Közélet

Női vezetők Szlovákia, Szlovénia, Horvátország, Szerbia, Ukrajna és Európa élén

Már majdnem minden szomszédunknál volt vagy van nő a legmagasabb hatalomban

Amikor Zuzana Čaputová (született Pozsonyban, 1973. június 21-én) vasárnap győzedelmeskedett a szlovákiai elnökválasztáson, az eseményről beszámoló Denník N újság különleges címlappal jelent meg.

Hogy értékelni tudd a szellemes ötletet, engedd meg, hogy egy pillanatra emlékezetedbe idézzem a szlovák zászlót és címert:

01fmeu

és íme, ahogy ez megjelent az újság címlapján,

02fmeu

ahol a címerben szereplő kettős keresztet felváltotta a női nem szimbóluma.

Jó ötlet volt, egyfajta bók a kedves, fiatal környezetvédelemmel foglalkozó jogásznő előtt, aki bizonyára átszínezi majd a szlovák közéletet. A jel nem egy szexista megnyilvánulás. Inkább annak üdvözlése, ahogyan a nőiség beszökken a zordon férfias politikába.

03fmeu

Ezen aztán el is gondolkoztam. Hogy, hát a szomszédságunkban már majdnem mindenütt volt nő a miniszter- vagy államelnök.

Szlovéniában a lehető legviharosabb időszakban került kormányra Alenka Bratušek (sz. Celje, 1970.03.31.), akinek politikai ellenfelei meglehetősen utálatos módon azt jövendölték – gondolhatod, milyen neműek –, hogy „kormányzása nem lesz hosszabb, mint a szoknyája”. Tény és való, hogy egy év után lemondott, de voltak férfi elődei és utódai, akiknek szintén rövid volt a …, na, a kormányon töltött idejük.

04fmeu

Horvátországban is női elnök van Kolinda Grabar-Kitarović személyében (sz. Fiume / Rijeka, 1968.04.29.), akit a világ majd’ minden férfija ismerhet, a foci világbajnokság drukkereként. Az elnökasszony nem amatőr szereplő a politikában, hiszen főiskolai tanulmányai után a bécsi Diplomata Akadémián tanult.

05fmeu

És ugyancsak a szomszédságunkban dolgozik Ana Brnabić (sz. Belgrád, 1975.09.28), szerb miniszterelnök, akinek megválasztásáról két napig dúlt a vita a törvényhozásban. Gondolom, ebben a politikai okok mellett közrejátszott az is, hogy a hölgy nyíltan vállalta leszbikusságát, ami meglehetősen szokatlan életrajzi elem a Balkánon. És lám, mégis.

06fmeu

És ne feledkezzünk meg az ukrán politika nagyasszonyáról, aki kétszer is miniszterelnöke volt legnagyobb szomszédunknak: Julija Volodimirivna Timosenkóról (sz. Dnyipropetrovszk, 1960.11.27.) beszélünk. Aki egyszer látta, mindig emlékezni fog népies hajfonatára – kétségkívül gyönyörű nő. Volt. Mert két börtönbüntetése nagyon megviselte. Gyakorlatilag felismerhetetlenül, nyomorékon, szánalomra méltón került ki a rácsok mögül, és csak hosszú külföldi gyógykezelések után tudták meggyógyítani. Ma ismét szép, de politikai befolyása épp a hétvégi választásokon enyészett el.

07fmeu

Az olyan európai- és világnagyságokról, mint Angela Merkel német kancellárról és Theresa May angol miniszterelnökről most ne essék szó.

Ellenben vessünk még egy pillantást a NATO öt hadügyminiszterére. Van-e férfiasabb dolog, mint katonáknak parancsolni?

08fmeu

Kezdjük balról, első az albán Mimi Kodheli, majd a holland Jeanine Hennis-Plasschaert, aztán a német Ursula von der Leyen, a norvég Ine Marie Eriksen Soreide, végül jobbra az olasz hadügyminiszter, Roberta Pinotti.

09fmeu
Félreértés ne essék: emberséges, nő- és gyerekbarát politikát férfi is tud folytatni. Erőszakos, érzéketlen, brutális egy női miniszterelnök is lehet – nem egy példát tudnánk hozni erre. De, azért mégsem mindegy, hány nő és milyen hivatalban, milyen hatalommal tevékenykedik egy ország vezetésében.

Hát, ezek jártak a fejemben vasárnap, amikor a szomszédban nyert Zuzana Čaputová, és másnap, amikor megláttam a Denník N címplaját.

(A bejegyzés képei a Wikipédiáról, a Redditről és Facebookról származnak)