Konyha

Túlcsordult érzelmek, túlpakolt gyomrok

Megannyi megközelítés létezik arra nézve, hogy az érzelmeink hogyan befolyásolják hétköznapjainkat, azok elfojtása vagy helytelen megélése mit hoz vagy hozhat az életünkbe vagy akár arról, hogy a helytelenül megélt érzelem sokkal tovább jelen van valójában mintsem azt gondolnánk.

Az ételek utáni túlzott sóvárgás annak a jele, hogy az életünkben valami zavar bennünket. Bizonyos helyzeteken változtatni kell. Lelkünk úgy dörömböl a gyomrunkon, mint amikor valaki kétségbeesetten fel akarja kelteni a figyelmünket. A lelkünk ezt kiabálja: „Tenned kell valamit!” Mi azonban rettegünk attól az eshetőségtől, hogy a dolgok rosszabbá válnak, ha változtatunk. Ekkor az állandó sóvárgásunk a félelmeink és a lelkünk között dúló belső háborút jelentik.

norbi1.2

Amikor érzelmileg éhesek vagyunk, az étel utáni vágy olyan érzés, mintha éheznénk. Noha épp most fejeztünk be egy teljes étkezést, az érzelmi éhség hirtelen támadása miatt azt hisszük, hogy a gyomrunk üres. Éhesnek érezzük magunkat! Pedig a gyomrunk nem éhes, a szívünk és a lelkünk éhezik, és kifosztottnak vagy üresnek érzi magát.

Bár a közember pozitív álláspontja igyekszik valamiféle pozitív felhangot adni ennek a típusú problémának, mégis fontos kiemelnünk, hogy az érzelmi evés hátterében általában négy alapérzelem valamelyikét tudjuk beazonosítani: félelem, harag, feszültség, szégyen. Tapasztalataim azt mutatják, hogy amikor valaki például felnőtt emberként jutalmazó evésről beszél, és ezt egy pozitív példához köti, rövid beszélgetést követően ezekben az esetekben is meg szoktuk találni a négy alapérzelem valamelyikét, valamint szinte mindig találunk ehhez kapcsolható emléket, amelynek elfedésére vagy úgymond feltöltésére szükséges a már említett jutalmazó evés.

pizza0

Az étel elvonja figyelmünket a nehéz feladatoktól vagy a nyomasztó gondjainktól. Az étel kevésbé fenyegető alternatíva, mint az, hogy legnagyobb céljainkon dolgozzunk. Tudjuk, hogy nem bukunk el, nem utasítanak vissza, amikor eszünk. Nincs elég önbizalmunk egy új munkahely, kapcsolat vagy kaland ismeretlen területein, ezért az ételt választjuk, a biztonságos kényelem mennyországát, egy olyan helyet, ahol biztosak lehetünk benne, hogy semmi sem nehéz, semmi nem jelent próbát.

Az első lépés ahhoz, hogy elejét vegyük e rossz szokásnak, ha megpróbáljuk beazonosítani, mi váltotta ki belőlünk? Milyen szituációk, helyek vagy érzések vezettek ahhoz, hogy az evés kényelmével akarjunk javítani negatív állapotainkon? Képesek vagyunk ezeken változtatni?

Vezess naplót a szokásaidról így jobb rálátásod lesz a saját életedre.