhegyre emelkedtek és spicc-cipőt használtak. Ehhez méltóan Giselle a kor divatikonja is lett. A középen elválasztott és fület eltakaró frizura a címszerepet táncoló művésznek köszönhette sikerét. Az akkori premier után mindenki ilyet akart.
Szerelem és fájdalom a színpadon Fotó: Nagy Attila
Giselle története egy elhagyott erdőben játszódik, éppen ezért a Margitszigeti Szabadtéri Színpad, amelyet ősfás környezet vesz körül, a legideálisabb helyszín a darab bemutatására. A főszerepet Olga Grishenkova, a Novoszibirszki Állami Akadémiai Opera és Balettszínház művésze táncolja.