Amikor megláttam Julia Ibbini munkáit, azonnal a csipke jutott eszembe. A csipke, amit az én generációm semmire sem becsül, és a csak a dédik és nagyok iránti tisztelet miatt nem dobja ki a ruhásszekrény mélyéről.
Pedig a csipke valamikor óriási értéknek számított, és gazdagnak-nemesnek viselnie kellett, függetlenül attól, hogy férfi-e vagy nő.
Bár hasonló, fonalból varrott, áttört felületű textil főkötők korábban is voltak, a mi fogalmaink szerinti csipkét a 16. századi Velence tette a káprázatos gazdagság egyik jelképévé. Ugyanakkor, amikor a város már úgyis a luxusipar központja volt a maga ólomkristályaival, csodálatos tükreivel.
Maga a csipke sokszor nem Velencében készült, hanem a saját belvíznek tekintett Adria valamelyik szigetén: halászfeleségek varrták, amíg férjeik távol voltak. Ez jobban fizetett bármely más tevékenységénél. Ennek emlékét ma is látni a horvát Pag szigetén, a helyi csipke múzeumban. A Paška čipka, azaz a pági csipke, az UNESCO világörökség része
Medici Mária, a firenzei származású francia királyné, a híres Medici-gallérral.
A kereslet olyan nagy volt a csipkére, hogy már ugyanebben a században V. Károly német-római császár, az akkor ismert világ felének uralkodója, elrendelte, hogy németalföldi tartományaiban oktassák a csipkekészítés művészetét minden iskolában és zárdában. Ennek hatására keletkezett és lett világhírű a brüsszeli csipke, amely aztán két évszázadon keresztül divatan is maradt.
A németalföldi Ermgard Elizabeth van Dorth 1624-es arannyal varrott ruhája, csipkéje és gyémántjai ma is komoly vagyont jelképeznek
Magyarországon az 1800-as években kezdtek csipkét készíteni, és ekkortól horgoltak az asszonyok szabadabb perceikben. Néhány környék csipkéi hírnevet szereztek maguknak. A gömöri-, a halasi-, a csetneki- és a höveji csipkét nagyra értékelték Magyarországon túl is.
Ilyen a csetneki csipke.
Annyit tudtam csak a csipkéről, hogy varrják vagy verik, ezek voltak az alaptechnikák, és kell hozzá valami fonál vagy textil, esetleg egy hengerpárna, verőpálca, ilyesmik.
Julia Ibbini azonban a XXI. Század gyermeke, és lézerrel dolgozik, azzal vágja ki papírból műveit, melyeket aztán kézzel fest tovább különleges festékeivel, majd rétegenként összeragasztja őket.
Az angol és jordán hátterű Ibbini a legtöbb időt az Egyesült Arab Emírségekben tölti. A sok kultúrától megihletett művész káprázatos képeket alkot – ilyeneket talán a legügyesebb kezű csipkeverő asszonyok sem tudtak volna.
De, miért is beszélek folyton csipkéről? Ibbini azt mondja munkáiról, elsősorban az elektronikus zene és a Közel-Kelet motívumai hatottak rá – csipkéről egy szót sem ejtett.
Neked mi jutott róluk eszedbe először? Hogyan fogalmaznád meg a látványt?
Gondolom, a munka számítógéppel sem lehet túl gyors, a tervezés sem két perc, a festés és rétegezés meg legalább olyan lassú, mint a csipkeverés… Jaj, már megint csipkét mondtam!
Ha Ibbini képeit testközelből szeretnéd megcsodálni, akkor jó messzire kell repülnöd, mert „Sublime Line” című kiállítása New Jerseyben látható április 3-tól május 3-ig a Jonathan LeVine Projects-ben.
De, bármikor megnézheted a művész többi képét honlapján és Instagram oldalán.
(A bejegyzés képei a Wikipédiáról és a Feedspotról valók.)
