Otthon

Ha húsvét, akkor nyúl, ha nyúl, akkor ez a videó

Egy majdani férfi már a bilin megtanulja, hogy nem csak a cicák a veszélyesek.

Lehetsz olyan fiatal, hogy nem láttad ezt a videót. És lehetsz olyan öreg, hogy már elfelejtetted. Ha sem ez, sem az nem vagy, akkor emlékezhetsz rá, és bizonyára megnézed velem ezredszer is, mert ennél cukibbat azóta sem találtam, hogy először láttam.

Sajnos, ez eredeti felvételt nem találom a YouTube-on, ez már egy feldolgozás, és csak a feléig érdekes, amíg más videókat nem kezd el ajánlani.

A következő kis filmecskében egy óriásira nőtt nyulat láthatsz, aki a létező legjobb barátságban él egy kislánnyal. Az anyuka arról mesél, hogy nyulat tartani nagyon strapás, a macskánál és a kutyánál is jóval munkaigényesebb állat.

Csak csendben, halkan jegyzem meg, hogy nekem módomban volt egy éven át élni egy ekkora nyúllal, és tényleg nem volt sima ügy.

A nyulat a lányom kapta húsvétra – természetesen –, és akkor még mindketten kicsik voltak. De a nyuszi már az első nap megette egy nagy tábla répaföld termését, majd káposztát – ha jól emlékszem –, salátát, mindent, ami zöldség. Olyan gyorsan nőtt, hogy nyárra ki kellett engedni a lakásból, mert alig fértünk tőle.

Egy kertes társasházban laktunk, és a nyúl ki nem állhatta a többi lakót. Volt, aki annyira tartott a szokatlanul nagy és még szokatlanabbul harcias nyulunktól, hogy szabályosan menekült előle.

Mégsem ez okozta, hogy aztán el kellett válnunk tőle, hanem a mohó kíváncsisága. Gyakorlatilag mindent megkóstolt, és még azt is jól összecsócsálta, megrágta, amit végül nem evett meg. Semmi nem volt biztonságban tőle, ami nem acélból készült.

Egy évig küzdöttünk vele – közben száz kilométereket szaladtam utána, hogy elhullajtott bogyóit összeszedjem – majd a következő húsvétkor levittük a vidéki rokonokhoz, akik maguk is tartottak a nyulakat. Ott jól érezte magát, számtalan utódot nemzett, de aztán, gondolom, a kapuzárási pánik pillanatában megszökött, és nem látta többé senki.

Ha a Cegléd körüli tanyavilág ligeteiben jársz, és hirtelen rád támad egy termetes nyúl, csak annyit kiálts neki – „Nyunyó!” –, mert így hívta pici lányom. Hátha hallgat még a nevére.